A dombormű központi alakja a varsói felkelés emlékére 1985-ben felállított „kis felkelő” szobrának alakja, amely majdnem szemben áll a „pesti srác” szobrával.
Wittner Mária beszédében a lengyel kis felkelő és a pesti srác párhuzamára hívta fel a figyelmet. Szavai szerint az ő sorsuk ugyanúgy fonódott össze, mint korábban sok más történelmi esemény. Az ’56-os forradalmár szerint a két nép közötti barátságot sem a kommunisták, sem a szocialisták nem tudták megszakítani, ahogy a globalizmus sem fogja tudni. Beszédét éljen Lengyelország, éljen Magyarország, éljenek a pesti srácok, éljenek a lengyel gyerekek felkiáltással zárta.
Roman Kowalski budapesti lengyel nagykövet üzenetét Michal Andrukonis, a követség első tanácsosa tolmácsolta. Beszédében kiemelte: a lengyel és a magyar nemzet nagyon hasonlít egymáshoz, a két nép sorsközösségben él, erre épül köztünk a barátság és az empátia. Mint mondta, a második világháború utáni hamis emlékezetpolitika felülírása most is feladatunk, és kötelességünk az elfeledett hősök neveinek feltárása. Megköszönte az emléktáblát az ötletadóknak és a megvalósító Józsefváros önkormányzatának, az Országos Lengyel Önkormányzatnak, valamint a Bethlen Gábor Alapítványnak. A Corvin köz a lengyelek számára is fontos emlékhely, mivel ők is a sajátjukénak tekintik az 1956-os forradalmat – hangsúlyozta.
Szalai Attila volt varsói diplomata megemlékezésében kitért arra, hogy 1956-ban a lengyel társadalom Magyarországnak szánt adományainak értéke kétszer annyi volt, mint a az összes többi országé együttesen.
Az emléktábla-avatás végén a részt vevő szervezetek és magánszemélyek elhelyezték az emlékezés koszorúit és virágait az emléktábla előtt.