Kiss László mellett kitart az úszótársadalom. Gyárfás elnök az úszóválogatott kapitányának érdemeit hangsúlyozva támogatja az ötvenöt évvel ezelőtt nemi erőszak miatt börtönre ítélt mesteredzőt. Kiss Százhalombatta alpolgármestere, uszodát neveztek el róla a városban. A közvélemény – mint mindig – megosztott, a „mondjon le”-től a „már rég tudtuk rólán” át az „ettől még lehet rendes ember”-ig terjed.
A ballib média abbéli igyekezetében, hogy a politikai riválisán üssön, gyakran olyan magasra teszi az erkölcsi lécet, hogy azt sok liberális közszereplő sem ugorja meg. Hivatalokról kell lemondani egy rossz Facebook-bejegyzés miatt, vitatott kijelentések okán bont szerződést a szponzor, csúnya beszéd miatt válik méltatlanná egy közszereplő. Ha a botló ember az ő táborukba tartozik, akkor persze mindig van mentség, jön a kettős mérce. Biszku Béla így kerülhette el a felelősségre vonást, Szabó István Oscar-díjas filmrendező hírnevét nem tépázta meg ügynökmúltja, addig Csurka Istvánt, aki önmaga hozta nyilvánosságra III/III-as tevékenységét, a baloldal folyton besúgónak nevezte. Míg Schmitt Pál köztársasági elnöknek plagizált szakdolgozata miatt le kellett mondania, addig Gyurcsány szakdolgozati botránya után is pártelnök, politikai tényező maradhatott. Most, amikor a liberális média vért ivott az Orbán-kormány előtti harchoz, és már nemcsak a bulvársajtó gázol bele a magánéletbe, egy olyan mellékszereplőnek sem sok esélye van a kegyelemre, mint a pártpolitikailag semleges Kiss László. Pedig ahogy szokták, meg is védhetnék.
Roman Polanski filmrendező 1977-ben szexre vett rá egy 13 éves lányt az Egyesült Államokban. Mindössze negyvenkét napot töltött börtönben, majd miután kiengedték, elhagyta az országot. Azóta gyakorlatilag szökésben van. Az ilyen bűncselekményekre oly érzékeny, hipererkölcsös művésztársadalom gyakorlatilag falaz neki. De Polanski nemhogy szalonképtelenné vált volna, a kislány megrontása után még tíz filmet rendezhetett, legutóbb öt éve, 2002-ben pedig a legjobb rendezőnek járó Oscart is megkapta a holokauszt témájú Zongoristáért. Sem Svájc, sem Franciaország, sem Lengyelország nem adta ki az amerikaiaknak a most 83 éves művészt.
Ehhez képest Kiss László ügye nem is botrány.
Magyarországon a híres, sikeres, szeretett, ám valamilyen bűnt elkövetett közszereplők megítélése mindig az adott politikai közhangulat és médiakapcsolatok függvényében változik. Hogy Kiss Lászlóról nem épp a legjobb pillanatban derült ki, hogy 1961-ben részt vett egy csoportos nemi erőszakban, az teljesen világos. A Hosszú Katinka-ügy miatt elég sokat szereplő sportembert nem volt nehéz kilőni, főként, hogy egy olyan ellentmondásos figura, mint Gyárfás Tamás bizalmát élvezi. Kiss László ugyan jogilag már nem bűnös, nincs priusza, a joghátrányok alól mentesült, komoly kártérítési igénnyel léphet fel az ügyét nyilvánosságra hozó sajtótermékekkel szemben. A nemi erőszak azonban nem tipikusan az a bűncselekmény, amelyet a társadalom egy kézlegyintéssel elintéz, még akkor sem, ha azóta több, mint fél évszázad telt el. Ugyanakkor a perről nem tudunk sokat, a 60-as években nem volt ritka, hogy a kommunista hatalom nehezen kivédhető vádakkal hozott kényszerhelyzetbe, és tett zsarolhatóvá embereket.
Hogy akkor ilyesmi történt-e, csak Kiss László tudja. De ha az ügy nem volt koncepciós, és a sportember valóban elkövette, amiért elítélték, most már akkor is nehezen tudunk vele mit kezdeni. A mesteredző életművét, sportpályafutását nem teszi semmissé a múltja. Kiss László előmeneteléről akkor, a 60-as években dönthetett volna a társadalom, a párt, a hatalom, a barátok, a sportközösség. Ahogy sok ember életéről döntött is. Ennél kisebb bűnökért vagy politikai meggyőződés miatt is sokak életét tették tönkre. Kiss azonban valamiért megúszta, érdekes lenne tudni, hogyan. Mégis miért tudta őt egy híres sportoló „kihozni” a börtönből, mi volt az ára annak, hogy visszakerüljön a sportéletbe? Szép látlelet lenne az akkori közéletről, sporttársadalomról, hogyan lehetett egy köztörvényes bűnözőből olimpikon, majd edző. Nekünk most 2016-ban legfeljebb ennek kiderítése maradt. Kiss Lászlót, olimpiai bajnokaink edzőjét már nem ítélhetjük el, nem taszíthatjuk ki. Ez a hajó ötvenöt éve elment. Ő maga még dönthet úgy, hogy önvizsgálatot tart, és lemond, ha úgy érzi, nem bűnhődött meg tettéért.