– Milyen irányelvek mentén szeretné vezetni az egyetemet rektorként?
– Üzenetértékűnek tartom, hogy a rektori pályámat épp Semmelweis Ignác születésének 200. születésnapján, július 1-jén kezdhettem el. Gyakorló orvosként kívánom vezetni az egyetemet, amely hat karával – általános orvos, fogorvos, gyógyszerész, egészségtudományi, egészségügyi közszolgálati és Pető András kar – teljes spektrumú szakegyetemi képzést biztosít. Kardiológusként nemcsak gyógyítok, hanem magam is oktatok. Ezen a területen számos új kutatási lehetőség és eredmény van, amelyet aztán be tudunk építeni a gyakorlati orvosképzésbe és a mindennapi gyógyító munka folyamatába is. Ott tartunk, hogy ma már átlagosan másfél-két év alatt megduplázódik az orvostudomány ismeretanyaga. A hivatásunk az elméleti tudás mellett a gyakorlatban megszerzett tapasztalatra épül, nem lehet oktatni és vezetni sem az intézményt anélkül, hogy ne műveljük. Az intézmény igazgatása mellett – a betegek kérésével is egyezően – gyógyító rektorként a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán is folytatom a tevékenységemet.
– Korábban lapunknak azt nyilatkozta, hogy szeretné megújítani az oktatási szerkezetet és tananyagát is. Ebből fog-e már valami látszódni a következő tanévben? Hogy tud még inkább gyakorlatorientálttá válni például az orvosképzés?
– Szakegyetemként nekünk kifejezetten szerencsés, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma alá tartozik az egészségügyi és az oktatási államtitkárság is, így fejlesztési terveink talán gyorsabban, szinergiában valósíthatók meg. Olyan szemléletű oktatást szeretnék meghonosítani, amely erős elméleten alapul, de minél több teret biztosít a mindennapi gyakorlatnak is. Ahogy korábban is volt a rezidensek mellett mentor, akinek végigkövethették a napjait, hogy minél több mindent elsajátíthassanak a gyakorlatban, úgy a jelen oktatásába is szeretnénk ezt visszahozni. Lehetőséget kell biztosítani a hallgatóinknak arra, hogy a mindennapi klinikai jelenlétük során megszerezzék azt a gyakorlati tapasztalatot, melyre később szükségük lesz. Erre az egyetemi klinika kiválóan alkalmas, hiszen nemcsak akut betegségeket fed le, hanem például ritka betegségeket, komplikált beavatkozásokat, mint a transzplantációt, vagy az innovatív eszközök és eljárások használatát, tehát szinte minden ellátási formát. Ahogy egy sportolónak is sokat kell edzeni, ha sikereket akar elérni, úgy az orvostanhallgatónak is sok ezer kilométert kell megtenni a betegágy mellett és a műtőben, hogy a szükséges ismereteket megszerezze, fenntartsa, majd továbbfejlessze.
– Az oktatás gyakorlatában ez milyen átalakulást hoz majd?
– Le kell rövidíteni az orvosképzést. Határozott célom, hogy a végzett hallgatóknak ne kelljen rezidensként mindent elölről kezdeni, hanem aktívak lehessenek a mentoruk mellett, ezzel párhuzamosan pedig egyre nagyobb önállóságot kapjanak a betegellátásban. Fontos, hogy nemcsak a tudásanyagot adjuk át, hanem a kíváncsiságot, az elhivatottságot, a gondolkodásmódot is. Újítás, hogy az előadásokat nem több száz fő előtt fogjuk tartani, hanem kisebb csoportokban, interaktív módon, ezzel is próbáljuk az orvos mentorszerepét erősíteni. A végzősöknek és a rezidenseknek már világos elképzelésük van arról, milyen változásokat szeretnének látni az oktatásban, ezért őket is szeretném bevonni a döntésekbe.
– Milyen úton szólhatnának bele az oktatásba a hallgatók?
– Úgynevezett Semmelweis Labeket szeretnék létrehozni. Ezek olyan tanácsadó testületek, ahol fiatalabbak és idősebbek együtt gondolkodnak, hiszen számos dolgot másképpen látnak. Két fő irányban szeretnék ilyen testületet létrehozni: az oktatás tananyaga és az innováció vonatkozásában. Úgy gondolom, hogy a következő évtized motorja az egészségipari innováció lesz, amellyel világviszonylatban átlagosan évi hétszázalékos növekedést lehet elérni. Az új irányra a kormány is azonnal reagált, nem véletlen, hogy létrehozták az Innovációs és Technológiai Minisztériumot.
– Mi lesz ebben az innovációban az egyetem szerepe?
– A Semmelweisnek és a többi orvosképzésért felelős egyetemnek abban áll a felelőssége, hogy megragadja a lehetőséget és mágnesként vonzza Magyarországra az egészségiparra építő kis és nagy cégeket, amelyek innovatív gyógyszereket, eszközöket dobnak majd a piacra. Ilyen a héten bejelentett rekeszizom-pacemaker, de hasonlók lesznek az idős betegek ellátására szolgáló műszerek és eljárások is. Az egészségiparban óriási lehetőséget fog jelenteni a mesterséges intelligencia is. Az innováció a betegek szempontjából biztonságosabb ellátást és gyorsabb diagnózist jelent, de jelentős szerepe lehet a megelőzésben is. Az eddigi fejlődést jól mutatja, hogy egy korábban három-négy órán át tartó, majd másfél hónap lábadozást igénylő szívbillentyű-beültetés ma már akár fél óra alatt elvégezhető katéteres úton, a mellkas megnyitása nélkül éber betegeken.
– Milyen arányban maradnak a rezidensek szakorvosként is a klinikán?
– Az elmúlt évek – az országos adatokkal egyezően – javuló tendenciát mutattak. Ahhoz, hogy a kiemelkedően tehetséges hallgatók is nálunk helyezkedjenek el szakorvosként, műhelyekre van szükség, ahol a legszélesebb portfóliót meg tudják tanulni, innovatív eszközöket használni és kiváló, nagy tapasztalattal rendelkező orvosgárda tanítja őket a gyakorlatra is. A rezidens – úgy látom – alapvetően két dolgot szeretne: folyamatosan fejlődni és önállóságot kapni.
– Megkezdődött a Semmelweis XXI. fejlesztési projekt, amely évtizedek óta nem látott mértékű infrastrukturális megújulást jelent az egyetemnek. A beruházásokat ráadásul nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánították.
– A projekt a Semmelweis valamennyi karára kiterjed, ezért is szerepel tizennégy helyszínnel a mostani kormánydöntésben. A tervezési folyamatokhoz korábbi döntésével a kormány négymilliárd forintot biztosított. Bővítjük az általános orvostudományi karon az elméleti kapacitást, emellett minden helyszínen javítjuk az oktatás, kutatás és betegellátás környezetét, ez rengeteg infrastrukturális fejlesztést jelent. A beruházásokban szem előtt tartjuk, hogy a betegellátás centralizált legyen, így például a külső klinikai tömb mellett lévő régi épületeket is teljeskörűen felújítják. Prioritást élvez a tervezésben már előrehaladott fogorvostudományi kar, klinikai központ, gyógyszerésztudományi kar, illetve az egészségtudományi kar fejlesztése, utóbbi el is kezdődött már. A karok központi épületeinek megújítása mellett további céljaink között szerepel a kollégiumi kapacitás és sportolási lehetőség javításai is hallgatóink, munkatársaink részére. Az elméletet és a klinikumot térben is szeretnénk közelebb vinni egymáshoz, hogy olyat kutassunk, aminek aztán világosan látható eredménye lesz a betegellátásban is.
– Mit tud tenni egyetem az ágazat egyik fő problémáját jelentő orvos- és ápolóhiány csökkentéséért?
– Az orvoshiányra megoldást nyújthat a rezidensképzés fejlesztése aszerint, amiről beszámoltam. A szakdolgozóképzésben pedig nagy előrelépést jelentene a középiskolai, szakgimnáziumi egészségügyi szakdolgozó képzés megerősítése. Ezeket aztán az egyetemekhez lehetne intergálni; mi is örömmel vennénk, ha az egészségtudományi karral együttműködésben létrejöhetne egy gyakorló szakgimnázium. Sokkal nehezebb egészségügyi dolgozókat képezni azokból, akik már elvégeztek egy általános gimnáziumot, hiszen az a fajta hozzáállás, altruizmus, amely a betegellátásban nélkülözhetetlen, fiatalabb korban fejlődik ki. Egyébként a mai szakdolgozók túlnyomó része is szakközépiskolában tanult, ennek a kapacitása, növelése lenne szükséges.
– Milyen nemzetközi kapcsolatai aktívak jelenleg az egyetemnek, és hogyan tudják ezeket tovább erősíteni?
– A Semmelweis Egyetem a világ leginkább nemzetközi egyetemei között van a Times Higher Education rangsora szerint. A több mint tízezer hallgató negyede külföldi, akik öt kontinens mintegy hetven országából érkeztek. Az egyetem karai összesen több mint kétszáz külföldi – európai, ázsiai és amerikai – felsőoktatási intézménnyel tartanak fenn különböző együttműködési területekre kiterjedő kapcsolatot. Ez nemzetgazdasági szempontból is előnyös az országnak. Nem beszélve arról, hogy a több évig nálunk tanulók mindig is Magyarország „nagykövetei” lesznek, és hálózatot képeznek magyar kollégáikkal, ami tovább erősíti hazánk felzárkózását a nyugat-európai országokhoz.
– Rektori programjában vállalta, hogy a Semmelweist a világ száz legjobb felsőoktatási intézménye közé emeli. Hogyan szeretné ezt megvalósítani?
– Hiszek abban, hogy ehhez a legjobbaktól kell tanulni: elmegyünk a Harvardra, Oxfordba, a Karolinskára vagy az Imperial College Londonba, és az ottani mintákat vesszük alapul. Az előrejutáshoz valóban fontosak a nemzetközi együttműködések, az innovatív gondolkodás és az, hogy a tehetséges fiatalok tanuljanak külföldön egy-két évig, de aztán térjenek vissza, hogy itthon kamatoztassák, amit megtanultak. Nem hiszem, hogy lehetetlenben gondolkodunk, ha a száz legjobb közé akarunk kerülni, de ehhez az összes karnak igyekezni kell, és megragadni a lehetőségeket, elsősorban az egészség- és gyógyszeriparban. Ehhez mind a négy orvosegyetemünk tud kellő szakértelmet, innovatív készséget, fiatalokat adni. Addig se feledkezzünk meg arról, hogy a Semmelweis Egyetem a magyarországi felsőoktatási intézmények közül egyedüliként a 401–500. hellyel a legjobb 2,5 százalékban szerepel a 28 ezer listázott egyetem között.
Pályakép
Merkely Béla 1966-ban született Budapesten. Július 1-jétől Szél Ágoston utódjaként a Semmelweis Egyetem rektora. Emellett az egyetem kardiológia tanszékének vezetője, a Klinikai Központ elnöke, valamint a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika igazgatója. Tanszékvezetőként feladata a három nyelven folyó graduális és posztgraduális kardiológiai oktatás irányítása. Kiemelkedő tudományos kutatómunkát folytat, publikációit rangos magyar és nemzetközi folyóiratok közlik. A Magyar Kardiológusok Társasága tudományos bizottságának elnöke 2016-tól. Számos elismerés birtokosa, szakmai, oktatói és tudományos tevékenységéért 2011-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2013-ban a Fővárosi Önkormányzat díszpolgári címet adományozott neki, 2016-ban pedig a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.