Tizenhat pontos követeléslistával csatlakozott a zuglói Teleki Blanka Gimnázium nevelőtestülete a miskolci Hermann Ottó Gimnázium nyílt leveléhez, amelyben a közoktatás – szerintük – kaotikus helyzetére kívánták felhívni a figyelmet. Állítólag többen is támogatják a bimbózó mozgalmat, amely azzal a figyelemre méltó felkiáltással indult útjára, hogy elég volt az állandó felforgató reformokból, a jövő nemzedékét veszélyeztető kísérletezgetésekből, nyugalomra és kiszámíthatóságra van szüksége minden érintettnek. Ehhez képest érdekes, hogy ezt újabb, csak most általuk valódinak nevezett reformok során képzelik megvalósíthatónak, ezért indulnak harcba az oktatási kormányzat, a Klik és az apátiába süllyedt kollégák hada ellen.
A követelések többsége, miközben alapjaiban forgatná föl a teljes rendszert, egyébként egyszerű, mint a faék: kevesebbet kelljen dolgozni, és adjanak több fizetést. Itt viszont azok érdekében, akik még csak gondolkodnak a felhergelt tanerők támogatásán, meg kell állni egy pillanatra. Mert mihez képest követeljünk több pénzt? Sajnos az eddig megjelent kiáltványok ebben nem igazítanak el, mert a megjelent szövegek arra engednek következtetni, hogy megfogalmazóik azt sem tudják, mennyit keresnek. Mert hogyan is szól a zuglóiak 13. pontja?
13. Követeljük a tanárellenes, 40-60%-os fizetésemelésekről szóló, a közvéleményt félrevezető bejelentések leállítását. A több évtizede pályán lévő kollégák bére néhány ezer forinttal, vagy egyáltalán nem növekedett a pályamodell bevezetése óta.
Nos, ha nem feltételezzük olyan emberekről, akik ugye a jövő nemzedéket jóra, s szépre nevelik, hogy szemérmetlenül hazudnak, akkor csak az fordulhatott elő, hogy a mozgalmi hevület elhomályosította éleslátásukat. A tanári bérjegyzéken sajnálatosan nem szerepel az a rovat, hogy mennyi lenne a pedagógus fizetése, ha nem lenne életpályamodell. A kormány nyilván bízott a matematika szakos kollégákban, majdcsak kiszámolják a humán beállítottságúaknak is, mennyi az annyi. Ennek ellenére az idézett kijelentés döbbenetes.
Hozzám egészen közel álló, több évtizede a pályán lévő kollégától tudom ugyanis, hogy legalább harmincezer forinttal nőtt a nettó bére az említett időszakban. Ezt persze lehet néhány ezernek nevezni, de annak, aki így van vele, alapvetően nem lehetnek anyagi gondjai.
Természetesen én is abban vagyok érdekelt, hogy ez a növekedés ne álljon meg, és szeretném még megérni, hogy a hozzá hasonló kiváló oktatási szakemberek bére duplázódjon meg az életpálya előtti állapothoz képest. Tudják, tudjuk, hogy ez még messze van. Ennek ellenére szerintem mégsem csatlakoznak majd az elit gimnáziumok akciójához. Mert a portfóliózást ugyan ők is utálják, de legalább tudnak számolni.