Az ok: ismét találkozunk az egyik legismertebb meteorrajjal. A Perseus csillagképről elnevezett meteorrajból az északi féltekén élők már július közepétől óránként átlagosan egyet észlelhettek. A legtöbbet augusztus 11-ről 12-ére virradóra láthatjuk, az utolsókat augusztus 24-e környékén pillanthatjuk meg, óránként ismét egyet. Éppen ezen meteorraj miatt emlegetik augusztust a hullócsillagok hónapjának.
A Perseida meteorrajt időszámításunk szerint 36-ban említik a legkorábban, de számos további utalásra bukkanhatunk a VIII–XI. századból származó koreai, kínai és japán feljegyzésekben. A népnyelvben Szent Lőrinc könnyeiként is emlegetett meteorok „szülőégitestje” a 130 éves keringési idejű, 1862-ben felfedezett Swift–Tuttle üstökös. Ez az égitest minden egyes Nap-kerülése alatt törmeléket hagy maga után, ebbe a törmelékbe szalad bele évről évre Nap körüli keringése során a Föld. A raj sok apró kő- és porszemcséből áll, melyek a földi légkörben nagy sebességük következtében felhevülnek és elégnek, a földfelszínt nem érik el. Az égés látványos fénycsíkként látható az éjszakai égbolton. Nyáron több meteorraj is aktív, azonban a Perseidákat rendkívüli gyorsaságukról, jellegzetes sárgásfehér színükről is felismerhetjük.
A meteorok megfigyelésére a magyar amatőrcsillagászok számos bemutatót szerveznek a nagyközönségnek, azonban arra számítani kell, hogy az éjszaka első felében a Hold fénye nagyon zavarja majd a megfigyeléseket. A Magyar Csillagászati Egyesület ezért azt javasolja, hogy aki teheti, ne nagyvárosi, fényszennyezett helyről kövesse a meteorokat, hanem jó körkilátású, fényszennyezéstől mentes vidéki helyszínről.