Óriási élmény volt 2014 szeptemberében beköltözni az új otthonunkba – bocsátja előre Novák Tibor, majd beljebb invitál házába. A férfi családjával 2013-ban az elsők között költözött be az Ökumenikus Segélyszervezet kastélyosdombói családok átmeneti otthonába, ahol több mint egy évet töltöttek. Előtte Budapesten éltek, Tibor borsodi születésű, felesége, Vaskó Brigitta a Havanna lakótelepen nőtt fel, és a fővárosban, Soroksáron ismerkedtek meg. – Itt sokkal jobb nekünk, hiszen nem két, hanem négy szobánk van, és nem kell alkalmazkodnunk másokhoz – mondja elégedetten a hatgyermekes apuka, aki feleségével visszajár dolgozni az otthonba.

Novákék is vállalták, hogy állatokat tartanak
– Jószágokat tartunk, én a kecskékkel foglalkozom, a párom pedig feji az állatokat. Szeretnénk majd megvenni ezt a házat a segélyszervezettől, ezért előtakarékosságot fizetünk – teszi hozzá Tibor. A házaspár örömmel újságolja, hogy már saját gazdaságuk van. Az állattartás mellett Brigitta növénytermesztéssel is foglalkozik, építettek egy fóliasátrat is, ahová zöldséget ültettek. – Nemsokára tovább csinosítjuk a házat, végre van miért küzdenünk – jelenti ki a családfő.
Pesti István és családja május 5-én költözhet „saját” házba. Pestiék öt gyermeket nevelnek, a legkisebb a helyi óvodába jár. – Mi tavaly február óta élünk az otthonban, miután teljesen leégett a házunk. Már nagyon várjuk a költözést, örülünk a kis házunknak, ami itt van az otthonnal szemben – mutat ki az ablakon a férfi. – Az új helyen disznót, kecskét, tyúkot és nyulat tartunk. A program része, hogy legalább háromféle állattal foglalkoznunk kell, de ez egyáltalán nem esik nehezünkre. A kecske legalább az udvart is rendben tartja, nem kell kaszálni. A malacokból és a hízókból pedig majd el is adunk, ha lesz rá érdeklődő, és növénytermesztéssel is foglalkozunk majd – mesél a terveikről István. Novákékhoz hasonlóan ő és a felesége is tovább dolgozik az otthonban, a férfi is a kecskéket gondozza.
Az Ökumenikus Segélyszervezet 2012-ben kezdte meg a kastélyosdombói, egykori Erdődy-vadászkastély, valamint a hozzá tartozó földterületek és melléképületek felújítását az országos modellprogram befogadásához. A kezdeményezéshez az elmúlt esztendőkben a Velux Alapítványok mellett számos további támogató csatlakozott, illetve jelentősen hozzájárultak a programhoz a segélyszervezet adventi Szeretet.éhség akciójának adományozói is, köztük számos hazai vállalat.
A kastélyosdombói átmeneti otthonban egy újfajta lehetőséget kínálnak olyan családoknak, amelyek szociálpolitikai környezetük miatt nem tudnak hosszú távú lakhatási lehetőséghez jutni. A modellprogram a helyi mintagazdasággal és a gyerekfejlesztési foglalkozásokkal olyan komplex szolgáltatás, amely megerősítheti a családok belső működését, és visszavezetheti őket a társadalomba. A gyermekeknek hatékony fejlesztő programokat – korrepetálást, mozgás- és meseterápiát, szabadidős és iskolai előkészítő foglalkozásokat – tartanak annak érdekében, hogy tanulási és magatartási zavaraik megoldódjanak, valamint korábban átélt traumáikat fel tudják dolgozni. A felnőtteknek személyre szabott segítséget adnak ahhoz, hogy minél hamarabb újra megjelenhessenek a nyílt munkaerőpiacon.
A helyi mintagazdaságban a szülők elméletben és gyakorlatban is megismerkedhetnek az állattartás és a növénytermesztés alapjaival. Részt vehetnek a közfoglalkoztatásban és a hozzá kapcsolódó képzéseken is, ezzel is segítik őket, hogy megálljanak a saját lábukon. A megfelelő motiváció fenntartásához kitalálták a Tallér programot, ebben a családoknak lehetőségük van „megdolgozni” azért, amire szükségük van. Az elvégzett „munkáért” tallért adnak nekik, amit később beválthatnak. A jól teljesítő családok, leghamarabb egy éven belül, „sorsfordító” házat kaphatnak, ahol önálló életet kezdhetnek. Arról, hogy ez sikerüljön, mentorok gondoskodnak. A modellprogramban 291-en vettek részt: 125 felnőtt és 166 gyermek. Eddig három család költözött ki olyan családi házba, amit a segélyszervezet vásárolt meg és újított fel.
Rácsok Balázs, az Ökumenikus Segélyszervezet szociális és fejlesztési igazgatója a modellprogramot értékelve elmondta: a hátrányos helyzetű, lakásukat elvesztő családok reintegrációja összetett folyamat. Az ellátást igénybe vevő családoknál nemcsak a lakhatás jelent problémát, hanem gyakran olyan alapvető készségek is hiányoznak a szülőknél, amelyek hiánya lehetetlenné teszi a munkavállalást, a gyerekek megfelelő ellátását, a strukturált életvitel kialakítását.
– Az a fejlesztői környezet és szemléletmód, amely a kastélyosdombói modellprogramot jellemzi, valós megoldásokat jelenthet a családok reintegrációjában. Elősegíti, hogy meglássák saját felelősségüket a problémájuk megoldásában. A programban számos olyan elem is megjelenik, amely újdonság a hazai szociális ellátó rendszerben – hangsúlyozta Rácsok Balázs.