Nemcsak én, de a nap is nehezen kelt fel tegnap reggel, mindkettőnkre hosszú nap várt. Ő az ismert utat járta be, én pedig Somogy megyébe tartottam fotós kollégámmal. Miközben mi a szendvicset majszoltuk, autónk a kilométereket falta, s két óra alatt Taszáron landoltunk, ha nem is egy harci repülő dinamizmusával.
Az önkormányzati épület elé hajtottunk, s velünk egy időben érkeztek meg a Katolikus Karitász munkatársai egy nagy teherautóval és személyautókkal: ajándékot hoztak karácsonyra. Witzmann Mihály, a térség országgyűlési képviselője azt mondta: „Fogadják olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel adjuk.”
Az ajándékosztást 2010 óta minden évben megszervező Witzmann kiemelte: az összefogás csodákra képes, jó példája ennek ez a kezdeményezés is. Megköszönte a Katolikus Karitász, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a civilek és vállalkozók támogatását. Négy napon keresztül tart az 1500 csomag kiosztása, amelyet az egyház, a karitatív szervezetek és a polgármesteri hivatalok jelzései alapján állítottak össze. Ennek során több mint nyolc tonna tartós élelmiszert adtak át.
– Először kapok ilyet, nagyon örülök neki. A férjemnek alkalmi munkája van, én gyesen vagyok – mondta lapunknak Bogdán Margit. Kifelé jöttünk, amikor izgatott, ötvenes hölgy toporgott az ajtóban. Azt hitte lemaradt, de nem, ő is megkapta az ajándékát.
A Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász igazgatóhelyettese vezette pick-upba ültem, amely csordultig volt pakolva az alapvető élelmiszereket tartalmazó ajándékcsomagokkal. Azt firtattam, miért ezt a munkát választotta. Azt felelte, gyermekkorától arra vágyik, hogy másokon segítsen, s hívő emberként fontos számára, hogy a dologi segítség mellett az evangéliumi szeretetet is hirdeti munkájával.
És nincs egyedül, hiszen az 1931-ben alakult Katolikus Karitász – amelyet 1948 és 1991 között ugyan ellehetetlenítettek a kommunisták – 16 egyházmegyei szervezetének 807 csoportjában tízezer önkéntes segíti a rászorulókat, és ehhez jön még a szép számú alkalmi önkéntes
A következő állomás Gölle. Amíg a férfiak kipakolták a teherautót, addig a csípős hideg miatt a nők és a gyermekek az épületbe vonultak. Itt a mindennapok igencsak küzdelmesek, a többség arcán mégis mosoly ült, a tréfák, fricskák vidámmá varázsolták a hangulatot.
Az ajándékok átadása után továbbhajtottunk Büssüre, ahol ismét szép számban fogadtak bennünket a helyiek. A profi szervezésnek köszönhetően minden a tervek szerint ment, s ez nem kis dolog. – A logisztika megszervezése az egyik legnehezebb feladat, hiszen az ünnep miatti karitatív tevékenység mellett a hagyományos feladatokat is el kell látnunk – mutatott rá Feketéné Szabó Márta, a szervezet kaposvári egyházmegyei igazgatója.
Kiemelte: neki és kollégáinak minden fáradságot megér, amikor látja a boldog arcokat. – Higgye el, ezek az emberek nemcsak a csomagért jönnek, hanem a szeretetért, a jó szóért is – tette hozzá.
Az általa mondottak köszöntek vissza Somogyszilen, ahol özvegy Fülöp Imrénével kezdtünk beszélgetni. Azt mondta: csak a csomagért nem jött volna, de itt érezni lehet a szeretetet.
Kollégámmal hazafelé vettük az irányt. Az úton megállapítottam: nem az a szegény, aki nélkülöz, hanem akinek van, de nem látja meg mások elesettségét, és nem segít.