Európában csak Svédországban, Svájcban és az Egyesült Királyságban működik olyan folyamatosan működő szívinfarktus-regiszter, mint hazánkban.
Az ötlet tíz éve született, és négy éve törvény rendelkezik arról, hogy az adatbázisba adatot kell szolgáltatnia a szívinfarktus diagnózisát felállító kezelőorvosnak, a szövettani vizsgálatot, boncolást végző, illetve az azt véleményező orvosnak. A monitoringrendszer így pontos adatokat szolgáltat a szívinfarktust szenvedett betegek gyógykezeléséről, a kórházi ellátást követő eseményekről, arról, hogy nálunk világviszonylatban is kiemelkedő arányban részesülnek korszerű ellátásban a szívbetegek.
De láthatóvá válnak az esetleges hiányosságok, a területi egyenlőtlenségek, ezáltal a döntéshozók is pontosan tudják, min kell javítani, változtatni. A regiszter segítséget jelent abban is, hogy kiderüljön: milyen esetekben mi az eredményes terápia, s hogy mindezt miként tudják megvalósítani az egyes kórházakban.
Jánosi András, a Nemzeti szívinfarktus-regiszter szakmai vezetője, az Országos Kardiológiai Intézet főorvosa elmondta: az adatszolgáltatás elektronikus úton történik, és valamennyi egészségügyi szolgáltatónál diagnosztizált vagy ellátott heveny szívinfarktusra kiterjed.
– Ebből azt is láthatja mindenki, hogy ő milyen munkát végez, van viszonyítási alapja. Pontosan kiderül, hogy hol, milyen arányban végeztek katéteres beavatkozást, mennyi időn belül került a beteg a laborba, milyen gyógyszert rendeltek neki, azt pedig hogyan szedi.
Jelenleg folyik az a munka, hogy felmérjük a kórházba jutásig eltelt időt, hiszen a legnagyobb harc épp az idővel folyik. A világszínvonalú ellátórendszer és az egyedülálló regiszter ellenére ez komoly harcot jelent, a panaszt követően legfeljebb 120 percnek szabadna eltelnie az ér megnyitásáig. Ezzel szemben nálunk az átlag a négy óra. Azt, hogy a beteg kitől, mikor és hol kér először segítséget, még nem tudjuk pontosan, vagyis azt sem, hogy mi okozza a késlekedést, de az biztos: sokkal jobban jár, ha direkt a mentőket hívja – mondta a főorvos.