Az MSZP berkeiből kiszivárgott információk szerint nem véletlen, hogy nem a párt jelenlegi elnöke, Molnár Gyula lett a szocialisták miniszterelnök-jelöltje. Egyrészt nem a legkarizmatikusabb és a legszimpatikusabb politikusok egyike volt a kutatások szerint, másrészt számos olyan támadási felületet adott volna a pártnak, amely csökkentette volna az MSZP népszerűségét, akár kikezdhette volna a parlamentbe jutás lehetőségét is.
Az elnöki posztot viszont neki adták, mivel jó kapcsolatokat ápol Gyurcsány Ferenccel, így elősegített egy választási együttműködést a Demokratikus Koalícióval. A pártban azonban sokan nem gondoltak arra, hogy éppen ez a jó viszony lehet az akadálya az MSZP önálló fejlődésének, hiszen bizonyos régi üzleti ügyek miatt Molnár zsarolhatóvá vált Gyurcsány számára, ahogyan Gyurcsány is lekötelezve érezheti magát az MSZP jelenlegi elnökének.
De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük először, hogy miért tartják Molnárt, az MSZP–Párbeszéd dél-budai képviselőjelöltjét a főváros egyik legkorruptabb vagy legalábbis leggyanúsabb politikusának.
A „Kopaszi-gate”
Ma már szinte Molnár egyik levakarhatatlan botrányaként tartják számon a nagy értékű Duna-parti ingatlanok, a Kopaszi-gát területeinek átjátszását az MSZP közeli vállalkozók kezére („Kopaszi-gate”). Mint ismert, az ügyben végül felmentették Molnárt, de a helyi Fidesz szerint az aktákból nem az derült ki, hogy Molnár Gyula nem bűnös a Kopaszi-gát ügyleteiben, hanem az, hogy ügyesen „lepapírozták” a korrupciót. Hoffmann Tamás újbudai polgármester közleményében azt írta: Molnár Gyula volt XI. kerületi polgármester egyértelműen Leisztinger Tamás „MSZP közeli üzletember” érdekeit képviselte, amikor az önkormányzat az államtól megvásárolta, majd pályáztatás nélkül továbbadta a nagyvállalkozónak a Kopaszi-gát jelentős területrészét.
Jelezte: a későbbi vevő volt az is, aki kölcsönadott a kerületnek a telek államtól való megszerzésére. A fideszes politikus felvetette, hogy a Kúria szerint mindez nem bűncselekmény, akkor sem, ha az üzletember milliárdokat keresett, az önkormányzat pedig 3,5 milliárd forintos vagyoni hátránnyal zárta az ügyletet. Hoffmann arra is felhívta a figyelmet, hogy a Kúriának az ügyben eljáró döntnöke 2010-ben az MSZP alkotmánybíró-jelöltje volt. De mi is történt a Kopaszi-gát értékesítésekor a szocialisták bizniszembere, Molnár Gyula XI. kerületi polgármestersége idején? Az ügyészség vádirata szerint 2006-ban Molnár Gyula akkori országgyűlési képviselő, XI. kerületi polgármester és Lakos Imre vagyongazdálkodásért felelős alpolgármester hivatali helyzetével visszaélve megkísérelt egy közel 40 hektáros önkormányzati telket – a Kopaszi-gát és a Lágymányosi-öböl környékén – pályáztatás nélkül átjátszani egy magáncégnek. A terület 417 millió forintért lett az újbudai önkormányzaté, majd több tulajdonosváltozás után az Öböl XI. Kft.-hez került.
A harmadrendű vádlott, Zala László ügyvéd az ügyészség szerint kidolgozta a telek átjátszásának mechanizmusát. Ennek a páratlan adottságú ingatlanvagyonnak a hasznosítására alapította 2003 októberében a szocialista Molnár Gyula vezette helyi önkormányzat az Öböl XI. Kft.-t, amelybe 1,56 milliárd forint értéken két ütemben (28 + 8 ha) bevitte a gátat, az öblöt és a parton lévő földjeit. Az egyébként elhanyagolt állapotban lévő terület fejlesztésére a testület – pályáztatás nélkül – befektetőt keresett. Hamar megtalálta, hiszen 2004. január végén egy százezer forintos üzletrész eladásával társtulajdonossá tette az Eravis Ingatlanforgalmazó Rt.-t., amely az év márciusban 1,56 milliárd forint befizetésével már egyenrangú (50 százalékos) tulajdonossá vált.
A társaság egyik ügyvezetője Zala László ügyvéd lett, aki más ügyekben rendszeresen dolgozott az önkormányzatnak (2003. decembertől kezdve az Öböl XI. hivatalos jogi képviseletét is ellátta), mellesleg pedig Leisztinger Tamásnak, az Arago-csoporthoz tartozó Eravis tulajdonosának volt az első számú jogi tanácsadója.
Zala László több céges érdekeltsége is izgalmas, de a legérdekesebb a Fortus Kereskedelmi Rt., amelynek 2002 és 2006 között többségi befolyású részvényese volt egy ciprusi offshore cég, a Dryden Enterprises Limited. A vállalkozás kézbesítési megbízottja Zala László volt. Különös véletlen, hogy Gyurcsány Ferenc a Fortusban 1995 és 1997 között felügyelőbizottsági tag volt. A Fővárosi Törvényszék 2012-ben ugyan első fokon bűncselekmény hiányában felmentette a vádlottakat, egy évvel később azonban a Fővárosi Ítélőtáblán egy addig még bíróság előtt meg nem hallgatott tanú arról beszélt, hogy szerinte a milliárdos vállalkozó, Leisztinger Tamás támogatta Molnár Gyula kampányát, és ezt kellett viszonozni az ingatlan átadásával.
Újbuda egykori vezetője és helyettese, Lakos Imre (jobbra) a vádlottak padján
Fotós: MTI/Beliczay László
A tábla ezért másodfokon hivatali visszaélés miatt Molnár Gyulát nyolc hónap letöltendő börtönre, Lakos Imrét pedig hat hónap felfüggesztettre és hárommillió forintos pénzbüntetésre ítélte. A szóbeli indokolás szerint a vádlottak leplezett célja egyértelműen az inkriminált ingatlan Leisztinger érdekkörébe átjátszása volt, a sokat hangoztatott területfejlesztés nem lehetett reális.
Ezek után jött a Kúria felmentő ítélete, amelyben helyt adtak többek között annak, hogy a másodfokon vallomást tevő tanú nem szavahihető.
Fantom sportközpont a Bikás parkban
Az MSZP jelenlegi dél-budai képviselőjelöltjének azonban nem ez volt az egyetlen ingatlanbotránya a polgármestersége idején. Sokáig beszéltek a helyiek a Bikás park egyik területének ügyéről is, ami szintén Molnár Gyulához köthető. Az ügyben különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés gyanúja miatt folytatott nyomozást a Fővárosi Főügyészség Molnár Gyula volt XI. kerületi polgármester ellen.
Az egyik, újbudai Bikás park területén lévő használaton kívüli területre ugyanis 2005-ben 15 éves bérleti szerződést kötött a XI. kerületi önkormányzat az úgynevezett Újbudai Sportcentrum létrehozása céljából. Egy magáncég, az Uniker-Coop Kft. névleges bérleti díjért vállalta, hogy itt 2006. december 31-ig 97 millió forint értékű ingatlant épít fel, és megszerzi a használatba vételi engedélyt is. Az építkezés azonban csúszott, a sportcentrumra hiába vártak a Kelenföldi lakótelep polgárai. A késedelemért napi 50 ezer forint, a 30. naptól 20 millió forint kötbér illette volna meg az önkormányzatot. Ennek behajtása helyett azonban Molnárék más módszert választottak: 2007 februárjára módosították a kivitelezési határidőt, és a beruházás összegét 276 millió forintra emelték.
A kivitelezőnek ehhez megközelítőleg 200 millió forint hitelt kellett felvennie, amelyre az önkormányzat vállalt garanciát. A hitelszerződést azonban a bank 2012 februárjában felmondta, így az önkormányzatnak több mint 200 millió forintos fizetési kötelezettsége keletkezett. A pénzintézettel folytatott tárgyalások eredményeként az önkormányzatnak nagy nehezen 120 millió forintért sikerült kivásárolnia az Uniker-Coop tartozását, ezzel az ingatlan tulajdonjoga is a kerületre szállt.
A nyomozást itt is bűncselekmény hiányában szüntették meg, pedig az ügyletek felettébb gyanúsak voltak.
„Kérem az 50 millió átutalását!”
Ennél jóval egyértelműbb volt a korrupció gyanúja, amikor Molnár, még polgármesterként ötvenmilliót utaltatott át az önkormányzat kasszájából az általa vezetett sportegyesületnek. Pontosabban írásban utasította a XI. kerületi önkormányzat pénzügyi és költségvetési igazgatóját, hogy a pénz kerüljön az önkormányzat számlájáról az általa elnökölt Újbuda Torna Club (ÚTC) számlájára.
A Magyar Nemzet akkoriban erről azt írta: a polgármesteri fejléces papírra írt 2010. július 7-i keltezésű levélben Molnár Gyula egyrészt az önkormányzat egyik rendeletére, valamint a sportegyesülettel kötött támogatási szerződésre hivatkozva azt kérte az igazgatótól, hogy a megnevezett „költségvetési sor” terhére utalják át az évi második részletet. A levélre kézzel írt feljegyzésekből azonban kiderül: az ÚTC még az előző évi támogatással sem számolt el sem a polgármesteri hivatal illetékeseinek, sem a képviselő-testület bizottságának. A pénzügyi és költségvetési igazgató ezért döntést kért a polgármestertől, hogy „a támogatás összege ilyen feltételekkel utalható-e”. Molnár Gyula a lap alján végül szintén kézírással adta ki az utasítást: „Tudom! Kérem ennek ellenére az 50 millió elutalását.” Újbuda képviselő-testülete a vezetőváltást követően, 2011-ben minden együttműködést megszüntetett a 2007-ben az önkormányzat címére bejegyzett, három év alatt csődbe ment egyesülettel.
Az akkor megtett feljelentés szerint Újbudát több mint 500 millió forintos kár érhette.
Játék az idősek pénzével
Molnárék ügyesen lepapírozták azt az ügyletet is, amellyel a Szent Gellért Senior Apartmanházat játszották ki magánkézbe. A gyanú szerint Molnár Gyula „kifejezetten előnytelen” szerződéseket kötött erről a befektető Millers Zrt.-vel.
A dokumentumok értelmében Újbuda a 200 millió forintos telekingatlanáért cserébe ugyan 50 százalékos tulajdoni hányadhoz jutott az apartmanházat birtokló projekttársaságban, de sem irányítási, sem szociális ellátáshoz köthető jogot nem szerzett a cégben. Az önkormányzat tájékoztatása szerint a Millers Zrt. irányítása alatt álló Újbuda Gyöngye Kft. a ház építésére több mint másfél milliárd forintos hitelt vett fel, de a törlesztőrészleteket nem fizette. A kölcsönt és annak kamatait újabb hitelfelvétellel rendezték, ám – mint hozzátették – a kétmilliárd forintot megközelítő tartozás részleteit sem fizették a későbbiekben.
A kerület indoklása szerint a társaság erre azért sem volt képes, mert az idősotthon üzemeltetését átadta egy másik vállalkozásnak, az ugyancsak a Millers Zrt.-hez köthető Senior Apartmanház Kft.-nek. Az idősek befizetései ez utóbbi céghez kerültek, így a kiüresedett Újbuda Gyöngye Kft. fizetésképtelenné vált – jelentette be az önkormányzat, hozzátéve, hogy a Fővárosi Törvényszék elrendelte a társaság felszámolását, amelyet a Fővárosi Ítélőtábla jóváhagyott. Az ügyben a BRFK gazdaságvédelmi főosztálya is nyomozást indított, és felmerült Molnár Gyula és volt helyettese, Lakos Imre felelőssége is.
A kerület vezetése felhívta a figyelmet arra is, hogy a felszámolási eljárás miatt az önkormányzat elveszítheti 200 millió forintos befektetését, miközben kérdésessé válhat az apartmanház bérlőinek sorsa.
Elbukott akadálymentesítés
Molnár Gyula, a XI. kerület korábbi, MSZP-s polgármestere, jelenlegi dél-budai képviselőjelöltje írta alá azt a szerződést is, amely miatt még 2010 novemberében indított vizsgálatot az Állami Számvevőszék (ÁSZ). A kerületben található Petőfi Sándor Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola felújítására és akadálymentesítésére még 2008-ban az önkormányzat adott be európai uniós pályázatot. Az ÁSZ jelentése szerint a fejlesztés 250 millió forintba került volna, ebből 225 millió forintot tett volna ki az uniós támogatás. A pályázat elkészítésére az önkormányzat szerződést kötött „egy külső szervezettel”.
Az ÁSZ, amikor 2010-ben bejelentette a vizsgálatot, azt is közölte, hogy az Önkormányzati és Kistérségi Pályázatkezelő Kft. ügyletéről van szó, a jelentésük azonban már nem említi a céget. A pályázatot 2008 augusztusában az iskola elbukta, az önkormányzat azonban még a pályázat elbírálása előtt, 2008 áprilisában kifizette a 4,560 millió forintos megbízási díjat a cégnek. Az ÁSZ szerint a céggel megkötött szerződés viszont ellentmondásos volt: egyrészt lehetővé tette a vállalkozói díj kifizetését a pályázat befogadása esetén, másrészt az önkormányzat a pénz kifizetését megtagadhatta, illetve csökkenthette volna, ha a kudarcért a pályázatíró cég a felelős.
A jelentés szerint a kerület vezetése azzal, hogy nem tagadta meg a vállalkozói díj kifizetését, illetve hogy a pályázat elbukása után a cégtől nem követelte vissza a pénzt, kárt okozott az önkormányzatnak.
Ingyenpia a luxusbulikertben
Nagy port vert fel az is, amikor kiderült, hogy milliókkal támogatta Molnár Gyula újbudai polgármester politikai sikerét a XI. kerület egyik legvisszataszítóbb éjszakai szórakozóhelye, ahová többnyire csak a luxusvendégeket engedték be enni és inni, de a kidobók különféle indokokkal elzavarták a kapuból a helyi egyetemistákat, akik többnyire a közeli műszaki egyetem kollégiumából érkeztek.
A Cafe del Rio nevű luxusbulikert korábbi vezetője azt állította, ő maga fizette ki a tulajdonos utasítására az akkor még polgármesterjelölt Molnár kampányrendezvényein fellépő zenekarokat. A Petőfi híd lejárójánál működő Rio és jóval szimpatikusabb párja, a Zöld Pardon sokáig háborítatlanul üzemelhetett, pedig a zajszennyezés miatt minden szezonban tömegesen tiltakoztak a környék lakói, és az önkormányzatnak az sem szúrt szemet, hogy mindkét hely a barátinak mondható bérleti díjak mellett a hivatalosan átengedett közterület legalább négyszeresét használta. A tulajdonos a sajtóban azt is állította, hogy Molnár Gyula – már polgármesterként – személyi titkárával együtt évekig ingyen ehetett-ihatott a Rióban. A Molnár vezetése alatt álló önkormányzat egyébként 2005-ben, zárt ülésen meghozott határozata alapján, egységesítve a Rio és a Zöld Pardon szerződési feltételeit, ötéves tartós bérleti megállapodást kötött az üzemeltetőkkel.
Ebben nemcsak jelentős engedményt kaptak, hanem a kötelező téli bontást és területkiürítést is eltörölték.
Zuschlag, Gyurcsány és a titkos kapcsolat
Molnárt saját párttársa is korrupcióval gyanúsította. Krausz Csaba, a kerület egykori szocialista képviselője számolt be az Indexnek arról, hogy a később sikkasztásért börtönbe került MSZP-s Zuschlag János alapítványaitól és a Matávtól is közvetve eljutottak támogatások Molnárhoz a 2002-es választási kampány utáni napokban.
Molnár érdemi cáfolat híján az ügyben akkor csak annyit nyilatkozott: Krausz vádjaiban nem lehet mást látni, minthogy „új barátai”, az újbudai fideszesek akarják őt lejáratni. A hatóságoknak ugyanakkor az is feltűnt, hogy az MSZP pártszervezésében is lehetnek gyanús elemek. Molnárék segítségével ugyanis 2006-ban, két hét alatt két és félszeresére, 150-ről 375 főre növekedett az MSZP XVI. kerületi szervezete. 187 új MSZP-tag ráadásul egy óra leforgása alatt lépett be a pártba, többségük nem kerületi lakos.
A beléptetéseket többek között Kolozs András – Gyurcsány Ferenc akkori személyi titkára – koordinálta. A rendőrség magánokirat-hamisítás miatt kezdett nyomozást, az MSZP országos vezetése viszont közölte: nincs szükség tagrevízióra.
Molnár Gyula egyébként maga is sokáig üzletember volt, legalább is papíron. Számos cégben volt vezető, tag, illetve felügyelőbizottsági tag is, miközben a korábbi vagyonnyilatkozata szerint részvényei is voltak több mint tízmillió forint értékben. Felesége és fia is jól mozgott az üzleti életben, és a családnak van egy rejtélyes ismerőse is, Molnár Tamás személyében. Az egyik közösségi portálon megjelent információk szerint a titkos kapcsolat Mexikóban élhet, és nemrég Kaliforniában együtt üdült Dél-Buda szocialista képviselőjelöltjével.
Ettől függetlenül vélhetően Molnárnak néhány „fontos ügy” erejéig továbbra is lenne ideje Dél-Budára is.
