– A fél ország arról beszél, hogy Kálomista Gábor cenzor. Szakmát váltott? Mi történt?
– Részemről ez egy egyszerű személyiségi jogi kérdés. Az akaratom, az engedélyem, a tudtom nélkül kerültem bele egy filmbe. Amikor ezzel szembesültem, írtam egy levelet a producernek. Megkértem, hogy vegyék ki azt a pár másodpercet, és ők ezt önszántukból meg is tették. Ennyi a történet. Aki tehát cenzúrát emleget, annak fogalma sincs, hogy miről beszél. Egyébként azt javaslom, mindenki képzelje el, miként érezné magát, ha visszaélnének a képmásával.
– Miért ennyire kellemetlen viszontlátnia magát Gigor Attila filmjében?
– Úgy gondolom, alapvető etikai szabály, hogy az ember képmását csak akkor használhatják fel, ha engedélyt ad rá. A sárdobálás közben mindenki elfelejti: nekem is vannak jogaim. Nem is értem, hol marad a TASZ meg a Helsinki Bizottság. Miért nem tiltakoznak? Ez nem csak rólam szól. Ha ugyanis ezt szó nélkül hagyjuk, egy olyan gátat szakítunk át, ami után bárkit bármilyen filmbe, bármilyen célzattal beledolgozhatnak úgy, hogy az illető nem ismeri a film tartalmát.
– Ön valóban nem tudott arról, hogy benne van a filmben?
– Nem. A megboldogult Népszabadság egyik számában olvastam, hogy Abszurdisztánt akarja megjeleníteni a rendező, és ehhez engem is felhasznált.
– A felháborodást fokozta, hogy állítólag ön nem állt meg az inkriminált jelenet kivágatásánál. Az esetet rejtélyes elbocsátások követték. Számos filmes – köztük Gigor Attila és Mundruczó Kornél – feketelistát emleget.
– Amióta ez az ügy tart, összesen két emberrel módosított szerződést a Megafilm Kft. De ezek a tények a kollégákat nem nagyon zavarják.
„Ne múljon el nyomtalanul, hogy sunyin beleforgattak egy filmbe, majd megpróbálnak lejáratni”
– A liberális sajtó szerint ön egész egyszerűen elhallgatja, hogy a feketelistára számos olyan filmes szakember is felkerült, akikkel még a szerződéskötés előtt közölték: nem lesz szükség a munkájukra. Még egyszer meg kell kérdeznem: volt bármiféle megtorlás a Megafilmnél?
– Szóval komolyan azt kérdezik, hogy elbocsátottam-e olyanokat, akik nem is dolgoztak a cégnek? Hogy tudom kirúgni azt, akivel nem állunk szerződéses viszonyban? Ez nevetséges. Nem véletlen, hogy eddig senki sem akarta megnevezni, melyik produkciótól és konkrétan kiket rúgtam ki, mivel nem történt ilyen. Azt kérem, hogy akik feketelistáról beszélnek, álljanak ki a napra.
– Egyébként a felvétel nem a Hír TV tulajdonát képezi?
– Úgy tudom, a csatorna – természetesen a megkérdezésem nélkül – engedélyt adott a jelenet felhasználásához. Ez totálisan meglep azok után, hogy több mint három éven át dolgoztam nekik ingyen és bérmentve mint műsorvezető, műsorszerkesztő a Páholy című magazinban, s résztvevője voltam a Civil kaszinó adásainak is. Szóval megkerestem a Hír TV-t, mert álláspontom szerint a személyiségi jogok megelőznek minden kereskedelmi és egyéb érdeket.
– Tervez bármilyen válaszlépést?
– Természetesen. Ha már így alakult, ne múljon el nyomtalanul, hogy sunyin beleforgattak egy filmbe, majd minden fronton megpróbáltak lejáratni. Az ellenem megfogalmazott nyílt levél aláírói közül többeket személyesen ismerek, de egyikük sem hívott fel, ahogy az indexes és a 444-es újságírókban sem volt ennyi gerinc. Bár még bízom a józan ész diadalában, de tartok tőle, hogy ebben az ügyben a bíróságnak kell kimondania az utolsó szót. Ott majd eldől, hogy valóban mindenkinek mindenhez van joga, vagy az országban még vannak személyiségi jogok.
– Mennyiben árt ez a botrány a magyar filmszakmának, a Megafilmnek, az ön személyének?
– A Megafilmnek nem árt, a filmszakmának annál inkább. Az aláírók a hitelességüket fogják elveszíteni, ha nem tudják bebizonyítani állításaikat. Sokukat egyébként egyszerűen csőbe húzták egy undorító politikai támadás érdekében.
