– Ha Kámory Ferenc leveleit nézem, finoman szólva sem tekinthető udvariasnak, sokszor mondtam neki, komolyabban vennék, ha nem trágár szavakkal, 72-es betűmérettel kommunikálna – válaszolta Tóth Ibolya az egyik ügyvédnek, majd hozzátette, így csak az indulat ment át, miközben a levél tartalma jogos és valós problémákat vetett fel. Tóth Ibolya a cég háttérirodájának a vezetőjeként dolgozott 15 éven át. A nő – Kámory Ferenc, a cég egykori pénzügyi igazgatója mellett – az ügyészség legfontosabb tanúja, a per idei utolsó fordulóján az ügyvédi kérdésekre válaszolt. A védők többnyire az úgynevezett T2-es számlára és a Kámoryval való magánéleti kapcsolatára voltak kíváncsiak.
– Nem érzi magát bűnösnek? – kérdezte a tanútól egyikük, ám a bírónő rendre intette, mondván: Tóth nem a vádlottak padján ül.
Ebben az évben hetente átlagosan három alkalommal tartott tárgyalást a törvényszék, hogy felgöngyölítsék a jogtörténet – eddigi – legnagyobb pénzügyi botrányát. A másfél évvel ezelőtt kezdődő Quaestor-ügyben a nyomozati iratok száma nagyjából 130 ezer oldalt és mintegy öt terrabyte mennyiségű adatot tesznek ki.
A botrány 2015 márciusában robbant ki, amikor a Magyar Nemzeti Bank rájött, hogy a Quaestor Értékpapír Zrt. mintegy 210 milliárd forintos vállalati kötvénykibocsátásából 150 milliárd fiktív volt.
A bíróságnak nem volt könnyű éve, hogy megértse és feltárja a fekete könyvelés rendszerét.
– Én ebből így semmit sem értek – fogalmazott a bírónő még szeptemberben, amikor az informatikai szakértői vélemény megjelent a kivetítőn. Meglátásához az első rendű vádlott, a cégcsoport egyik tulajdonosa, Tarsoly Csaba is csatlakozott, aki ritkán szólalt fel, ám ekkor mint ügyetlen üzletember nyilatkozott.
Kámoryt hosszú hónapokon át hallgatta ki tanúként a bíróság. A férfi vallomásában többször hangsúlyozta, hogy nem értett a T2-es számlához, sőt Májer Zsolt, az ügy harmadrendű vádlottja leszabályozta a hozzáférését, így az utalásokat 2005 környékén már nem látta.
Az, hogy az eladott értékpapírokból kiszipolyozott pénz mire ment el, nem tudni pontosan. De a vállalat sorsa jobbára már 1998-ban megpecsételődött, amikor a tőzsdén milliárdban mérhető összeget buktak, amelyet aztán a Bakonyi és a Pécsi Erőmű részvénycsomagjának megvásárlásával akartak helyrehozni.
Ekkor nyúltak hozzá először az ügyfelek számlájához, ám mivel nem tudták a pénz eredetét igazolni, nem jegyezték be a tulajdont, később pedig a részvények semmit sem értek. Több mint egymilliárdot fektettek be egy telefonkártyás üzletbe az USA-ban, de bevétel sosem érkezett. A másik pénznyelő az ETO Park és a győri focicsapat volt, amely alig 8 év leforgása alatt 16 milliárdba került.
A Quaestornak ezenkívül számos szállodája volt, amely mondhatni Tarsolyné hobbija volt. Ezek okozták egyébként a legkisebb károkat, ám a nyomozás adatai szerint az utazási iroda évente 500 millió forintot nyelt el.
A büntetőper január végén folytatódik.
Több nyomozás is folyik
Az alapügyhöz kapcsolódóan több nyomozást is folytat a Nemzeti Nyomozó Iroda. Ilyen az alapbűncselekménytől elkülönített, de az abból származó pénzösszegek azonosítását szolgáló pénzmosás miatt indult eljárás (az amerikai telefonkártyás cég), amelynek egyelőre nincs gyanúsítottja; valamint az Orgován Béla – Tarsoly Csaba strómanja – elleni nyomozás. A hatóságok külön eljárásban vizsgálják a cégcsoport alapkezelőjét érintő sikkasztási ügyet, a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezettel kapcsolatban pedig Tarsoly Csabát bűnsegédként gyanúsítják.