A szarvasmarhatartó ágazat megmentői, az indiai fejők már három éve országszerte legalább tizenöt szarvasmarhatelepen dolgoznak, és több százan pedig a mezőgazdasági termelőknél helyezkedtek el. Hivatalosan, ellenőrzött körülmények között tartózkodnak Magyarországon, nem kívánnak itt letelepedni, odahaza a családjuk várja őket.
Míg 2016-ban az indiai állampolgárok által munkavállalás céljából benyújtott tartózkodási engedély iránti kérelmek száma 786 volt, 2017-ben ez a szám 836-ra, az idei évben január és július között már 882-re nőtt – tudtuk meg a Bevándorlási és Menekültügyi Hivataltól.
– A turbános indiai vendégmunkások nem kis feltűnést keltettek a mi kicsiny falunkban – mondja Tilcsik István, a Heves megyei Sarud polgármestere. Szerinte a közmunkaprogram nagyon jól sikerült, mert már minden valamirevaló asszony, és ember eljutott a közszférába, a munkaerőpiacra. Már szinte lehetetlen a vidékükön olyan embert találni, aki jó fizetésért hajlandó keményen dolgozni. Ezért becsülik meg a környéken az indiaiakat, akik nem céltalanul útnak indult migránsok, hanem ellenőrizetten, hivatalosan Magyarországra érkezett munkavállalók.
A tejre szakosodott, 1700 Holstein friz szarvasmarhát tartó Győr-Moson-Sopron megyei Hegykői Mezőgazdasági Zrt. vezérigazgatója, Varga Gábor szerint Magyarországon a telepek működtetését egyre inkább meghatározza, hogy ki fog dolgozni a tehénnel?
– A munkaerőhiány miatt folyamatosan hirdettük a szabad álláshelyeket a helyi újságokban. Akadtak is jelentkezők, de az elkötelezettségüket jól mutatja, hogy első kérdésük a fizetség volt, s nem az, hogy mit kellene csinálni. Az sem volt biztató jel, hogy tíz jelentkezőből kilenc korábban még nem látott tehenet közelről – fest egy kis korrajzot a cégvezető.
Munkába menő indiaiak Sarudon
Fotó: A szerző felvétele
Az internetet végigkutatva jött rá, hogy olyan földrajzi területről és népcsoportból lehetne munkásokat meghívni, akiknek az ottani jövedelme és a Magyarországon elérhető bérek között nagyon nagy a különbség. Arra jutott, hogy Indiában olyan alacsonyak a keresetek, hogy az itteni bér már komoly csábítás az ottani embereknek, ráadásul nem alacsony termetűek. A fejésnél ugyanis a két karral rengetegszer fel kell tenni a fejőkészüléket az állat tőgyére, ami megviseli az ízületeket.
Minél magasabb egy ember, annál inkább könnyebb ez a feladat. Mivel az indiaiak magasabb termetűek, ideálisnak tűnt ez a megoldás. Ráadásul makrogazdasági környezet is kedvezett, 2015-ben letették az alapkövét egy teljesen indiai tulajdonú gumigyárnak, felértékelődtek a gazdasági kapcsolatok.
– Nyolc indiait alkalmaztunk, akik a Pakisztánnal határos Rádzsasztán, Pandzsáb, és Dzsammu, és Kasmir tartományokban élnek. Moszkvából érkeztek Ferihegyre, kisbusszal mentünk értük. Bevittük őket az önkormányzathoz, s megmutattuk őket a rendőröknek is, hogy lássák, rend van. Beszereztük a papírjaikat, orvosiakat, lakcímkártyát, adószámot, társadalombiztosítási igazolást. Hivatalosan, ellenőrizetten vannak itt, és nem akarnak nálunk letelepedni! Biciklit vettünk nekik világítással, és láthatósági mellénnyel, s mi biztosítjuk a lakásaikat is. Ugyanannyit keresnek, mint amennyit fizetnénk egy magyarnak. Túlórával akár háromszázezer is lehet a nettó fizetésük – mondta lapunknak a vezérigazgató.
Az indiaiak angolul beszélnek, értenek a számítástechnikához, okostelefonjaikra a magyar fordítóprogramot is letöltötték. Kérték az internetkapcsolatot, hiszen így tudnak az otthon maradottakkal kommunikálni. Szeretnek boltokba járni, és felkutatták a környéki banki szolgáltatások lehetőségét, hiszen bérük nagy részét hazautalják.
(Az indiai munkavállalókról szóló riportunkat a november 3-i Lugas mellékletünkben olvashatják.)
