A Nagykunság és a Hortobágy tájait, valamint a Tisza-tó egyes részeit foglalja magában hazánk legrégebbi és egyben legnagyobb nemzeti parkja, a Hortobágyi Nemzeti Park. A magasról szemlélve óriási szőnyeg benyomását keltő, nagyrészt füves pusztákból álló sík terület mai arculatának kialakulásában jelentős szerepet játszottak a XIX. századi folyószabályozások, a mocsarak lecsapolása.
A korábban ligetes sztyeppékről a fás területek nagy része eltűnt, a talajban pedig megindult a szikesedés. A nemzeti park egyik védjegyévé vált jelenség annak köszönhető, hogy az elpárolgó víz hatására a talaj felső rétegében különböző ásványi sók csapódtak ki. Bár a szikes föld kevésbé termékeny, a talaj felső rétege laza, könnyen lepusztul, az így kialakuló néhány centiméteres szintkülönbségű padkás laposok viszont nagy jelentőségűek a növényzet szempontjából.
Bár a nemzeti park nagy részét kitevő rövid fűvel borított legelők és a kisebb foltokban beékelődött szántóföldek azt mutatják, hogy nem „érintetlen” területről beszélünk, a pásztorközösségek hagyományos és kíméletes földhasználata nem okoz kárt a terület természeti kincseiben, ahogyan a parkot tarkító néhány település, út és halastó sem. Az emberi jelenlét ellenére a terület háborítatlanságát oly mértékben sikerült megőrizni, hogy csaknem száz négyzetkilométernyi területen jelölték ki Európa harmadik „nemzetközi csillagoségbolt-parkját”, amely a természetes éjszakai környezet megóvásával alkalmas a fényszennyezésmentes égbolt és az éjszakai élővilág értékeinek megfigyelésére.
Szürke darvak Poroszló térségében
Az emberi jelenlétnek és tevékenységnek múltbéli nyomai is fellelhetők a nemzeti park területén. Míg egyes pusztarészek nevei a valaha virágzó, ám a török hódoltság korában elpusztult települések emlékét őrzik, a szinte tökéletes síkságból néhol kiemelkedő alacsony halmok még régebbi korokat idéznek. Ezeket az úgynevezett kunhalmokat a keleti sztyeppékről beözönlő nomádok építették őrdomboknak vagy temetkezési helyeknek több ezer évvel ezelőtt.
Érdemes kiemelni továbbá, hogy a tiszacsegei hullámtéren fennmaradt löszpuszták számos állatnak és növénynek szolgálnak élőhelyül, és a Tisza szabályozása előtti képet mutatják. A park érdekességei között nagy számban lelhetők fel ehhez hasonló, kevéssé közismert látnivalók, amelyekre érdemes figyelniük a látogatóknak az emblematikus, ismertebb nevezetességek mellett, mint amilyen a Kilenclyukú híd vagy a területen elszórva található gémeskutak.
