A Balaton-felvidéki Nemzeti Park változatos növény- és állatvilágának szerencsés összetétele lehetővé teszi a természetvédelmi tevékenység ötvözését a vadélet egyes képviselőinek turisztikai látványosságként való bemutatásával, valamint számottevő gazdasági tevékenység is épül néhány emblematikus fajra. A Tihanyi-félsziget déli fekvése, napsütésben gazdag, mediterrán jellegű klímája rendkívül kedvező feltételeket biztosít a levendula termesztésének, a növény magas illóolaj-tartalmú virága nyugtatóként és fájdalomcsillapítóként, valamint molyirtóként is felhasználható.
A földnyelv népszerű célpontja a levendulafesztivál, amelyet a növény június végi virágzásakor rendeznek a Belső-tó partján. Ilyenkor a fesztivál területe mellett lilába borul a Csúcs-hegy oldala is, amely már ötven éve szolgál élőhelyül az őslevendulásnak. A virágzás a szúnyogokat elriasztja, ugyanakkor nagy számban vonzza oda a pillangókat. A lepkék csaknem nyolcszáz faja él Tihanyban, köztük számos ritka és tetszetős faj, mint a szürke medvelepke vagy a lápi araszolólepke.
A hajdan kiterjedtebb pannon ősgyepeken, egyes helyeken tömegesen jelennek meg újra a fák, például az Óvár oldalában. Ezeknek a korábban elhanyagolt legelőknek a karbantartására a Csúcs-hegy alatt létesített, tájba illő nádfedeles birkahodályban hazánkban őshonos rackajuhokat és később betelepített merinókat tartanak. A tájkezelésre használt kérődzőknek az alacsony faggyútartalmú húsa ízletes, emellett turistalátványosságként is szolgálnak.
A hazánkban őshonos bivaly masszív, igénytelen, nagy tűrőképességű állat
A Kis-Balaton területén található kápolnapusztai bivalyrezervátumnak a génmegőrzés mellett szintén fontos funkciója a vendégcsalogatás. A hazánkban őshonos bivaly rendkívül masszív, igénytelen, nagy tűrőképességű állat, megeszi a kákát, a nádat és a mocsári füveket is, továbbá edzett a gümőkórral szemben. A korábban haszonállatként tartott patás nyugtalanabb és félénkebb a szarvasmarhánál, és meglehetősen nehezen fogható munkára.
A nemzeti park kevésbé ismert élőlényei között is fellelhetünk számos ritka, védett és különleges fajt. Ilyen a Köveskál közelében élő lisztes kankalin, amelynek a hazánkban élő legnagyobb populációja ott található. Ez a növény egyébként a park jelképe is. A Keszthelyi-fennsík több mint nyolcvan védett növényfaja között orchideák is fellelhetők, a területen élő láncos futrinka pedig országosan ritka rovarfaj. A Tátika-hegyen élő 1953 óta védett ősbükkös ma már erdőrezervátum.
A háborítatlan környezet ad otthont a havasi cincérnek, a kék galambnak, valamint a hollónak. A sziklagyepeken a ritka növények közül a sziklai ternye és a tarka nőszirom él nagyobb számban. A nemzeti park fokozottan védett része a Kovácsi-hegycsoport területén található Herman-tó is, amely mára égeres láperdővé alakult, és számos védett madárfajnak, köztük a nagy kócsagnak nyújt búvóhelyet.
