– A keleti nyitás, vagy esetünkben a Kína felé való nyitás kiváló stratégiai irány, ezt le lehet szögezni. Evidens is, a nyugati országok több mint tíz éve nyitottak a világ jelenleg második legnagyobb gazdasága felé, ahol likviditásbőség van, ahol korlátlan a felvásárlópiac – mondta a Magyar Időknek Matura Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója.
A pénz azonban nem minden, vagyis Kína nem úgy tekint Magyarországra, mint egy gazdasági erőközpontra, hanem a saját hálózatának egy többé-kevésbé fontos elemére, amellyel úgy tart fenn jó kapcsolatot, hogy az mindkét országnak a javára válik. Magyarország politikai kapcsolatai jelenleg kiválóak Kínával, enélkül a két állam közti jó kereskedelmi viszony nem is lenne elképzelhető.
– Elemzése válogatja, de a térségünkből kiemelkedik a magyar és a lengyel viszony Kínával, vagy mi vagyunk az elsők, és a lengyelek vannak mögöttünk, vagy fordítva, de messze-messze kimagaslik ez a két ország Kína szemében – mutatott rá a kutató.
A gazdasági együttműködés kiterjesztése azonban a kelleténél lassabban halad, aminek számos oka lehet. Ilyen például a magyar gazdaság szerkezete, a bürokrácia eltérő jellege, a kínai fél által megkövetelt, de a magyar fél által nem teljesített lehetőségek. A térségben Magyarországon van a legtöbb kínai működőtőke, nagyjából hárommilliárd dollár, a második Csehország másfél milliárd dollárral, de egyelőre várat magára, hogy új, komolyan vehető kínai szereplő lépjen be a magyar piacra
Hazánk a legnagyobb közép- és kelet-európai exportőr ország Kína felé, amely csalóka, hiszen a környékbeli államok exportja jócskán visszazuhant, ugyanakkor Magyarország kemény munkával megszerzett olyan engedélyeket, amelyek lehetővé teszik, hogy bizonyos élelmiszerfajtákat Kínába lehessen szállítani.
A nagy fal akár összekötő kapocs is lehet hazánk és Kína között
Matura Tamás szerint ez nagy fegyvertény, a kínai licencek megszerzése sokszor borzasztóan nehéz.
– Kicsit furcsa, hiszen az európai sztenderdek sokkal magasabbak higiéniai-egészségügyi szempontból, mint a kínaiak, de nyilván van egy politikai üzenete, hogy ki kaphatja meg a licencet – magyarázta a kutató az okokat. Kína a térséget egy tömbként kezeli, az ott CEEC-ként emlegetett régiónak 16 tagja van, amelyek egyszerűen túlságosan kicsik ahhoz, hogy egyenként jelentős befolyással lehetnének az ország gazdaságára – emlékezzünk, Peking olimpiarendezése csak egy fontos, de nem életbevágó része volt a főváros fejlesztési tervének! –, még közösen se tudnának annyi élelmiszert termelni, hogy Kína ne tudná felszívni az exportot.
Matura Tamás rámutatott: a kínaiak szép kifejezéssel élve pragmatikusak a külpolitikában, azaz kizárólag a saját érdekeikkel foglalkoznak, nincs meg az a nyugati országok körében ismert küldetéstudat, amely az emberi jogok betartásához köti például a segélyezést vagy a jó viszony kialakítását. Ezzel együtt pontosan ugyanúgy járnak el, mint a nyugatiak, azaz a kiadott munkát igyekeznek minél nagyobb részben saját berkeken belül tartani.
Kína is olyan szent, akinek maga felé hajlik a keze, és ezt nem feltétlenül szeretik azok az országok, ahol megjelennek a kínai építők.
