Az ítéletek 73 százaléka ráadásul első fokon jogerőre emelkedett, ami azt jelenti, hogy a vádlott és védője, az ügyész és a sértett is elfogadta a bíróság döntését. Fellebbezés esetén a másodfokú bíróság vizsgálja az ítélet helyességét. A statisztikák szerint a csekély számú megfellebbezett ítélet töredéke: csupán 7,4 százaléka bizonyult megalapozatlannak, ennyit helyezett hatályon kívül a fellebbviteli bíróság – közölte a OBH.
A bírósági reform egyik fontos eredménye, hogy a hosszabb, két éven túl folyamatban lévő ügyek számában is sikerült nagymértékű csökkenést elérni. Büntető ügyszakban a járásbíróságok előtt 2011-ben még 4225 ilyen peres eljárás folyt, ám tavaly ez a szám a harmadával kevesebb, 2594 volt.
Számos nagy horderejű büntetőügy viszont hosszú évek, akár több mint egy évtized után sem jutott még el a jogerős döntésig. Ilyen például a Kulcsár-ügy, vagy a „tescós rablók” ügye. Ezekről szólva az OBH azt írta: mindig lesznek olyan esetek, amelyekben az előbb említett gyorsaság elképzelhetetlen.
– Ahol bonyolult a vád tárgyává tett cselekmény, sok vádlott, tanú, szakértő szerepel egy ügyben, és több tízezer oldalas a nyomozati irat, terjedelmes a vádirat, nem lehet ilyen rövid idő alatt ítéletet hozni. Egy-egy összetettebb eset akár 200 napig tartó tárgyalássorozatot is igényelhet – fejtette ki a hivatal. Mint írták, minden ügyben fontos, hogy a bíróság az alapvető jogokat biztosító garanciális szabályokat betartsa.
Az eljárás bírája nem tarthat tárgyalást például, ha nincs ott a vádlott, a külföldi résztvevőknek pedig tolmácsot kell biztosítania, és mindenkit megfelelően kell tájékoztatnia a jogairól és kötelezettségeiről.