Megkezdték a szabadkai téglagyár bontását, az ingatlannak új tulajdonosa van, aki hasznosítani szeretné a területet. A téli hideg elmúltával viszont nemcsak az épületben húzzák meg magukat a többségében afgán és pakisztáni migránsok, hanem az elgazosodott területen, a magas fűben is sátrak állnak. Ezzel együtt is kevesebben vannak, mint akár csak két hónappal ezelőtt. Egy szabadkai magyar taxisofőr szerint ennek az épület bontásán kívül két másik oka is van: az egyik, hogy néhány hete az afgánok és a pakisztániak konfliktusa késeléssel végződött, ezt követően szinte mindenki elhagyta a területet, a most ott lévők azóta költöztek be.
A másik ok az, hogy a szerb rendőrség időnként megjelenik a helyszínen, és akit tudnak, azt visszaszállítanak Belgrádba, és megpróbálják rávenni őket a regisztrációra. Egy ilyen akciót éppen az előző hét végén tartottak. A korábbiaknál többen vannak viszont a város szélén lévő más területeken, a becslések szerint már kétezren várakozhatnak a vajdasági város térségében.
Nagyjából velünk egy időben érkezett a helyszínre egy német rendszámú autó, a fiatal önkéntesek a kocsi akkumulátorára csatlakoztatható eszközöket vettek elő, amelyről a telefonokat lehet tölteni. Az eszközt nem engedték lefényképezni, de az önkéntesek és a migránsok többsége azt is nyomatékosan jelezte a fotósunknak, hogy ők sem akarnak a képeken szerepelni.
Kifejezetten ellenségesek voltak viszont azok az önkéntesek, akik néhány kilométerrel arrébb, egy vasúti töltés mellett egy héten négyszer ételt osztanak a Szabadka környékén várakozó migránsoknak. A fotóriportertől azt kérdezgették, hogy van-e engedélye a fényképezéshez, többször felszólították, hogy az önkéntesek és a migránsok arca egyáltalán ne látszódjon a képeken. Az önkéntesek között volt, aki franciául, volt, aki spanyolul beszélt, de az ételt egy osztrák rendszámú mikrobuszból osztották. A kocsi érkezése előtt már körülbelül kétszázan várakoztak a töltésnél, és a tömeg folyamatosan nőtt. A migránsok általában a síneken gyalogoltak el idáig, egy részüket társaik rángatták el a vonatok elől.
A várakozó több száz fős tömegben egyetlen nő volt. Róla kiderült, hogy Srí Lankáról érkezett a férjével együtt, két gyermekük viszont otthon várja, hogy ők megérkezzenek Franciaországba, és utánuk jöhessenek. A pár körülbelül egy hónapja várja Szabadkánál az átjutás lehetőségét. Este, az ásotthalmi mezőőrökkel beszélgetve derült ki, hogy az asszony három hete már egészen biztosan megpróbált átjutni a határon, a mezőőrök tartóztatták fel. Mint mondták, azért emlékeztek rá, mert rajta kívül az elmúlt egy évben csak egyetlen nővel találkoztak, mindenki más húsz és harminc év közötti férfi volt.
Egy pakisztáni férfi viszont már hónapok óta Szerbiában várakozik, ez is az ételosztás közben derült ki. A magyar határon eddig tizenegyszer próbált meg átlépni. Járt a szerb–horvát határnál is, de onnan sem jutott tovább. Úti céljáról csak annyit mondott, hogy Nyugat-Európába szeretne eljutni.
Amikor visszaindultunk az autóhoz, egy önkéntes utánunk kiabált: ha visszaérünk Budapestre, csak az igazat írjuk meg.
Csak magunkra számíthatunk
A migrációs áradat csak lelassult, de nem ért véget, ebben a pillanatban is ostrom alatt állunk – mondta Orbán Viktor kedden Budapesten, a határvadászképzés második és harmadik ütemében kinevezett 462 tiszthelyettes ünnepélyes eskütételén. A miniszterelnök úgy fogalmazott: az Európai Unióra nem lehet számítani, csak magunkra számíthatunk, nekünk magunknak kell megvédeni a határainkat. „Mi, magyarok olyan Európát akarunk, ahol a saját magyar életünket élhetjük. Az ilyen, kedvünk szerint való ország első számú feltétele a biztonság”, amelyhez a törvényeket és hazánk érdekeit elszántan védelmezőkre van szükség – zárta szavait a kormányfő. A tiszthelyettesek eskütételén a hozzátartozók mellett jelen volt Pintér Sándor belügy- és Simicskó István honvédelmi miniszter is. Fotó: Kurucz Árpád