Csaknem tizenkét esztendővel a vádirat benyújtása után ismét befejezésközeli állapotba került a Kulcsár-ügy. A K&H Equities egykori vezető brókere és vádlott-társai március 20-án állhatnak a főváros nevében eljáró Debreceni Ítélőtábla egyik büntetőtanácsa elé, amely április 12-én akár jogerős ítéletet is hirdethet. Ha így lesz, azzal pont kerülne a brókerbotrány 2003 óta húzódó történetének végére. A nagykanizsai születésű Kulcsár Attilát először 2008. augusztus 28-án az – utóbb Fővárosi Törvényszékké átnevezett – Fővárosi Bíróság találta bűnösnek, és nyolc év börtönt, valamint 230 millió forint erejéig vagyonelkobzást rótt ki rá.
Bő másfél évvel később a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte az elsőfokú döntést, és új eljárást rendelt el, amely 2010 decemberében kezdődött, s 2015-ben, a vagyonelkobzás összegének változatlanul hagyása mellett, a korábbinál enyhébb, 6 év 6 hónap szabadságvesztés kiszabásával zárult. Az enyhébb szankciót egyebek között az elévülést meghaladó időmúlással és Kulcsár Attila családi állapotával indokolta a bíróság.
A vádhatóság azonban az eset súlyára tekintettel csak egy ennél szigorúbb büntetést tartott elfogadhatónak, ezért fellebbezést nyújtott be. Az ügyészség azzal érvelt, hogy az exbróker öt éven át folytatólagosan követte el a sikkasztást, közben másokat is bűnbe sodort. Ráadásul a 23 milliárd forintos elkövetési érték körülbelül negyvenötszöröse a törvényben megfogalmazott „különösen nagy értéknek”.
Az okozott kár nyolcmilliárd forint, de a rendőrségnek még a nyomozati szakban sikerült zárolnia 6,3 milliárd forintot az érintett cégektől, valamint számos gyanúsított vagyonát. A brókerbotránnyal összefüggésben 2005. augusztus 24-én eredetileg huszonegy ember ellen emelt vádat az ügyészség, de a terheltek száma a következő években huszonnégyre nőtt.
A szereplők
Kulcsár mellett bíróság elé állították például a K&H Bank egykori elnök-vezérigazgatóját, Rejtő E. Tibort, a Britton Kft. volt ügyvezetőjét, Kerék Csabát, Forró Tamás televíziós szerkesztőt (aki egyébként a rendszerváltozás előtt a Belügyminisztérium III/III-as csoportfőnökségnek dolgozott), Bitvai Miklóst, az Állami Autópálya-kezelő Rt. korábbi vezérigazgatóját, illetve Garamszegi Gábort, egykori szocialista fővárosi képviselőt és a Betonút Rt. volt vezérigazgató-helyettesét. A többször módosított vádiratban eredetileg sikkasztás, pénzmosás, vesztegetés, orgazdaság és bűnpártolás szerepelt a terheltek neve mellett, de ezt később többük esetében megváltoztatták, vagy csalással egészítették ki a bűnlajstromukat.
A 2006. május 3-i első tárgyalás óta eltelt csaknem tizenegy év alatt két vádlott meghalt – legutóbb a bíróság által felmentett Rejtő E. Tibor, akit már nem is érintett volna a másodfokú eljárás, ugyanis esetében a fellebbviteli főügyészség visszavonta a fellebbezést. Menet közben esett ki a terheltek közül Schönthal Henrik. Őt egy időben nemzetközi elfogatóparancs alapján körözték, végül hazatatért az Egyesült Államokból. 2008-tól folyamatosan arra hivatkozott, hogy bipoláris mániás depresszióban szenved, szakértői igazolást is beszerzett, s végül egészségügyi állapota miatt 2011-ben felfüggesztették vele szemben az eljárást. Forróhoz hasonlóan ő is a Kádár-rendszer állambiztonságának dolgozott, a kémelhárítás szervezte be „hazafias” alapon.
Érdemes megemlíteni, hogy a Kulcsár-ügy megismételt elsőfokú tárgyalása közben elhunyt az egyik igazságügyi szakértő is, emiatt újat kellett kirendelni. Két ülnöknek pedig a törvény erejénél fogva kellett távoznia a büntetőtanácsból, ugyanis betöltötték 70. életévüket. Ez viszont azzal járt, hogy utódaik „székfoglalóját” követően ismertetni kellett velük az ügy addig már felolvasott iratait. A fellebbviteli főügyészség hat vádlottra, Kulcsár mellett Kerék Csabára, Bitvai Miklósra, Garamszegi Gáborra, Vígh Károlyra és Nagy Károlyra kérte súlyosabb büntetés kiszabását. Ugyanakkor visszavonta a fellebbezést Rejtő E. Tibor, továbbá Kelemen László, Forró Tamás, Országh Ágnes, Dunai György és Erdei József vonatkozásában.
A K&H Bank volt ügyvezető igazgatója a megismételt eljárásban is sikkasztásért felelhet
Az ügy
Mint arra fentebb már utaltunk, a brókerbotrány 2003-ban pattant ki. Az ügy közvetlen előzménye, hogy – a hatóság adatai szerint – Kulcsát Attila az Állami Autópálya-kezelő Rt.-nek a K&H brókercégénél, az Equities Rt.-nél vezetett technikai számlájáról több mint 2,5 milliárd forintot utalt át különböző bankszámlákra. Az összeg jelentős részét a Pannonplast Rt. részvényeinek a felvásárlására fordították, ezért április 23-án Fehér Erzsébet, a társaság elnök-vezérigazgatója a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez (PSZÁF) fordult.
Az akkoriban Szász Károly vezette szervezet munkatársai május 8-án helyszíni vizsgálatot tartottak a K&H Banknál és brókercégénél. Ekkor hallgatták meg először tanúként Kulcsár Attilát, az Equities vezető brókerét. Június 16-án két férfi megverte Szász Károlyt, a PSZÁF elnökét, egy nappal azelőtt, hogy a szervezet nyilvánosságra hozta a befolyásszerzésről szóló felügyeleti határozatot. (Egyiküket, a nagykanizsai N. Tibor Zsoltot sikerült bíróság elé állítani és elítélni.) A felügyeleti határozat kimondta: a Britton Kft. és a Pevdi Kft. szabálytalanul vette át az ellenőrzést a Pannonplast Rt. felett.
Július 4-én nyilvánosságra került, hogy a pénzintézet belső vizsgálata is súlyos szabálytalanságokat tárt fel, s ezek egyértelműen kapcsolatba hozhatók Kulcsár Attilával. A bank feljelentést tett, és három nappal később az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatósága nyomozást rendelt el sikkasztás alapos gyanúja miatt. A nyomozó hatósághoz az ügyben a Nemzetbiztonsági Hivataltól is feljelentés érkezett. Kulcsár időközben külföldre utazott, ahonnan megüzente, hogy az ügyben több banki vezető is érintett. Július 10-én erkölcsi okokra hivatkozva lemondott Rejtő E. Tibor és helyettese, Ludo Jacobs. A közvélemény mindezt kétkedéssel fogadta, s a gyanút csak erősítette, hogy a volt vezérigazgató szeptemberben megpróbálta elhagyni az országot. Rejtő E. Tibort a hegyeshalmi határátkelőnél tartóztatták fel.
Kulcsár Attila ekkor már őrizetben volt Ausztriában. A brókert július 17-én akarták gyanúsítottként kihallgatni, de maga helyett az ügyvédjét küldte el a rendőrségre, ezért még aznap országos és nemzetközi körözést adtak ki ellene. Állítólag ezzel nagyjából egy időben Kulcsár Bécsből hazatelefonált a rendőröknek, így voltaképpen saját maga árulta el, hol van, és azt is közölte, hogy kint hajlandó válaszolni a nyomozók kérdéseire. Néhány órával később a bécsi operaháznál elfogták, és kiadatási őrizetbe került. Bár a bécsi legfelsőbb tartományi bíróság már november 11-én úgy döntött, hogy a Magyarországon sikkasztással gyanúsított Kulcsár kiadható, a fellebbezések miatt 2004. március 30-ig Ausztriában maradt.
Kulcsár az eljárás alatt többször változtatott a vallomásain. Később ezt azzal magyarázta, hogy meg akart felelni a rendőri-ügyészi elvárásoknak, bízva abban, hogy akkor hamarabb szabadul az előzetes letartóztatásból. Az eredeti vád szerint mesés hozamok ígéretével nyert jogosulatlan hozzáférést az ügyfelek pénzéhez. Az eljárási szabálysértések miatt megismételt elsőfokú eljárás végén, 2015 októberében viszont azt állította: 1998-ban a K&H Equitiesnél egy már működő rendszerbe kapcsolódott be, aminek a lényege az ügyfelek pénzének tisztára mosása volt. Mint mondta, az ügyfeleit általában nem érdekelte, mit csinál a pénzükkel, csak az volt az elvárásuk, hogy készpénzt lássanak belőle. Cserébe szabadon felhasználhatta a számláikon lévő összegeket, például arra, hogy másoknak hitelfedezetet igazoljon.
A BOTRÁNY
Kulcsárnak a hatóságok ismeretei szerint 140 úgynevezett kiemelt ügyfele volt, akik jellemzően szatyorban kapták meg a pénzüket, amit többnyire a bróker személyi sofőrje, a „taxis Gyuszi”-ként elhíresült Szekér Gyula szállított le nekik. A bróker VIP-listáján egyébként számos, a baloldalhoz köthető név szerepelt: például Dunai György, a Betonút Rt. és Pintér Dezső, a TV2 akkori vezetője, de Forró Tamásnak, a Nap-kelte egyik műsorvezetőjének a cége, a Tízezer Tömegkommunikációs és Ügynöki Kft. is rajta volt, csakúgy, mint az MSZP akkori elnökének, Kovács Lászlónak a barátnője, Endrényi Éva, vagy Karl Imre egykori szocialista politikus.
Utóbbi az ETL Rt. felügyelőbizottsági tagja volt; azé a cégé, amely az olajszőkítési ügyekből ismert Energol Rt. fő beszállítója volt. A brókerbotrányban fontos szerepet játszott még a Schönthal Henrikhez kötődő a Montrade Ltd. és az Inter-Európa Bank, amelynek négy éven át, 2002. április 29-ig Medgyessy Péter volt az igazgatósági elnöke. A vizsgálatok szerint K&H Equitiestől a Montrade-en át több milliárd forint érkezett az Inter-Európa számláira. A pénzeket két Budapesten élő szír férfi, Mohamed Abdul és El Abed Hassan vette fel és juttatta el rendeltetési helyére.
A nyomozás még le sem zárult, sokan máris a pénz- és tőkepiaci állandó választott bírósághoz fordultak. Máig kérdéseket vet fel az a gyakorlat, ahogy a testület a károsultak kérelméről döntött, és akár offshore cégeknek is százmilliókat ítélt meg. Érdemes még megemlíteni, hogy a Kulcsár-ügytől külön eljárásban ítélték felfüggesztett börtönbüntetésre és lefokozásra Bácskai János dandártábornokot, a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ egykori vezetőjét, amiért fedezte a brókert. Szintén a fő ügytől elkülönítve bírálták el Kodela Lászlónak, a Miniszterelnöki Hivatal volt helyettes államtitkárának az adócsalási ügyét. Őt végül pénzbüntetésre ítélték, amiért nem tüntette fel az adóbevallásában azt a 100 ezer eurót és 100 ezer dollárt, amit Kulcsár Attilától kapott.
A két leghosszabb bűnügyben is volt szocialista szál
Hasonlóan a Kulcsár-ügyhöz, a ’90-es évek két legnagyobb gazdasági botránya, a Princz Gábor nevével fémjelzett Postabank-, valamint a Tocsik-ügy megoldása is több mint egy évtizedre munkát adott a magyar igazságszolgáltatásnak. A Horn-kormány alatt csúcsra járatott privatizáció – ami gyakorlatilag a helyi és a központi hatalom osztozkodása volt – során elterjedt gyakorlat volt az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. részéről, hogy különböző fiskális trükkök révén az önkormányzatoktól jóval áron alul vettek meg cégeket. Egy precedenst teremtő legfelsőbb bírósági döntés után több önkormányzat az 50 milliárd forintot kitevő teljes összeget követelte az államtól.
Ekkor az ÁPV Tocsik Mártát azzal bízta meg, hogy az önkormányzatok részesedését peren kívül próbálja lealkudni, az elengedett összegek tíz százalékát pedig sikerdíjként kapta meg az ügyvédnő, ami összességében 804 millió forintra rúgott. A büntetőper 1997-ben indult meg Tocsik ellen és a hosszú büntetőjogi procedúrát követően 2008-ban született végső döntés az ügyben a Legfelsőbb Bíróságon. Az ügyvédnőnek 578 millió forintot kellett kamatostul visszafizetnie, a csalás vádja alól felmentették, „csak” a jó erkölcsbe ütközőnek ítélték tettét. Az ügynek politikai szála is volt: Boldvai László szocialista képviselő és Vitos Zoltán nevű embere, továbbá Budai György „SZDSZ-közeli vállalkozó” nagyobb összeget követelt Tocsiktól. Az ügyvédnő kétszer is több mint százmillió forintot fizetett ki nekik sikerdíjából, mert megbízatásának visszavonásával fenyegették.
A Postabank-ügy felgöngyölítése szintén eposzi hosszúságú volt. Az 1995–97 közötti több tíz milliárdos vagyonvesztés okai között szerepelt az, hogy a részvényesek a nyereséget inkább osztalékfizetésre használták tőkeemelés helyett. A másodfokú eljárásban hozott ítéletének indoklásában a bíró elmondta, a vádlottak szándékosan nem okoztak vagyoni hátrányt. Az akkori elnök-vezérigazgató Princz Gáborra másfél millió forint pénzbüntetést rovó ítélet felvetette a bankfelügyelet és a tulajdonosok (az állam) felelősségét is. Az összetett ügyben az egyik alperes a Deloitte Kft. könyvvizsgáló cég volt, amellyel szemben az állam érdekes módon nem állt ki jogaiért. A Veres János vezette pénzügyi tárca nem volt hajlandó beterjeszteni az előírt bizonyítékokat és nem kérte igazságügyi szakértő kirendelését sem. Gyaníthatóan ennek az az oka, hogy Verest a tárca élén váltó Oszkó Péter addig a Deloitte vezetője volt. (K. A.)
