Pótolni nem lehet Angyalkát, de meg kellett tanulni együtt élni a tudattal, hogy nincs többé, és tovább kellett menni – emlékezett vissza a szörnyű tragédia napjára Juhászné Kovács Erzsébet. Az asszony kislánya 2010. október 4-én lett áldozata Kolontáron az iszapkatasztrófának. A család nem adta fel, ezt mi sem bizonyít jobban, mint hogy Juhászék – kislányuk elvesztése és a tragédia feldolgozása után – újabb gyermeket vállaltak. Ádám óvodába jár, most lesz négyéves. A háromgyermekes család a Bezerédi utca új építésű részében lakik, ott, ahol az övékével együtt 21 új ház épült a katasztrófa után. Ide költöztek azok a kolontári családok, amelyeknek öt évvel ezelőtt letarolta az otthonát az iszapömlés.
Két méter magas árhullámnégyzetkilométernyi területet borított el a Mal Zrt. tulajdonában lévő, átszakadt zagytározóból kiömlő mérgező, lúgos iszap. Újjáépített házak Kolontáron. A kormány 38 milliárd forintott fordított a károk helyreállítására Fotók: Reuters és Mirkó István
Emlékezetes, a Mal Zrt. tulajdonában levő Ajkai Timföldgyár Kolontár és Ajka közötti zagytározójának 10-es kazettája 2010. október 4-én 12 óra 5 perc és 12 óra 25 perc között szakadt át az építmény északnyugati sarkánál. A kiömlő 600-700 ezer – más becslések szerint akár egymillió – köbméternyi lúgos iszap körülbelül tíz négyzetkilométernyi területet terített be, többek között Kolontár egy részét, Devecser negyedét, de a katasztrófa a közeli Somlóvásárhelyet is érintette. Az árhullám néhol két méter magasra csapott, illetve torlódott fel, befolyt a házakba, magával sodorta az embereket, az autókat és minden mozdítható tárgyat. Magyarország történetének legnagyobb ipari katasztrófájában tíz ember halt meg, a sérültek száma meghaladta a négyszázat, emellett százakat kellett kitelepíteni otthonukból. A legtöbben a lúgtól szenvedtek első vagy másod fokú égési sérüléseket. A szennyező anyag belekerült a Torna-patakba, amit a környező tározókból próbáltak hígítani. A zagy a Marcalon keresztül eljutott a Rábába, onnan a Mosoni-Dunába és a Dunába is. Az erős lúgos szennyeződés a Torna-patak teljes élővilágát kipusztította, de erre a sorsra jutott a Marcal Torna alatt fekvő része is. A szakemberek megpróbálták ecetsavval és gipsszel csökkenteni az extrém erős, lúgos kémhatást, de nem sikerült megakadályozni az ökológiai katasztrófát.
Öt nappal később, október 9-én reggel elrendelték Kolontár teljes evakuálását, mivel a tározó gátjának sérült része összeomlással és újabb, mintegy 500 ezer köbméter iszap kiáramlásával fenyegetett. A falu közepén négy-öt méter magas védőgátat építettek, hogy meg tudják védeni az épen maradt házakat egy esetleges újabb gátszakadástól. Körülbelül nyolcszáz embert kora délelőtt buszokkal Ajkára szállítottak, és ott közösségi épületekben helyezték el őket mindaddig, amíg a gát erősítését be nem fejezték. Újabb tragédia azonban nem történt. A magyar kormánynak összesen 38 milliárd forintba került a vörösiszap-katasztrófát követő károk helyreállítása, ebből 21 milliárd forintot a környezeti elemek helyreállítása emésztett fel.
A vörösiszapra figyel az Európai Unió
Az Európai Unió részéről elsőként az Európa Parlament elnöke reagált a magyarországi katasztrófa hírére. Jerzy Buzek együttérzését fejezte ki az áldozatok családjai felé és az egyik legsúlyosabb katasztrófának nevezte az eseményeke.
Az Unió kormányának tekintett Európai Bizottság két nappal később már határozott intézkedéseket mutatott be. Közleményében tette közzé, hogy Magyarország aktiválta az EU civil védelmi mechanizmusát,amelynek részeként szakértőket kért az Európai Unió más tagállamainak katasztrófavédelmi hatóságaitól.
Az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso ez után, 2010. október 12-én Pécsre látogatott, ahol Orbán Viktor kormányfővel való találkozásán megerősítette az Unió együttérzését, és felajánlotta további segítségét. A Bizottság elnöke azt is elmondta, hogy később Krisztalina Georgieva, az Unió válságkezelési biztosa is Magyarországra jön, és személyesen is ellátogat majd a katasztrófa sújtotta térségbe.
A magyar katasztrófára hivatkozva Chantal Jouanno, Franciaország gazdaságügyi minisztere október 7-én új utasítást léptetett érvénybe Franciaország egyetlen vörösiszapot tároló létesítménye, a Bouche-do Rhone megyében fekvő Gardanne bauxitfeldolgozó üzem ellenőrzésére. A cseh tűzoltóság rendkívüli ellenőrzésről döntött a csehországi vegyi üzemekben, illetve más, veszélyesnek minősített iparvállatoknál. A magyar katasztrófa hatására Ukrajnában a rendkívüli helyzetek minisztériuma soron kívüli ellenőrzésről döntött, amely a mikolajivi timföldgyárat és a zaporizzsjai alumíniumkombinátot érinti. Az ellenőrzés célja, a magyarországihoz hasonló katasztrófa megelőzése volt.
A katasztrófa ügyében halált okozó gondatlan közveszélyokozás vétsége és más bűncselekmények (gondatlanságból elkövetett környezet- és természetkárosítás, továbbá a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése) miatt emeltek vádat 2012. január 19-én 15 ember, a cég vezetői és több alkalmazottja ellen, valamint számos polgári per is indult. A vádirat nyolc ember halálát kötötte össze közvetlenül az iszapömléssel. A büntetőper 2012. szeptember 24-én Veszprémben elindult tárgyalását a következő évben a háromtagú büntetőtanács összetételében történt változások miatt kétszer kellett elölről kezdeni, majd 2015. augusztus 17-én az ügyészség több ponton módosította a vádat.
A Mal Zrt. és a környezetvédelmi hatóság ellen 67 ember összesen 479 millió forint értékben indított kártérítési pert. A Kúria tavaly február 12-én hozta meg első harmadfokú, jogerős döntését a kolontári vörösiszap-katasztrófával összefüggésben. A bírói fórum elutasította a Mal Zrt. felülvizsgálati kérelmét, és 10 millió forint kifizetésére kötelezte a vállalatot. (A korábban született jogerős ítélet kimondta, hogy a Mal Zrt. tevékenysége veszélyes üzemnek minősül, ezért a cég annak szabályai szerint felel a történtekért.) A Kúria ugyanakkor részben megváltoztatta az ítélet indoklását, eszerint a katasztrófát elsődlegesen az iszaptározó építési hiányosságai, és csak másodsorban a Mal Zrt. karbantartással kapcsolatos mulasztásai okozták, ami befolyásolhatja a Veszprémi Törvényszéken folyó büntetőpert is.
Kártérítési perekben azóta is születtek ítéletek, amelyekben a felpereseknek vagyoni és nem vagyoni kártérítést is megítéltek. Abból a 400 millió forintos keretből, amelyet 2015 februárjában különített el a kormány, szeptember végéig harminchárman kaptak összesen 91,5 millió forintos nem vagyoni kártérítést a vörösiszap-károsultak közül. Eddig hatvanan fordultak a hivatalhoz és negyvenkilenc esetben született olyan határozat, amely megállapította a kérelmező jogosultságát az állami segítségnyújtásra. Ezekből harminchárom emelkedett jogerőre, amelyeket végre is hajtottak.
Eddig egyetlen kérelmet utasítottak el, öten pedig nem tettek eleget a hiánypótlási felhívásnak.
Családok tragédiája
A 2. évfordulóra az OzoneNetwork dokumentumfilmet készített a katasztrófáról, ebben a lehetséges kiváltó okokat is elemezték. Elhangzott, hogy a tározót a Torna árterén alakították ki, a patakot elterelve, így minimális teherbírású üledékrétegek is kerültek a vörösiszap alá. A Budapesti Műszaki Egyetem kutatóinak vizsgálata szerint a tározóból leszivárgó nátronlúg miatt nátriumra cserélődött az agyagszemcsék káliuma. A nátriumos agyagásványok nem tapasztják egymáshoz a talaj szemcséit, így az meggyengült és megcsúszhatott. Ezt az elméletet támasztják alá azok a műholdradaros mérések is, amelyek szerint évente egy centiméterrel mozdult el a tározó gátrendszere. Ronthatta a gát stabilitását az is, hogy a lábánál kis mennyiségben szivárgott az iszap, amelyet az üzemeltető visszaszivattyúzott. Ez olyan körforgást indíthatott be, amely lassan alámoshatta a gát alsó rétegét. Felmerült az is, hogy a hőerőművi szürke pernyéből és salakból épült gát nem cementeződött teljesen össze. A Magyar Állami Földtani Intézet vizsgálata szerint meghibásodott a fölösleges vizet szivattyúzó rendszer. Emiatt a vörösiszap felszínét 1,5–4,5 méter esővíz borította, ami a tározó északnyugati sarkában volt a legmélyebb. A gátszakadáshoz tehát a víznyomás is hozzájárult. Egy további felvetés szerint az ajkai tározókat úgy tervezték, hogy a gátakat majd a vörösiszap nyomása stabilizálja. Eszerint a katasztrófában érintett 10-es kazetta elé még egy továbbit terveztek, így a gátat csak olyan erősre építették, mint amilyen két tározó elválasztásához szükséges.
De bármi is idézte elő a katasztrófát, annak mindenképpen beláthatatlan következményei lettek. Már néhány nappal a tragédia után többen azt mondták, hogy ezt a sorscsapást az érintett települések hosszú évtizedekig nem heverik ki. Ha el nem is lehet felejteni az öt évvel ezelőtt történteket, a kolontári Juhász család esete is azt mutatja, hogy van folytatás. A korábban a Kossuth utcában lakó Juhászné Kovács Erzsébet és családja mára megszokta a 2011-ben kapott új házat, és meg van elégedve az ingatlannal. Hasonló véleményen van a néhány házzal arrébb lakó Baranyi Tímea is, mint mondja, ők is hamar megszerették az új ingatlant. – Jó és biztonságos helyen lakunk, a többség – mint ahogy mi is – meg van elégedve. Van, aki zárkózottabb lett itt, de többekkel szorosabb a kapcsolatunk, mint korábban, és segítjük egymást – hangsúlyozta az asszony, aki szerint a tragédiát nem lehet meg nem történtté tenni, és meg kell emlékezni róla. – Nem dughatjuk homokba a fejünket, mert ha így tennénk, akkor lenne nagy baj. Az emlékezés segít feldolgozni a katasztrófát, mi az évfordulón itthon is gyújtunk gyertyát – mondja Baranyi Tímea.
Öt év után sincs büntetőjogi felelőse a katasztrófának
A vörösiszap-tragédiának öt éve nincsenek meg a felelősei. A katasztrófa ügyében halált okozó gondatlan közveszélyokozás vétsége és más bűncselekmények (gondatlanságból elkövetett környezet- és természetkárosítás, továbbá a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése) miatt emeltek vádat 2012. január 19-én 15 ember, a cég vezetői és több alkalmazottja ellen, valamint számos polgári per is indult. A vádirat nyolc ember halálát kötötte össze közvetlenül az iszapömléssel. A büntetőper 2012. szeptember 24-én Veszprémben kezdődött tárgyalását a következő évben a háromtagú büntetőtanács összetételében történt változások miatt kétszer kellett elölről kezdeni, majd 2015. augusztus 17-én az ügyészség több ponton módosította a vádat. A vörösiszapper tárgyalásának első napján a Veszprémi Törvényszéken Fejes Péter ügyész olvasta fel a 91 oldalas vádiratot. A vádirat szerint az egy órával a gátszakadás előtt katasztrófahelyzetet jelző adatokat mutattak a Mal mérőműszerei, de a cégnek nem volt olyan monitoringrendszere, ami automatikusan vészjelzést adott volna le a diszpécserek számítógépére. Ezért nem is figyelmeztették a környező falvak lakóit.
Szeptember 25-én a szivattyúkezelőt és felettesét hallgatták meg a tárgyaláson, mindkettejük tagadta bűnösségét. A szivattyúkezelő bevallása szerint „a legjobb tudásom szerint mindent megtettem, elvégeztem, amit meg lehetett tenni, nem vagyok bűnös”. Az október 16-i tárgyaláson Bakonyi Zoltán , a Mal Zrt. vezérigazgatója vallomásában tagadta bűnösségét. Azt is hangsúlyozta, hogy a gyanúsítások és a vádak nagy részét akár már a nyomozati szakaszban cáfolni lehetett volna, ha arra lehetőséget adnak.
A Mal Zrt. és a környezetvédelmi hatóság ellen 67 ember összesen 479 millió forint értékben indított kártérítési pert. A Kúria tavaly február 12-én hozta meg első harmadfokú, jogerős döntését a kolontári vörösiszap-katasztrófával összefüggésben. A bírói fórum elutasította a Mal Zrt. felülvizsgálati kérelmét, és 10 millió forint kifizetésére kötelezte a vállalatot. (A korábban született jogerős ítélet kimondta, hogy a Mal Zrt. tevékenysége veszélyes üzemnek minősül, ezért a cég annak szabályai szerint felel a történtekért.) A Kúria ugyanakkor részben megváltoztatta az ítélet indoklását, eszerint a katasztrófát elsődlegesen az iszaptározó építési hiányosságai, és csak másodsorban a Mal Zrt. karbantartással kapcsolatos mulasztásai okozták, ami befolyásolhatja a Veszprémi Törvényszéken folyó büntetőpert is.
Kártérítési perekben azóta is születtek ítéletek, amelyekben a felpereseknek vagyoni és nem vagyoni kártérítést is megítéltek. Abból a 400 millió forintos keretből, amelyet 2015 februárjában különített el a kormány, szeptember végéig harminchárman kaptak összesen 91,5 millió forintos nem vagyoni kártérítést a vörösiszap-károsultak közül. Eddig hatvanan fordultak a kormányhivatalhoz és negyvenkilenc esetben született olyan határozat, amely megállapította a kérelmező jogosultságát az állami segítségnyújtásra. Ezekből harminchárom emelkedett jogerőre, amelyeket végre is hajtottak.
Eddig egyetlen kérelmet utasítottak el, öten pedig nem tettek eleget a hiánypótlási felhívásnak.
A katasztrófa sújtotta kolontári településrészre, a Kossuth és Malom utcára rá sem lehet ismerni, az iszap miatt tönkrement 35 háznak nyoma sincs. Egyetlen régi ingatlan áll csak a régiek közül: Stumpf Ernő és Stumpf Anna egykori pajtája. A testvérpár az öt évvel ezelőtti tragédiában vesztette életét, az épületet meghagyták mementónak. A Kossuth utcában, ahol ipari parkot létesítettek, egy varroda telepedett le. A már korábban is ott működő, állatokat tartó családi vállalkozás közben tovább terjeszkedett, megvette a szomszédos telket, ahol ledózeroltak egy házat, amiben a tragédiáig egy idős házaspár lakott. Szanyi János és felesége szintén a katasztrófa áldozata lett. A területen öt évvel ezelőtt telepített energiaültetvény azonban meglehetősen elhanyagolt állapotban van. A tulajdonos időközben elhunyt, a felesége pedig nem gondozza a telket. A Torna-patak bal partján emlékparkot alakítottak ki, helyet kapott a területen egy kopjafa is, aljában emléktáblát helyeztek el, amire felvésték a kilenc kolontári áldozat nevét. A településen már a holnapi megemlékezésre készülnek, kis táblákat helyeztek ki az egykor állt, később lerombolt házak elé. Vasárnap este fáklyás felvonulással emlékeznek majd a tragédiára, és végigmennek a Kossuth és a Malom utcán. Előtte misét, majd hangversenyt tartanak, fél egykor, a tragédia időpontjában pedig harangoznak és koszorúznak. A helyiek azt mondják, hogy bár mindenki igyekszik tartani magát, sokan a mai napig nem tudják feldolgozni a történteket. Egyesek ma is sírógörcsöt kapnak, ha visszatérnek a tragédia helyszínére, a gyerekeket pedig rémálmok gyötrik. A kolontári ingatlantulajdonosok közül nem mindenki kért új házat és költözött a Bezerédi utcába. Több lakó meghalt, mások Ajkán vagy Kislődön kerestek új lakást.
Hiányzó közbiztonság
Mostanában viszont már az is előfordul, hogy kívülről költöznek Kolontárra, körülbelül fél tucat ingatlant vettek meg más településről érkezők a faluban. Újra él a Torna-patak is, a községben pedig labdarúgó-öltöző és művelődési ház épült az adományokból. A Diófa vendéglő, amelyet 2010-ben „megszállva tartott” a sajtó, a katasztrófavédelem és a rendőrség, ma is a régi. Tulajdonost sem cserélt. A vendéglős, Németh Gizella csak annyit mond az akkori helyzetről, hogy 2010 decemberéig egy percig sem unatkoztak. Devecser ugyan távolabb fekszik a vörösiszap-tározótól, a várost, méretéből is adódóan, nagyobb területen érintette a katasztrófa. Itt 170 ingatlant bontottak el – a polgármester szerint egy részüket indokolatlanul –, és egy új városrész, a Makovecz-lakópark épült fel a károsultaknak. A házakba kilencven család költözött, mások a környező településeken kezdtek új életet. – Azok közül, akiknek a lakóparkban építettek ingatlant, sokan úgy gondolják, hogy kaptak egy szép házat, de elvesztették az otthonukat. Főleg a gyerekeket és az időseket viselte meg a váltás – mutat rá Ferenczi Gábor polgármester. Tapasztalatai szerint az emberek azért is rosszul érezték magukat, mert a kármentő alapban összegyűlt 2,2 milliárd forintot nem csak a károsultak kapták meg. – Ebből a pénzből infrastrukturális beruházásokat is finanszíroztak. Pedig itt minden embert ért valamilyen kár, és megérdemelték volna a támogatást – véli a polgármester. – Emiatt történhetett meg, hogy az elődöm 2014 őszén megbukott, mert amúgy a katasztrófa idején tisztességesen helytállt – állítja Devecser első embere. A kistérségi központban sem akarják elfelejteni a múltat, jövőt sem akarnak e nélkül építeni, mégis megpróbálnak pozitív hírekkel bekerülni az újságok oldalaira. Kiaknázzák a közfoglalkoztatásban rejlő lehetőségeket: többek között növényt termesztenek, állattenyésztéssel foglalkoznak, és térkövet gyártanak. Igyekeznek erősíteni a helyi turizmust is, hiszen Devecser a Somló fővárosa. Emellett törekednek arra, hogy minél több céget csábítsanak a városba – kettőt már sikerült –, hogy ezzel is javítsanak a foglalkoztatási mutatókon. Ferenczi Gábor egy érdekes körülményre is felhívja a figyelmet. – Egyes gazdák nem hagyták, hogy a katasztrófa után hozzányúljanak a földjeikhez. A lúg ugyanis szerintük kedvező hatással volt a savanyú földekre, ezért most ezeken a területeken sokkal jobb a termés.
Devecserből annak idején sokan a közeli Somlóvásárhelyre költöztek. A települést öt éve alig érintette a katasztrófa, a községben csak két házat kellett lebontani. – Nálunk érdekes módon az jelentett gondot, hogy a Devecserből érkezett, 15-20 nehéz sorsú család nem tudott beilleszkedni a helyi közösségbe. Romlott a közbiztonság is, a mai napig sokat dolgozunk azért, hogy újra rend legyen a faluban – hangsúlyozza Marton Zsolt polgármester. A településen a katasztrófa után féltek amiatt is, hogy a Somló-hegyen termelt szőlőből készített bort nem lehet majd eladni. Ez a félelmük azonban alaptalannak bizonyult. Ez részben annak köszönhető, hogy a szél másfelé vitte a vörös port. Így legalább a Somló-hegy megmenekült.
Megtisztult a katasztrófa helyszíne
Szinte teljesen sikerül helyreállítani a környéket és az ingatlanokat a vörösiszap sújtotta területen – közölte lapunkkal Simon Gergely, a Greenpeace munkatársa. Az aktivista tegnap a helyszínen tartott terepszemlén azt látta, hogy a házak és a környék már rendezett állapotban vannak, az élet visszatért a normális kerékvágásba. A zöldszervezet legfrissebb mérései szerint a talaj és talajvíz szennyezettsége megszűnt, a mérgező anyagokat elhordták a környékről. A helyiek azonban arra panaszkodtak, hogy a térségben nem foglalkoztak a közösségek újraépítésével, illetve a tragikus eseményeket átéltek pszichológiai kezelésével, a történtek feldolgozásának segítésével. A tragédia másnapjára visszaemlékezve elmondta, óriási káosz uralkodott a térségben, az épületek romos állapotban voltak, minden beborított a vörösiszap. Október 5-én, amikor a Greenpeace munkatársai megérkeztek, sokan a helyi templomdombon álltak zavarodottan, a magaslaton várva a hivatalos szervek eligazítására, segítségére. Abszurd látvány volt, ahogy a világ minden tájáról érkező tudósítókocsik felsorakoztak a környéken, újságírók gumicsizmákban, beöltözve tudósítottak a szörnyű állapotokról.
Bár a polgári perek még folynak, egy dologban biztosak lehetünk: a közel 40 milliárd forintos kármentesítési költség töredékét sem tudja fedezni a katasztrófát okozó Mal Zrt. – jelentette ki Simon Gergely. Elmondta, hogy a cég 10 millió forintos biztosítása, de még egyéb vagyona sem fedezi a károkat. Annak idején, a katasztrófa után több ígéret is elhangzott arra, hogy a jövőben valós pénzügyi garanciát várnak majd el a veszélyes anyagokkal dolgozó cégektől. Mégsem született meg mind a mai napig olyan jogszabály, amely garantálná a szennyező fizet elvének gyakorlati érvényesítését, és a károkért felelős vállalkozások pénzügyi helytállását a környezetben általuk okozott károkért.
Így valószínű, hogy a jövőben is sok tíz milliárd forintnyi közpénz megy majd el olyan kármentesítésekre, amikor az állam áll helyt, nem a valódi felelősök. A Greenpeace közleményében felhívta a figyelmet arra, hogy a környezetvédelmi törvény megteremti annak az elvi lehetőségét, hogy a környezetre potenciálisan veszélyes tevékenységek folytatóit a hatóság környezetvédelmi biztosíték adására vagy biztosítás kötésére kötelezze. Egy ilyen rendszer kiépítése önmagában még nem akadályozza meg a kolontári vagy éppen a budapesti Illatos úti szennyezéshez hasonló jövőbeni katasztrófákat és környezetkárosodásokat, de legalább arra ösztönzi az üzemeltetőket és a biztosítótársaságokat, hogy a balesetek, szennyezések megelőzése legyen az elsődleges szempont – fűzte hozzá Simon Gergely.
