– Szakmai berkeken belül, higgadtan is elintézhető lett volna az ötvenhatos plakát ügye, amelyen az aláírással szemben lehet, hogy nem Dózsa László, hanem esetleg Pruck Pál szerepel – szögezte le a Magyar Idők kérdésére a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója, s egyúttal sajnálkozásának adott hangot amiatt, hogy a tévedést egyesek politikai hangulatkeltésre használták fel.
Politikai hangulatkeltésre használták fel a plakátügyet
– Számtalan példát lehet felhozni arra, hogy egy kutató tévesen azonosít történelmi szereplőket, helyszíneket. És a szemtanúkkal, résztvevőkkel is előfordul, hogy megcsalja őket az emlékezetük – emelte ki Markó György. Példaként felhozta: a Rainer M. János által írt, illetve szerkesztett munkákban is előfordult, hogy a képaláírás hibás volt, de ettől senki sem vonja kétségbe a művek értékét vagy Rainer M. hozzáértését. – Amikor Horváth Miklós megvizsgálta a képeket, nem volt oka megkérdőjelezni Dózsa László állítását, miszerint ő van a felvételen. Én is elhittem, hogy így van – jelentette ki a történész, aki irreális elvárásnak tartja, hogy minden egyes fotónak egyesével utánajárjanak, akkor is, ha nem merül fel kétely a kutatóban.
Az Origó a napokban arról számolt be, hogy a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért felelős közalapítvány kuratóriumának legutóbbi ülésén szóba került, hogy a szervezet egyik vezető munkatársa, az 1956-os emlékév történészszakmai vezetését ellátó Horváth Miklós beadta a lemondását. A híradás szerint Schmidt Mária főigazgató beszámolt arról, hogy kordokumentumokból és egyéb szakmai anyagokból nyilvánvaló, csak további hosszas kutatómunka eredményeképpen kerülhet nyugvópontra a kérdés, hogy ki van a plakáton. A portál hozzátette: a kuratórium osztja Schmidt Mária álláspontját, hogy a sajtó egyes képviselői – néhány politikailag elfogult történésszel karöltve – magát a forradalom és szabadságharc történeti jelentőségét vették célba, lehetetlenné téve a higgadt, tudományos vita lefolytatását.
