Vízparti zsibongás hallatszik a strandról, néhányan a dús lombú fák árnyékában húzzák meg magukat. Egy fiatalember szájához emelve a hangszórót, bekiabálja az aerobikot. „Halló, halló, sárga altábor! Várjuk sok szeretettel a vízi aerobik iránt érdeklődőket! Ez ott fog indulni, ahol az ordibátoros csávó áll, ez lennék én. Tanárokat és diákokat is szívesen látunk! A tesók is ott lesznek a vízben, és tolják ezerrel. Gyertek, gyertek! Ez szól a parton leledzőknek is!”
Nem szükséges újra bemondania a felhívást, szivárognak a fiúk és a lányok a víz felé, aki pedig már bent tempózott vagy éppen dagasztotta a zánkai iszapot, az kifelé tart a sekély víz felé. Az „ordibátoros csávó”, Kollár Balázs már a sokadik héten van itt a Zánkai Erzsébet-táborban. Ő is „tesó”, azaz egyike a Tábori Együttélést Segítő Operatív (TESO-) munkatársaknak, akik legtöbbször egyetemisták, friss diplomások. Balázs pszichológus hallgató Budapesten, nyári munkát vállalt, a vízparti szpíkerkedés, a vízparti játékok kitalálása, vezénylése nagyon jól megy neki.
Autóba ülünk, és a táborvezető kíséretében bejárjuk az óriási zánkai területet, ahol a kárpátaljai és ukrán gyermekek is vakációznak. De nem csak a Balaton partján szervez táborokat az Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítvány. A gyerekek lakóhelyükhöz közel napközis Erzsébet-táborokban is részt vehetnek. A nyári zánkai és fonyódligeti táborok mellett ősszel és tavasszal osztálykirándulásokat, télen pedig karácsonyi programot is szervez az alapítvány. Tavaly minden korábbinál több, összesen majdnem 90 ezer gyermek vett részt az Erzsébet-táborokban. Ez a szám 2017-ben már megközelítheti a 100 ezret.
Egy időben 1500-1600 gyermek üdül a Zánkai Erzsébet-táborban. A reggeli fél nyolc és kilenc óra között, elcsúsztatott időpontokban három étteremben zajlik. Ugyanez vonatkozik az ebédeltetésre, vacsoráztatásra is, a lényeg az, hogy senkinek se kelljen sokáig sorban állnia. A csoportvezetők már ideérkezés előtt tudnak programokra regisztrálni, eldönthetik, mivel teszik tartalmassá a nyaralást. A strandolás és csúszdázás mellett sárkányhajózás, sétahajózás, óriástrambulinok, zenés ismeretterjesztő programok, közös daltanulás, esti táncházi és koncertprogramok, színházi előadások színesítik a tábori életet. A táborozó csoportok a balatoni nyaralás zárásaként többnyire a Parlamentbe is ellátogatnak majd.
Sport- és kézműves foglalkozásokkal szórakoztatják a fiatalokat
A vasárnap határon túlról érkezett kétszázhúsz magyarul tanuló ukrán nemzetiségű gyermeket nyolc csoportba sorolták. Az egyik ilyen altábort, amelynek tagjai zöld baseballsapkát és zöld pólót kaptak, szabadtéri játékos foglalkozáson magyarra tanítja Burján Krisztina. A Károli Gáspár Református Egyetemen tanult, idegen nyelvi tanár, Zánkán nyári munkán van. Csoportjában ukrán anyanyelvű gyermekek vannak. Memóriakártyás, játékos szótanulásról van szó, kétszer negyvenöt percben. A tantermekbe nem mennek be, a szabadban tartják a foglalkozást, hiszen negyven fok van. Az ukrán kisiskolások a nyelvtanárt utánozva, gyötrelmesen kimondva birkóznak a nyelvtörő szavainkkal: helikopter, kamion, vonat, repülőgép, motorcsónak, villamos, léghajó, tengeralattjáró, űrhajó, autó.
Demján Mária, Marika néni a Munkácson túli Szolyváról érkezett. Biológiát tanít ukrán nyelven. A tíz lány és tíz fiú mellé három tanár jött el Zánkára. Elmondása szerint a tizenötezer lakosú, a magyar határtól hetvenhat kilométerre található településen alig élnek magyarok, így a nyelvet ő sem tudja otthon igazából gyakorolni. – Elég sok olyan gyermekünk van itt Zánkán, akinek a szülei otthon nem beszélnek magyarul, ezért csak az iskolában van erre lehetőségük. Sokszor a dédszülők voltak magyarok, s csak a családnevükből és a családi emlékezetből következtethető a magyar eredet. A szülők már nem beszélik a nyelvet, de fontosnak érzik, hogy a gyermekük ebben a nyitott világban megtanuljon magyarul. Nyelvgyakorlásnak, pihenésnek nagyon jó ez a zánkai üdülési lehetőség – mondja a kárpátaljai pedagógus.
Néhány gyermekkel próbálok szóba elegyedni. Karolina, Marja és Bea családjaiban senki sem beszél magyarul. Tőmondatokban válaszolgatnak, ha akarnak. Krisztina, Andrea és Klaudia a Nagyszőlős melletti Fancsikáról érkezett. Ők már jobban beszélnek, ketten közülük magyar óvodába jártak, s most ukrán iskolában tanulnak. – Jó itt, nekünk tetszik – mondogatják. Jártak már korábban Nyíregyházán, Budapesten, Szandán, s odahaza a családban magyarul beszélnek. Arról mesélnek, hogy mit reggeliztek, a medvesajt és a lekváros bukta marad meg az emlékezetemben.
A tájházban gyöngyfűzést, papírdíszek készítését és a gyertyaöntést próbálgatják az arra jelentkezők. A gyertyaöntést egy narancssárga pólós „tesó” felügyeli. Kicsiny széken ül, előtte rezsó és két edény. Az egyik edényben olvasztott viasz, a másikban víz van, a rezsón melegszik a viaszutánpótlás. A gyermekek a kanócukat merítik a viaszba, majd a vízbe, s újra a sor végére állnak. – A kanóc a lényeg. Kilencvenszer szükséges sorba állni egy vastagabb gyertyáért – tudom meg egy, a Kecskemét melletti Jakabszállásról érkező gyertyakészítő fiútól.
Minden héten ellátogat ide egy magyar olimpiai bajnok, aki példával szolgál a gyermekeknek. Ottjártunkkor pedig éppen hősök napját tartanak, kivonult a rendőrség, a tűzoltóság és a katonaság is. A rendőröknél úgynevezett „részegszemüvegben” ki lehetett próbálni azt, hogy mennyire eltompulhatnak az ember érzékszervei az alkohol hatására, de meg lehetett nézni közelről egy csodaszép rendőrmotort is. A füstsátor mellett, szkafanderben tüzet olthatott bárki, sőt sisakban, golyóálló mellényben, gépfegyverrel is futkározhatott, ha kedve szottyant rá.
