Nemzetközi összehasonlításban is kevés rab szökik meg Magyarországon az Európa Tanács által kiadott SPACE jelentés szerint. A 2014-es adatokat feldolgozó legfrissebb kimutatás mindössze két esetet rögzít hazánkban, amikor a börtönön kívüli helyszínekről oldottak kereket a fogvatartottak. Ez a szám Franciaországban 222, Németországban 298, Hollandiában pedig 381 volt ugyanabban az évben. Tízezer rabra vetítve így a hazai arány 1,1 szökés, szemben a francia 28,6-del, a német 45,4-del vagy a holland 386,5-del.
A külső helyszíneken foglalkoztatott közel 1500 rab őrzése értelemszerűen nagyobb kihívást jelent, mint a falakon belülieké, ám az, hogy hat év alatt összesen 14 fő szökött meg, azt mutatja, hogy a rendszer hatékonyan működik. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) szerint ez akkor is igaz, ha a közelmúltban két szökés is történt. A szökevények egyébként egyik esetben sem jutottak messzire.
– A szabadságvesztésre ítéltek kezelésében azt az alapszituációt kell feltételezni, hogy szeretnének megszökni, ezért rendkívüli körültekintéssel kell megvizsgálni, hogy ki alkalmas arra, hogy külső helyszínen történő munkát bízzanak rá – közölte lapunkkal Végh József kriminálpszichológus. A szakértő elmondta: külső munkát eleve csak olyan rabok végezhetnek, akik kisebb súlyú bűncselekmény miatt töltik a szabadságvesztésüket. – Ezenkívül, hogy pontosabb képet kapjanak a fogvatartottak személyiségéről, nem pszichológiai tesztek alapján próbálják kiválasztani a megbízhatóbbakat, hanem a hosszabb távon megfigyelt viselkedésüket veszik alapul – tette hozzá.
A kriminálpszichológus hangsúlyozta: a börtönön kívüli munka a társadalomba való visszailleszkedést is segíti, ezért a büntetésük letöltésének végéhez közeledő rabok esetében lehetőség szerint alkalmazzák. Azáltal, hogy kevés van hátra a szabadulásig, a fogvatartott is kisebb valószínűséggel kockáztatja, hogy meglép, mivel elfogása esetén jelentős többletbüntetés várna rá – mutatott rá Végh József.
– Soha nem mehetünk biztosra, mert egyesek egészen különös okokból dönthetnek a szökés mellett. Előfordul, hogy egy fogvatartott ellen több eljárás is folyamatban van, és egy várhatóan súlyosabb ítélet meghozatala előtt igyekszik meglépni, de találkoztam olyan esettel is, hogy valaki pusztán azért szökött meg és hagyta magát újra elfogni, hogy biztosítsa további életét a falak között, annyira megszokta már a börtönlét kiszámítható, egyszerűbb szabályrendszerét.
Többen a féltékenység miatt oldanak kereket: amikor arról szerez tudomást a fogvatartott, hogy párja összebútorozott valakivel, nem ritka, hogy minden megfontolást mellőzve kísérel meg elszökni – fogalmazott a szakértő. Annak szemléltetésére, hogy milyen feladatok elé állíthatja a büntetés-végrehajtás szolgálati egységeit egy ilyen kísérlet, Végh József felidézett egy olyan esetet, amikor egy elítéltnek csupán 53 másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy három, magas, szögesdróttal fedett kerítésen átugorva kámforrá váljon.
– Az esetek nagy részében persze hamar elfogják a szökevényeket, ez így történt az imént említett fiatalember esetében is, akinek akkor mértük le a kerítésmászó teljesítményét, amikor kézre kerítése után megkértük, hogy ismételje meg mutatványát. A szökések alacsony száma, a gyors elfogások, valamint az, hogy a kereket oldó rabok jellemzően nem alkalmaznak fizikai erőszakot, a rehabilitáció felé orientálódó rendszer életképességét mutatják. A fogvatartott új szakmát is tanulhat a büntetés-végrehajtási intézetben, ami szintén megkönnyíti a társadalomba való visszatérését – mutatott rá Végh József.
A BVOP tájékoztatása szerint a rabok munkába állítása a rendszert is fenntarthatóbbá teszi: az elítéltek foglalkoztatásával például saját pékségben, mezőgazdasági üzemekben termelik meg az étkezésükhöz szükséges élelmiszereket.