– Ismeri maga Sallai Róbert Benedeket, a honatyát? – kérdezem Túrkeve egyik utcáján a portája előtt sepregető idős embertől.
– Ismerem. Kisbárányt ölelgetve fényképezteti magát, cifraszűrben, bocskaiban ül az Országházban, s képes volt trágyát önteni az egyik kormányhivatal elé. Tevékenysége már régen túllépte a jó ízlés határát. Történelemtanárként mindig azt mondtam a gyerekeknek, hogy van a kis hazugság, van a nagy hazugság, és vannak azok a politikusok, akik nagyon nagyot képesek hazudni – mondja a hetven év körüli férfi.
A helyiek a honatyát SRB néven emlegetik. SRB-nek egy interneten fellelhető videója szerint a legfontosabb feladata az, hogy megértesse a magyar társadalommal, hogy az emberek életminősége, jövedelme milyen összefüggésben van a kormányzás minőségével, a korrupcióval, természeti erőforrásainak hasznosításával és a gazdaság alapjával. Általában az állami vagyon elherdálásáról beszél, és arról, ha egy föld kikiáltási áron ment el, biztosan kormányközeli a vevő. A Parlamentet játszóháznak nézve tartott már „Hazudik” feliratú táblát is dekorációként kormánypárti képviselőtársa felszólalásakor, és közszereplők pofánvágására buzdít a Facebookon.
Sallai szerint az egész magyar agrártámogatás-politika úgy épül fel, hogy akinek van tőkéje vagy vagyona, az tud támogatásokra pályázni, akinek van politikai kapcsolata, az tud hozzájutni állami földekhez, míg azok, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a segítségre, ezt nem tudják igénybe venni. Összeakasztja a bajszát sokakkal, bírósághoz fordul, ha úgy érzi, megsértik. De nincs szerencséje. Mert a bíróság szerint sem vitatható, hogy a földmutyit kiáltó LMP-s Sallai R. Benedek családja is nyertese az állami földprogramnak.
A túrkeveiek szerint a probléma ott kezdődik, amikor a képviselő délelőtt még a kormány földprogramjának köszönhetően családjával közösen „nyert” jelentős területű földjét műveli, délután a parlamentben pedig azt állítja, hogy csak politikai hátszéllel lehet nyerni. Sallai R. Benedek nadrágszíjparcellákat is százával vásárol fel a környéken. A politikus ismertsége az utóbbi években a kormányzat kritizálása miatt jelentősen megugrott. Viszont egyre inkább az ellenzék oligarchájaként emlegetik. Vajon miért?
Eljutni a Macskaheréig
Sallai Róbert Benedek Mezőtúron született, természetvédelmi mérnök, biogazdálkodó. Megalapította és kilenc éven át, 2014-ig vezette a térségben működő Nimfea Természetvédelmi Egyesületet, a Herman Ottó Természetvédő Körnek pedig 1992 és 1998 között elnöke volt. A 2014-es országgyűlési választáson a Lehet Más a Politika országos listájáról szerzett parlamenti mandátumot. Felügyelete alatt működik a Beklen a Nagykunsági Civil Társadalomért Alapítvány is.
A cégadatokat böngészve viszonylag hamar kiderül, hogy a Nimfea, a Herman Ottó Természetvédő Kör és a Beklen 1995-től napjainkig európai uniós és más térségi pályázatok kedvezményezettje. A Nimfea 2008-ban a Norvég Civil Alaptól 15 millió forintot kapott az Értékőrző Nagykunság projektre, 2012-ben a Beklen a svájci–magyar civil alaptól 17 milliót, a Herman Ottó kör pedig 13 milliót tájvédelmi és természetvédelmi törekvésekre. És ez csak néhány zsírosabb falat a sok nyertes pályázat közül. Mert nyertek már pénzt napkollektor-összeszerelő műhely létrehozására Békés és Szolnok megye határán, ózon világnapi akciókra, előadássorozatra és működési kiadásokra is.
A politikus érdekeltségébe tartozó társaságok többek szerint sok programot megvalósítottak. Sokat tettek a lovasturizmusért, a kültéri játszótér létrehozásáért, Túrkeve természeti és kultúrtörténeti értékeinek bemutatásáért. Kialakítottak egy 16 állomásos tematikus tanösvényt, amely egy közel hetven kilométeres kört tesz meg a város körül, számos megtekintésre érdemes helyet érintve, mint például a kunhalmokat, a zártkerteket, a gyepeket, az egykori tanyavilág és tanyasi iskolák helyszíneit is. A Beklen – a Nemzeti Civil Alapprogram jóvoltából létrehozott – honlapján működésük támogatójaként a svájci és uniós támogatások mellett a Földművelésügyi Minisztérium, a Vidékfejlesztési Minisztérium Zöld forrás pályázata, valamint a Darányi Ignác-terv is fel van tüntetve. Miként a Nemzeti Civil Alapprogram, az Észak-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ, a Nemzeti Kulturális Alap és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség is. Finoman szólva, miközben Sallai R. Benedek állandóan a kormányt ócsárolja, sok csatornán számottevő pénzeket kapnak érdekeltségei a kormánytól a működésükre.
A Beklen központban – ahol pihenő, erdei tornapálya, játszótér, lovarda várja az érdeklődőket, egy házfalon a különféle célokra kapott uniós és állami pályázatok táblái láthatók – háromszázmilliót meghaladó összeget számoltam össze. A cégpolip nyúlványai nehezen láthatók. Például A Csirke-hegy természeti értékei című kiadvány a Környezetvédelmi Minisztérium és a Független Ökológiai Központ támogatásával jelent meg. A sorozatszerkesztő: Sallai R. Benedek. A támogatásban kedvezményezett a Macskahere Természetvédelmi Kör, a Nimfea Nógrád megyében működő tagszervezete.
Nem maradt belőle, csak kőhalom: a túrkevei malom eredeti állapotának visszaállítására húszmillió forintot kaptak, mégis összedőlt
Hol van Don Quijote?
Túrkeve határában a 20. század elején még 12, holland típusú szélmalom működött. Az utolsót Túrkeve városától vagyonkezelésbe vette a Nimfea Egyesület. Sallai R. Benedekék a malom megmentése érdekében pályázatokat nyújtottak be, 2006-ban és 2009-ben mintegy húszmillió forint támogatást nyerve a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Új Magyarország vidékfejlesztési programjától. A Nimfea Természetvédelmi Egyesület, a Herman Ottó Természetvédő Kör és a Beklen Alapítvány azt remélte, hogy pályázati források bevonásával lehetőség nyílik az épület megóvására, eredeti állapotának visszaállítására. 2016 májusában – a húszmilliós felújítás ellenére – a túrkevei szélmalom összedőlt.
– A tervező ajánlotta a talajmechanikai és épületstatikai vizsgálatot, ám ezt figyelmen kívül hagyták. Megterhelték a tartószerkezetet, az ideiglenes tető pedig rávezette a vizet a falakra. Először a malom egyharmada, majd később az egész leomlott. Bár az önkormányzat vagyonbiztosítási körében szerepel a malom, szakértőjük megállapításai miatt nem számíthatunk kártérítésre. Az önkormányzat közmunkásai takarították el a törmeléket. Azt hiszem, súlyos kötélhúzások, bírósági tárgyalások várhatók – mondja Túrkeve polgármestere, Vida Tamás (Fidesz–KDNP).
Az LMP-s képviselő holdudvara pályázott Túrkevén a helyi termelők boltjának létrehozására is. Nyert is pénzt a Vidékfejlesztési Minisztériumtól, az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programtól, az Európai Uniótól, a Leader programtól, az Autonómia Alapítványtól, az Ökotárs Alapítványtól, a Kárpátok Alapítványtól és a svájci programtól is. A várostól megkapták az egykori tejfelvevő üres épületét, cserébe azt vállalták, hogy öt évig üzemeltetik a boltot. Az üzlet viszont csak három hónapig tartott nyitva, utána bezárt, így nem teljesítették a pályázati célt.
A legelképesztőbb történet Túrkevén mégsem ez. Hagymásy Sándor helytörténeti kutató volt, így a Nimfea sikeresen pályázott egy, a munkássága részeként, Túrkeve utcáiról szóló kiadvány megjelentetésére. És ha ők pályáznak, sok helyről, egyenként is jelentős összeget nyernek. Így többek között a Norvég Civil Alap, az Ökotárs Alapítvány, a Kárpátok Alapítvány, az Autonómia Alapítvány is hozzájárult a 61 oldalas füzetecske kiadásához.
Időutazás Túrkevén
A Sallai R. Benedek társszerkesztésében, kizárólag az ő fotóival, s felesége, Iványi Anna képeslapgyűjteményének felhasználásával készült kiadványban a címoldalon és mindenhol i-vel írták a helytörténész nevét, de filctollal utólag átrajzolták az i-t y-ra. A „2009-ben 2000 példányban készült kiadványban” érthetetlen módon egy Sallai R. Benedek által 2010-ben készített fénykép is bekerült: a 37. oldalon, a Mátyás király utcai felvételen egy villanyoszlopon látható Boldog István fideszes jelölt plakátja hívja fel a figyelmet a 2010. április 25-i választásra. Azaz egy 2009-es kiadványban egy 2010 márciusában kihelyezett plakát látható. Mi ez, ha nem időutazás?
Megkerestük a Norvég Civil Alap támogatásait kezelő Kárpátok Alapítványt és az Ökotárs Alapítványt. A következőt kérdeztük tőlük: a Norvég Civil Alap mennyi pénzzel támogatta a kiadványt? 2009-ben ellenőrizték-e, hogy azt valóban kinyomtatták? Hogyan lehetséges az, hogy a kiadvány 37. oldalán egy olyan kép van, amelyen a 2010-es áprilisi választások előtt a fideszes képviselőjelölt (2010 márciusában kihelyezett) plakátja látható? Próbálták-e a nyilvánvaló szélhámosság miatt a támogatási pénzt a kedvezményezettől visszakövetelni? Kérdéseinkre nem kaptunk választ.
Sallai R. Benedeket telefonon értük utol. Azt mondta: a szélmalmot már 1985-ben életveszélyessé nyilvánítottak, s az önkormányzat hagyta, hogy még húsz évig romoljon az állaga. Miután ők szerződtek az önkormányzattal, kikötötték, hogy a malom legyen biztosítva. Bár megígérték, tudomása szerint nem volt biztosítva, és egyik évben sem vizsgálták felül az ingatlan állagát. Ezek után nehéz lenne őket hibáztatni. Az őstermelői boltjuk bezárását is megmagyarázta, annak az az oka, hogy az eladó tavaly ősszel felmondott, s azóta nem találnak a helyére másikat. A „túrkevei időutazásra” utaló észrevételt úgy indokolta, hogy mivel a juhászfesztiválon „úgy fogyott a könyvecske, mint a cukor”, biztosan az utánnyomáskor került bele a 2010-es fotó.
Sallai R. Róbert vagyonbevallásában semmi érdekes nincs. Répáshután húsz négyzetméteres üdülőjében pihenhet a négy gyermekével és a feleségével, amely ingatlan csak egyharmad részben az övé. Túrkevén pedig, még az amúgy vakolatlan falú családi házon is sikeres uniós pályázatokra utaló táblákat látni. Az otthonszülés segítésével foglalkozó felesége az informatikai infrastruktúra fejlesztésére kapott pénzt az Európai Uniótól, de a Darányi Ignác-tervnek is kedvezményezettjei voltak. Milyen jó lenne, ha a ház vakolására is kiírna valaki egy pályázatot!
