– Vasárnap tartja tisztújító kongresszusát a Fidesz. Az elnökjelölt személye nem kérdés, de mit kell tudnunk a leendő elnökségről, az alelnökjelöltekről?
– A miniszterelnök úgy döntött, hogy kormánytagok ne legyenek az elnökségben, hiszen a kormány operatív ügyekkel foglalkozik, az elnökség politikai-stratégiai kérdésekkel. Az alelnökjelöltek közül Németh Szilárd leginkább a budapesti Fidesz szervezésében tud közreműködni, ő Csepelen, az egyik legnehezebb kerületben tudott polgármesterként komoly eredményeket elérni. Gulyás Gergely az új generáció tagjaként a törvényalkotási koncepcionális munkában teljesített kiválóan. Pelczné Gáll Ildikó és Kubatov Gábor régi motorosok. Kövér László választmányi elnökként, én frakcióvezetőként automatikusan elnökségi tagok vagyunk.
– Sokszor felmerül, hogy külön kellene választani a miniszterelnöki és a pártelnöki funkciót, illetve más munkamegosztás kell, mert a kormányzati munka elveszi az időt a pártmunkától. A pártelnöki posztra egyetlen jelölt van, Orbán Viktor. De lesz-e valamilyen változás a pártvezetőség munkamegosztásában?
– Nincs erre kizárólagosan jó megoldás. A Fidesz életében volt már több felállás, ezt mindig az adott politikai helyzet határozza meg. Jelenleg az látszik, hogy a migrációs válság nem fog megoldódni egyhamar. Hazai és nemzetközi színtéren egyszerre kell képviselni a politikánkat, nem könnyű környezetben. Ez nagyon sok időt és energiát követel a miniszterelnöktől, ezért is jött létre Rogán Antal miniszter vezetésével a Miniszterelnöki Kabinetiroda. Egyfajta konszolidációhoz, a hazai és nemzetközi politikai feladatok közötti egyensúly megteremtéshez kell megtalálni a megfelelő szervezeti rendszert.
– Ezek szerint nem készülnek még a következő kampányra.
– A legjobb kampány a sikeres kormányzás. Ma rendkívül alacsony az infláció, növekszik a gazdaság, nőnek a reálbérek. A foglalkoztatási mutatók szerint az ország minden társadalmi csoportja meg tudja találni a számítását. Ezeket az eredményeket azonban be is kell tudni mutatni, „el is kell tudni adni” az embereknek. Vannak persze feszültségek, de ezek nélkül nincs kormányzás. Úgy érezzük, nagyon sok még a teendő, az pedig sohasem jön el, hogy már nincs semmi dolgunk.
– Ezek szerint vannak még belső feszültségek a pártban? Vannak nézeteltérések a párton belüli úgynevezett erős emberek között?
– Az teljesen természetes, hogy egy politikai közösségen belül vannak viták, főleg akkor, ha olyan széles politikai közösségről van szó, mint a Fidesz. Számos kérdésben komolyan eltérnek az álláspontok.
– Néhányat említene ezek közül?
– Példaként említhetném a sportesemények rendezésének új szabályozását. Volt, aki azt mondta, hogy kötelező legyen a névre szóló jegyértékesítés és minden esetben használni kelljen a beléptetőrendszert, mások úgy gondolták, hogy ezt a biztonsági helyzet alapján döntsék el a szervezők. Megoszlottak a vélemények az egyházi törvényről is, például az egyházi státusz megadásáról szóló parlamenti felhatalmazással kapcsolatban. Vannak viták a párt szervezeti felállásáról. Ezeket a nézetkülönbségeket azonban tudjuk rendezni.
– A Fidesz kapcsán mégis sok esetben a konfliktusokról írnak a „jól értesült” újságírók.
– Nézze: a Bëlga után szabadon: ha van rajtunk sapka, az a baj, ha nincs rajtunk sapka, az a baj. Ha nincsenek viták, akkor a Fidesz monolit, vezérelvű szavazógép. Ha kiderül, hogy vannak belső vitáink, akkor széthúzástól hangos a magyar sajtó.
– Korábban felmerült az is, hogy a pártban generációs viták is vannak a régi fideszesek és a fiatalabbak között.
– Igen. És az ég kék, a fű zöld, nappal világos van, éjszaka meg sötét. Nem tudom elképzelni, hogy egy pártban ne legyenek generációs viták, hiszen a különböző generációk szükségszerűen teljesen másképp látják az életet. Ha nincsenek ilyen viták, akkor baj van. Talán egyedül Észak-Koreában nincsenek generációs viták, mert ott már a generációkat is betiltották.
– Azért elhangzottak az idősebb fideszesek részéről célzások arra nézve, hogy jobb lenne, ha nem urizálnának egyesek. Még az is vita tárgya lehet egyes újságcikkek szerint, hogy ki hol szórakozik vagy milyen órája van.
– Hogy kinek milyen órája van, az nem generációs vita. Ki az, akit nem maceráltak már egészen meghökkentő ügyekkel? Ezekben az esetekben nem is a valóság számít, hanem csak az indulatkeltés a fontos. Ezt a politikusok foglalkozási ártalmának tekintem.
– A közvélemény-kutatások szerint 2006 óta a legnépszerűbb párt a Fidesz. A legutóbbi felmérések szerint pedig nem működött még olyan párt Magyarországon a rendszerváltás óta, amely a kormányzásának felénél ilyen népszerű lett volna. Az időközi választásokat azonban többször elvesztette a párt. Ennek mi az oka, és hogyan előzhető meg, hogy a salgótarjáni polgármester-választáson ne ez történjen?
– Salgótarján – teljesen függetlenül az országos politikai hangulattól – egy klasszikusan baloldali város, tehát nagyon nehéz terep. Ne felejtsük el, hogy az utóbbi években azért hullámzó volt a Fidesz társadalmi támogatottsága, és különböző népszerűségi helyzetben voltak az időközi választások, amelyeket ezért nehéz összehasonlítani egymással. Abaújszántó szintén nehéz terep a Fideszneka, és akkor nyertünk ott polgármester-választást, amikor Székesfehérváron kikaptunk. Azt gondolom, hogy a közvélemény-kutatásokra ezektől a választási eredményektől függetlenül lehet támaszkodni.
– Nem jelentett presztízsveszteséget például a veszprémi vereség?
– Nyilván jelentett, és arra is rámutatott, milyen hibákat kell elkövetni ahhoz, hogy a kormányzó párt ne tudjon nyerni.
– Mik voltak ezek a hibák, és miként lehet elérni, hogy ne kövessék el ezeket a későbbiekben?
– A veszprémi választás megmutatta, ha valaki az összes protest szavazót meg tudja szólítani – miközben teljesen világos, hogy ő az igazi kihívó és ráadásul inkább egy függetlennek tűnő jelölt –, tud időközi választást nyerni. Egy időközi választáson a parlamenti pártok visszahúzódhatnak egy független jelölt kedvéért, mert ennek nincs semmilyen politikai kockázata. Az általános országgyűlési választás azonban nem ilyen, ott nem lehetséges független jelöltek mögé állni, miközben kétesélyes, hogy a Jobbik vagy a baloldal az igazi kihívó. A másik nagy tanulság az, hogy ha nem tudjuk megfogalmazni a választás tétjét a jobboldali szavazóknak, akkor nehéz őket mozgósítani. Minden elveszített körzetben azt mutatták a közvélemény-kutatások, hogy a mi tartalékunk nagy, csak a támogatóink közül kevesen mentek el szavazni. Egy általános választáson egyértelmű a helyzet, hiszen az a tét, hogy ki fog kormányozni. Veszprémben már nehéz volt megszólítani a választókat azzal, hogy járuljanak az urnákhoz, hiszen a kormánytöbbséget semmilyen veszély nem fenyegette. Amikor csak az ellenzék számára van igazi tétje egy választásnak, akkor sokkal nehezebb rávenni a szavazóinkat, hogy vegyenek részt a voksoláson.
– A vidéki szervezetek feloszlatásának nincs köze ezekhez a választásokhoz?
– A szervezetek feloszlatása, újjáalakítása a párt működésének normális része. 1173 csoportunk van, ebből kevesebb, mint néhány tucat szűnt meg, vagy kellett feloszlatnunk. Ennek semmi köze az időközi választásokhoz. Érdekesség, hogy a szocialistákban van egy olyan törekvés, hogy átvegyék a mi szervezeti struktúránkat, mert ez közelebb áll a magyar választói rendszerhez és életszerűbb, csak nem tudják véghezvinni.
– Jelenleg a második legnépszerűbb párt Magyarországon a Jobbik, amely a baloldalról és a jobboldalról is elvesz szavazatokat. Van-e külön stratégiája a Fidesznek a Jobbik erősödésének megakadályozására?
– Úgy látom, jelenleg nincs olyan kényszer, hogy külön stratégiánk legyen erre. Az ugyanis világos, hogy a Jobbik egy sajátos csapdában van. Egyrészt, mert radikális oldalról Magyarországon még sosem nyertek választást. Szerintem ez később sem lehetséges, hiszen hazánkban erős korlátja van a radikalizmusnak. Másrészt a Jobbik választhatja azt is, hogy megpróbál centrumpárttá válni, de egy cukiságkampánnyal a radikális szavazók jelentős részét veszítheti el. Ebből a csapdából a Jobbik még nem tudott kilépni. Az biztos, hogy mi nem az ellenzékhez mérve politizálunk, hanem van elképzelésünk arról, mi az ország érdeke, és azt próbáljuk meg érvényesíteni.
„Az előző kormányok idején amíg az ország elszegényedett, a szocialisták meggazdagodtak” Fotó: Kurucz Árpád
– A radikalizmus csak a jobboldalon létezik Magyarországon? Gyurcsány Ferencet és pártját nem tartja radikálisnak?
– Úgy tűnik. Valóban a Gyurcsány-pártnak a legnagyobb a támogatottsága a baloldalon. Ez azért van, mert nagyon szűk a baloldali bázis. A Demokratikus Koalíció azonban egészen meghökkentő, radikális nézeteket képvisel, például betelepítené az illegális bevándorlókat az önkormányzati lakásokba. Ezzel képes egy aktív, harcos kisebbség megszólítására, de növelni nem nagyon tudja a baloldali tábort. Az viszont kétségtelen, hogy radikális párt.
– Gyurcsányék azt a kerítést is le akarták bontani, amelyet végül igazolt a történelem. Legalább is egyre több helyen védekeznek határzárral az illegális migrációs nyomás ellen, egyre többen úgy vélik, hogy a bevándorlást a magyar kormány, illetve Orbán Viktor kezelte a legjobban Európában.
– Pontosabban ez a választópolgárok véleménye, a hivatalos európai uniós politikai erők, főleg a szociálliberálisok nagy része másképpen vélekedik. Nagyon erősen elvált ez az európai uniós politika az európai közvéleménytől. Ez pedig nem tartható fenn sokáig, ha demokrácia van. Ha az európai politikai elit nem változtat az álláspontján, a választók másfelé fognak fordulni, például a radikálisok felé, mint Franciaországban vagy a bécsi önkormányzati választáson.
– Magyarországon ezt sikerült megelőzni?
– Az biztos, hogy ha Magyarország azon a balliberális állásponton lett volna, hogy mindenkit be kell engedni, mert tehetetlenek, illetve „befogadók” vagyunk, akkor a Jobbiknak nagyobb lett volna a lehetősége a népszerűségének növelésére. Mi azonban nem ezzel foglalkoztunk, hanem azzal, hogy vannak európai szabályok és törvények – a schengeni, a dublini egyezmény, a menekültügyi konvenció – amelyeket be kell tartani. Éppen azért bosszantja az uniót a legjobban a magyar példa, mert ez azt bizonyítja, hogy a határokat meg lehet védeni.
– Ha a Jobbik nem is, Gyurcsány pártja, vagyis az imént baloldali radikálisnak nevezett DK viszont sok szavazót nyerhetett a bevándorlással. Pontosabban azzal, hogy mellé állt azoknak, akik pártolják a bevándorlást Európában.
– A DK valóban erre szervezett politikai akciókat, flashmobokat, gegeket, amellyel bevándorláspárti álláspontját akarta világossá tenni. Gyurcsány, nyakában az „Én is migráns vagyok” feliratú táblával pózolt a kamerák előtt, befogadott néhány menekülőt, persze csak egy-két napra, hogy demonstrálja, milyen „jószívű”, odament a határra és addig ügyeskedett, amíg kívül került és nem tudott visszajönni. Az kétségtelen, hogy a DK nagyságrendekkel jobb volt ebben, mint az MSZP, amely teljesen fantáziátlanul, se hús, se hal, de mégis csak bevándorláspárti állásponton maradt.
– Milyen törvényalkotási javaslatokat fogalmaznak meg még a kormány számára a migránsválság megoldására, illetve a terrorveszély elhárítására?
– A terrorveszély kezelése érdekében valószínűleg módosítani kell az alaptörvényt, hogy a jogrendünkben legyen erre vonatkozó minősített helyzet. A rendőrségnél és a honvédségnél is az állomány folyamatos feltöltése és felkészítése szükséges. A megelőzéshez a terrorelhárítás, a hatóságok és a titkosszolgálatok napi szintű együttműködésére van szükség, nemcsak egymás között, hanem a külföldi társszervezetekkel is. Folytatjuk a bíróságon a harcot a kötelező betelepítési kvóta ellen és részt veszünk a migrációs európai politika alakításában. Nagyon örülünk, hogy magyarként tudjuk befolyásolni az unió politikáját, például a törökökkel történő megegyezésben. Nagy siker ugyanis, hogy az erőfeszítéseink nyomán a Törökországgal létrejövő egyezmény alapján esetleg bejövő néhány százezer migránsra nem vonatkozik majd a kötelező betelepítési kvóta rendszere.
– A tervek szerint több tízezer migránst toloncolnának vissza Magyarországra Nyugat-Európából. Ránk lehet ezt kényszeríteni?
– A visszatoloncolás kapcsán még nagy vitákra lehet számítani. A belgák például már meghozták az első kiutasítási határozataikat, amelyek alapján Magyarországra akarják visszatoloncolni a bevándorlók egy részét. A mi álláspontunk azonban világos: ezek az emberek először Görögországban léptek az Európai Unió területére, tehát legfeljebb oda toloncolhatják őket vissza. Ez azonban egyfajta politikai bosszú is a belgák részéről. Ne felejtsük el, hogy a bevándorlást támogató politika egyik legnagyobb képviselője Guy Verhofstadt belga politikus, aki a liberális frakció vezetője az Európai Parlamentben. Belgiumba az ő miniszterelnöksége idején telepítették be a legtöbb migránst.
– Az ellenzék fő kampánytémájává tette a korrupció ügyét, épül a kommunikációjukban „az urizáló, oligarcha kormánypárt” képe. Mit kezdenek ezzel?
– Ezzel több szinten kell foglalkozni. Egyrészt látszik, hogy az kiabál legjobban, akinek a háza ég. Magyarországon a szocialisták támogatásával működött a valaha volt legkorruptabb kormányzat, 2002 és 2010 között. Tele voltak olyan korrupciós ügyekkel, amelyekben már jogerős ítéleteket is hozott a bíróság a Zuschlag-ügytől kezdve a nokiásdobozokon át a Sukoró-perig. Maga Gyurcsány Ferenc is kimondta, hogy érkeztek gyanús pénzek az elnöksége idején az MSZP-hez, és hogy „költségvetési trükkök százai” kellettek a 2006-os választások megnyeréséhez. A Simon-ügyről nem is beszélve, amely arról szólt, hogy a párt ügyvezetőjének, második emberének több száz milliós eltitkolt vagyona van külföldi bankszámlákon. Máig nem tudjuk, hogy honnan van a pénz, kié, és mi volt a hasonló összegek sorsa. A Jobbik pedig még mindig adós a valaha volt legnagyobb politikai korrupciós ügy tisztázásával. Kovács Bélának, a párt európai parlamenti képviselőjének és legnagyobb pénzügyi támogatójának azért függesztették fel a mentelmi jogát, mert a gyanú szerint az oroszoknak kémkedett és pénzért próbált nekik politikai befolyást szerezni. Eközben a jelenlegi kormányzat számos olyan intézkedést hozott a korrupció ellen, amelyek kifejezetten eredményesek.
– Mik ezek az intézkedések?
– Nagy áttörést hozott például az online pénztárgépek, az elektronikus útdíj és az útnyilvántartási rendszer, illetve bizonyos termékek fordított áfájának bevezetése a forgalmiadó-csalások visszaszorításában. Az általunk bevezetett választási rendszerben nincs rákényszerítve senki arra, hogy bármilyen oligarcha hálójába kerüljön azért, hogy ki tudja fizetni a kampánya költségeit. Nem tagadom, hogy lehettek a választáson finanszírozási visszaélések, ezek is a baloldalhoz köthetők. Zuschlag János például el tudott indulni két kamupárttal is, felmarkolva a választási támogatást. Ezeket a jelenségeket vissza kell szorítani. Az is fontos, hogy nemrég szavaztuk meg Európa második legszigorúbb közbeszerzési törvényét.
– Az sem mindegy, hogy valaki a döntéseit a közjó érdekében hozza, vagy a saját maga érdekében. Az ellenzék szerint a kormány döntéseire az utóbbi jellemző inkább.
– Ennek pont az ellenkezője igaz. A legjobb példa erre a földpályázatok ügye. A szocialisták és a Jobbik is egyértelműen a szűk létszámú, de befolyásos nagybirtok érdekében lépett fel, szemben azokkal a gazdákkal, akik a nyílt és átlátható árverésen juthatnak állami földekhez. Az ellenzék azt a mutyirendszert szerette volna fenntartani, amely a nagybirtokosoknak játssza át állami haszonbérlet formájában a termőföldet.
– A földek kapcsán és egyéb állami beszerzésekkel összefüggésben is általában egy személyt támad az ellenzék hangsúlyosan, a felcsúti polgármestert.
– Az ellenzék mindig azzal áll elő, hogy a Fidesz környezete miként gyarapodik. Akkor ebből vajon az a következtetés vonható le, hogy ha a Jobbik vagy a baloldal kerül hatalomra, akkor az ő környezetük hirtelen elkezd majd szegényedni? Nem az a kérdés, hogy egy kormány környezetével mi történik, hanem az, hogy az ország gyarapodik-e. Az pedig kétségtelen, hogy az ország összes gazdasági mutatója javul. Az előző kormányok idején viszont az volt a feltűnő, hogy amíg az ország elszegényedett, addig a szocialisták meggazdagodtak. Ezzel szemben most nő a foglalkoztatottság, a GDP, nőnek a reálbérek és lassan három éve folyik a rezsicsökkentés. Családtámogatási rendszert indítottunk el, egymillió családot kiszabadítottunk a szocialisták által előidézett devizacsapdából, tehát mindenki megtalálhatja, hogyan tud jobban boldogulni. És szerintem ez jó.
– Érzik ezt a választók is? Például a fiatalokat sikerül megszólítani?
– Szerintem a társadalom minden rétege érzi a pozitív változásokat, de ez nem azt jelenti, hogy ne lenne min javítani. A fiatalok megszólítása például állandó feladat. Ők frissen lépnek be a „választói közösségbe”, az új generációk politikai kötődéseinek kialakítása a legfontosabb. A fiatalokat próbáljuk megnyerni, akár a fiatal családok támogatásának rendszerével, az ösztöndíjrendszerrel, a diákhitellel, a fiatal gazda programmal, vagy a fiatal vállalkozó programmal. A pártszervezetbe is folyamatosan építjük be a fiatalokat.
– A törvényalkotásban mik a jövő legfontosabb feladatai?
– Sok feladat áll előttünk. A demográfiai helyzet javításában sok a tennivalónk, támogatnunk kell a háromgyermekes családmodellt. Dolgunk lesz az új költségvetéssel, beszélnünk kell az embereknek a januártól érvényes változásokról, például az adócsökkentésről, a családtámogatási kedvezményekről, a bürokrácia csökkentésről, a deregulációról. Kulcskérdés az oktatás színvonalának emelése és ezáltal a versenyképességünk növelése is. Ezek a témák azonban mostanában háttérbe szorultak, mert minden kommunikáció a migrációs válságról szólt. Ez a téma hangsúlyos lesz a későbbiekben is, de nem szabad elkövetni azt a hibát, hogy eközben nem figyelünk a saját dolgainkra.
– Ez elég nagy munka. Lesz ideje foci- meg hokimeccsre járni?
– Reménykedem benne. Bár nem könnyű, mert hétfőtől csütörtökig Budapesten vagyok és csak utána tudok hazamenni Debrecenbe.
– Érdekes lesz majd a kongresszuson Kubatov Gábornak gratulálni, ha megválasztják?
– Miért?
– Mert nagyon úgy néz ki, hogy a Ferencváros lesz a bajnok.
– Akkor nemcsak az alelnöknek, hanem a Ferencvárosnak is gratulálni fogok. Ez így sportszerű. És együtt fogunk szurkolni a magyar válogatott sikeréért az Európa-bajnokságon. Persze vannak köztünk fricskák, olyan közösségben halálra is unnám magam, ahol nincs ilyen élcelődés. Az egyik legfontosabb iránymutatás az, amit a debreceni B-közép szokott kiabálni a tribünön: Nézzetek a táblára! Ha az van a táblán, hogy Debrecen–Ferencváros 0-3, akkor a Fradi a jobb, akármit is mond az edző. Ez a politikára is igaz. Ha mondjuk a DK csupán négy képviselőt tud a parlamentbe küldeni, a Fidesz meg száznál is többet, mondhat Gyurcsány Ferenc akármilyen „lárifárit”. Az ellenzéknek tehát azt javaslom: Nézzetek a táblára!
