Az alkotás arra a történelmi tényre épül, hogy 1956. december 8-án délelőtt karhatalmisták (pufajkások, Kádár-kutyák) és szovjet katonák perceken keresztül, válogatás nélkül lőtték az előző éjszaka elhurcolt munkások kiszabadítására összegyűlt fegyvertelen tömeget és az egyszerű járókelőket a nógrádi megyeszékhely központjában.
A „Mától kezdve lövünk” jegyében sortÜzekkel terrorizálták a lakosságot a kommunisták
A fenti kijelentés Marosán György szájából hangzott el, 1956. december 8-án, éppen a salgótarjáni sortűz reggelén, ezzel pedig új szakaszába lépett a szovjet csapatok segítségével restaurált kommunista rezsim politikája a tömeggyűlésekkel szemben, ám már december 6-án is követelt halálos áldozatokat a karhatalom fellépése, mégpedig Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál.
Salgótarjánban vértelen és áldozatok nélküli volt a forradalom, egészen addig míg december 8-án nem lőttek bele a tömegbe a pufajkások. Mai napig nem tudni, pontosan miért is kellett bekövetkeznie a tragédiának. Vannak, akik úgy vélik, csapdába csalták a későbbi áldozatokat – eleve ezzel a szándékkal tartóztattak le két embert az előző éjszaka –, mások a véletlenek szerencsétlen összjátékának tudják be, ami történt.
Arra mindenesetre nem nagyon van mentség, hogy a legtöbb embert menekülés közben, hátulról érték a lövések, és több visszaemlékező szerint is perceken át tartott a vérengzés, a karhatalmisták és a szovjet katonák még tárat is cseréltek a fegyvereikben. (Akadnak persze olyanok – szintén túlélők –, akik szerint jóval rövidebb ideig tartottak a lövések.)
Szinte nem maradt fenn dokumentum erről a napról, bár az egykori szovjet iratanyagok nem kutathatóak, így nem tudni, azok esetleg tartalmaznak-e bármi olyan információt, ami segíthet megérteni a korabeli eseményeket.
A halálos áldozatok számát 47-131 közé teszik – a legfiatalabb mindössze tíz éves volt –, és rengetegen megsebesültek. A megtorlások időszakának ez volt a legvéresebb fejezete.
Kádár csak a saját maga által létrehozott fegyveres szervezetben bízott 1956-ban
A film bemutatója elé készített sajtóanyagból kiderül, hogy 1956 novemberében Kádár János nem igazán bízott sem a rendőrségben, sem a katonaságban, saját fegyveres szervezet létrehozását határozta el. A karhatalom megszervezésével az egykori partizánt, Uszta Gyulát bízta meg. (A karhatalmistákat a népnyelv pufajkásoknak, Kádár-kutyáknak nevezte.)
’56 októberében Salgótarjánban egy puskalövés nélkül összeomlott a rendszer
Matúz Gábor filmje alapvetően három szereplőcsoport megmutatásával/felvillantásával próbálja meg érzékeltetni, milyen lehetett testközelből az a bizonyos december 8-a Salgótarjánban: gyilkosok, áldozatok és segítők (orvosok, nővérek, civilek).
Dr. Fancsik János fiatal orvosként dolgozott a salgótarjáni bányakórházban, ahová a sortűz után a sebesültek és a halottak egy részét szállították. Ő mondja a filmben:
„Salgótarjánban fegyverdördülés nélkül zajlott le a forradalom. Egy nap alatt, egy puskalövés nélkül összeomlott a rendszer.”
Még a lövések előtti utolsó másodpercekben sem gyanították sem a tüntetők, sem a járókelők, és nagy valószínűség szerint a pufajkások és a szovjetek nagy része sem, hogy hamarosan vér fog folyni. Id. Deme Attiláné a két kisgyermekét vitte haza az óvodából – egy kisfiút és egy kislányt –, amikor a lövések eldördültek. Ő a filmben így emlékezik vissza a véres sortűz eseményeire:
„Megálltunk mi is egy kicsit, kíváncsiskodtunk, hogy tulajdonképpen mi történik, kérdezősködtünk. […]
Az egyik ismerős kérdezte a pufajkásoktól, hogy hát csak nem gondoltátok, hogy belelőttök a tömegbe.
És az nevetve mondta, hogy dehogy, hogy gondolhatsz ilyeneket. De alighogy ez elhangzott, már meg is indult az első sorozat.”
Joggal nevezhető hiánypótlónak a salgótarjáni eseményeket feldolgozó film
Az alkotók 2013-ban kezdték el forgatni a filmet. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő megtorlásnak a december 6-a és 1957. január 11-e közötti időszaka talán kevésbé van hangsúlyosan jelen a filmművészetben, részben talán ezért is döntöttek úgy, hogy foglalkoznak a témával.
Elsődleges célcsoportjuk a középiskolások és az egyetemisták, de reményeik szerint az idősebb generációk számára is nézhető alkotás lesz a Nincs kegyelem.
Gyilkosok, áldozatok és segítők
A film alapvetően három szereplőcsoport megmutatásával/felvillantásával próbálja meg érzékeltetni, milyen lehetett testközelből az a bizonyos december 8-a Salgótarjánban: gyilkosok, áldozatok és segítők (orvosok, nővérek, civilek).
A főbb szerepekben Törőcsik Mari, Kubik Anna, Ráckevei Anna, Györgyi Anna, Gáspár Tibor, Nyakó Júlia, Szakács Tibor, Kántor-Müller Zsófia, Libor Laura, Dér Mária, Bátyai Éva, Varga Ádám, Balogh János. Narrátor: Kútvölgyi Erzsébet lesznek láthatóak.
A korabeli események felidézésében szemtanúk és szakértők, Á. Varga László, Békés Csaba, Bérczesi Mihályné, ifj. Deme Attila, id. Deme Attiláné, dr. Fancsik János, Handlovics Józsefné, Kahler Frigyes, Kupcsulik József, M. Kiss Sándor, Mihalik Ferenc, Páles Lajos, Szakolczai Attila és Tyekvicska Árpád interjúalanyokként segítenek.
A film támogatói: Salgótarján Megyei Jogú Város, Nemzeti Kultúrális Alap, Budapest Főváros XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat, Magyar Művészeti Akadémia, Salgó Vagyon, Váci Egyházmegye.