– A múlt héten kihirdette ítéletét az Európai Bíróság abban a perben, amelyben Magyarország és Szlovákia megtámadta a migránsok kötelező betelepítéséről szóló uniós döntést. A luxembourgi bírák nem fogadták el a magyar érveket. Hol tartunk most kvótaügyben, mi jön ezután?
– A jogi helyzet tulajdonképpen világos. A luxembourgi bíróság azt mondta ki, hogy az uniós határozat érvényes, vagyis a migránsok ideiglenes szétosztását meghatározó kvótákról 2015 szeptemberében megfelelő keretek között rendelkeztek. Megjegyzem, az átmeneti intézkedés két évre szól, vagyis a határozat csupán e hónap végéig él. Ugyanakkor az Európai Bizottság migrációs biztosa már a kvótaítélet napján bejelentette, hogy még az idén javaslatot tesznek az automatikus, állandó mechanizmus kialakítására, ami azt jelenti, hogy a migránsok betelepítése folyamatos lenne. A kvótaper tehát csupán a kezdet volt, a nagy csaták csak most jönnek.
– Az Európai Bíróság múlt heti döntése mire kötelezi hazánkat?
– Mindenekelőtt rögzítenem kell, hogy az ítéletet tudomásul vesszük. Az ugyanakkor igen fontos részlet, hogy a luxembourgi fórum határozata nem ad okot arra, hogy Magyarország megváltoztassa a migránsok átvételét elutasító bevándorláspolitikáját. Az Európai Bíróság ítélete hazánkat nem kötelezi semmire, ez a verdikt csupán arról szól, hogy a testület szerint a kvótadöntés jogszerű volt. Ez ügyben fontos tudni, hogy Magyarország ellen jelenleg zajlik egy kötelezettségszegési eljárás. A számonkérő procedúrát nyáron az Európai Bizottság azért indította meg hazánk, Lengyelország és Csehország ellen, mert az elmúlt majd két évben nem voltunk hajlandóak részt venni az illegális migránsok elosztásában. Brüsszel azonban azt mondja, hogy ezt nem tűri, és azt is mondja, hogy a jog erejével akarja az érintett három országot a kvótahatározat végrehajtására, vagyis a migránsok átvételére rákényszeríteni. Érdekes részlet az is, hogy a bizottság a kötelezettségszegési eljárást már az előtt megindította, hogy a bíróság ítéletet hozott volna arról a határozatról, amelynek végrehajtását számon akarja kérni rajtunk. Mindez egyébként arról árulkodik, hogy Brüsszel már jó ideje gondosan kimunkált forgatókönyvet követ, és ellentétben azzal, amit hangoztat, szó sincs arról, hogy a jogi szempontokat tekintenék elsődlegesnek. Ez nem más, mint a sikertelen és veszélyes bevándorláspolitika erőltetése. A kötelezettségszegési eljárás egyébként rekordgyorsasággal zajlik, érveink kifejtésére a megszokottnál jóval kevesebb időt kaptunk. Minden bizonnyal azért, hogy a bizottság még ebben a hónapban az Európai Unió Bírósága elé citálhassa Magyarországot.
– Ezek szerint alighogy a luxembourgi ítélkező fórum lezárta az egyik pert a kvótaügyben, kezdheti a másikat. Mi a különbség a két eljárás között?
– A múlt héten lezárt ügyben Magyarország és Szlovákia támadta meg az Európai Tanács kvótahatározatát. Az újabb pert a bizottság kezdeményezheti ellenünk azért, mert nem hajtottuk végre azt a döntést, amelyről egyébként csak most derült ki, hogy érvényes. Az esetleges új eljárásban arról kell majd a luxembourgi bíráknak dönteniük, hogy hazánk köteles-e átvenni migránsokat, ha igen, mennyit, s amennyiben ennek a kötelezettségünknek nem teszünk eleget, milyen szankcióval kell számolnunk.
– Milyen büntetések kerülhetnek szóba? A nyugati vezetők fenyegetőzéseiben az uniós támogatások elvonásától a szavazati jog korlátozásáig sok minden szerepelt már.
– Először is fontos rögzíteni, hogy minden ilyen helyzetben a szabályszegés következményeiről a bíróság határoz, az esetleges ítéletben szerepel majd a szankció típusa és mértéke. Általánosságban, egy ilyen jellegű ügyben valamiféle bírság talán elképzelhető, a szavazati jog korlátozása azonban teljesen szokatlan, sőt döbbenetes lenne. De nem zárhatjuk ki azt sem, hogy érveinket ezúttal elfogadják az uniós bírák, számos szempontot fel tudunk ugyanis sorakoztatni saját álláspontunk mellett. Azt egészen biztosan szóba hozzuk majd, hogy a kvóták nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, olyannyira, hogy még a bevándorláspárti nyugati tagállamok sem vettek át annyi migránst, mint amennyit számukra meghatároztak. Egyébként pedig alappal merülhet fel a kérdés: hogyan lehetne megbírságolni az egyik tagállamot olyan feladat elmulasztása miatt, amit tulajdonképpen semelyik más uniós ország sem végzett el? Különösen egy olyan közösségben, amelyik az egyenlőségre épül.
– Mikor kezdődhet el és mikor fejeződhet be a második uniós kvótaper?
– Ez nem tőlünk függ, hanem Brüsszeltől. Nem zárható ki, hogy akár már a következő napokban beadja ellenünk a bizottság a maga keresetlevelét az Európai Bírósághoz. Az első eljárás több mint másfél évig tartott, így ha az uniós bírák nem térnek el a szokásos ügymenettől, 2019-et írunk, mire a második ítélet megszületik. Megeshet persze, hogy bizonyos tényezők hatására felgyorsul majd a luxembourgi ügyintézés. Ezzel kapcsolatban megjegyzem: úgy látszik, hogy sajnálatos módon minden uniós intézmény a Soros-terv végrehajtásán dolgozik.
– Mennyiben befolyásolhatja a dolgok alakulását, hogy a következő időszakban több uniós tagállamban is választásokat tartanak?
– Az utóbbi évek tapasztalataiból annyi okvetlen leszűrhető, hogy a német belpolitikai történéseket mindenképpen érdemes figyelemmel kísérni, azok ugyanis nagymértékben alakítják az EU történéseit. A nyugati államok, ahol a migránsokat tömegesen és ellenőrizetlenül beengedték, már szabadulnának tőlük, ezért támogatják a kötelező kvótát, egyszerűen át akarják tolni Közép-Európába a migránsokat. A V4-ek azonban ezt elutasítják.
– Jövőre Magyarországon is parlamenti voksolás lesz. Ennek lehet szerepe a kvótaügyben?
– A 2018-as választás tétje az, hogy Orbán Viktor nemzeti kormánya marad-e a helyén, vagy jön egy bevándorláspárti kormány, amely kész lebontani a kerítést és végrehajtani a kvótát. Brüsszel és a Soros-hálózatok mindent be fognak vetni, hogy egy bevándorláspárti kormányt ültessenek Magyarország élére. Lényeges az is, hogy 2015 óta számos lépést tettünk a migrációs válság kezelésére: a kerítés megépítése és a határvédelem megerősítése mellett a jogrend is átalakult, több új rendelkezést is megszavazott a magyar parlament. Egyetlen pontban lehet ez ügyben hiányérzetünk. A Jobbik – saját szavaikkal élve – hazaáruló magatartása miatt nem foglalhattuk az alaptörvénybe, hogy hazánk elutasítja a menekültkvótákat. Az alkotmány módosításával a választásokig már felesleges próbálkozni, a kormánypártokon kívül ugyanis jelenleg egyetlen komolyan vehető, szavahihető kvótaellenes frakció, képviselő sincs a parlamentben. A 2018-as választások után a kérdés újra felmerülhet, persze csak akkor, ha a szükséges kétharmados többség gond nélkül garantálható.
– Például úgy, hogy a mostani kormánypártok kétharmados többséget szereznek?
– Például úgy. A választók biztosak lehetnek abban, hogy ez a kormány sosem fog hozzájárulni ahhoz, hogy Magyarországot bevándorlóországgá változtassák.
– Szerdán Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke arról beszélt, hogy az uniós tagállamok mindenkor kötelesek végrehajtani az Európai Bíróság jogerős ítéleteit. Az Európai Bizottság elnöke sok más mellett azt is hozzátette: az EU nem állam, de legyen benne jogállam.
– Abban egyetértek a bizottság elnökével, hogy Európa nem állam. Ebből viszont az következik, hogy minden tagállam véleményét figyelembe kellene vennie Brüsszelnek, nem szabadna kettős mércét alkalmaznia. Mindenesetre e nyilatkozat alapján az is egyértelmű, hogy Jean-Claude Juncker a bevándorláspárti Brüsszel hangja. Megszokhattuk már, hogy a bizottság újra és újra megtámadja Magyarországot amiatt, hogy nem bevándorláspárti. Ők azt szeretnék elérni, hogy elbontsuk a kerítést, beengedjük a migránsokat és végrehajtsuk a kvótahatározatot, de a mi a tervük útjában állunk. A követező hetekben-hónapokban emiatt egyre erősödő nyomásgyakorlásra kell felkészülnünk.