– Az utóbbi napokban több vesztegetési ügyről is hallhatott a közvélemény, elég csak a keleti határnál dolgozó egyenruhások ügyére gondolnunk. Milyen tapasztalatok kapcsolódnak az utóbbi időszak korrupciós eseteihez: csökkent, avagy növekedett a felderített ügyek száma?
– Fővárosi főügyészként az országos bűnügyi adatok értékelése nem lehet a feladatom. Annyit ugyanakkor – Polt Péter legfőbb ügyész minapi közlése alapján is – elmondhatok, hogy míg 2013-ban 1105 korrupciós bűncselekményt regisztráltak, addig tavaly 3269 ilyen bűntettet. Budapest adatai hasonlóan alakultak, a fővárosban is több korrupciós ügyet jegyeztek fel 2014-ben, mint egy évvel korábban. Egyes korrupcióellenes szervezetek híresztelésével szemben tehát a különbség számottevő, de úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben nem elsősorban a számok a döntőek. Sőt azokkal vigyázni is kell.
– Az adatok alapján bárki arra a következtetésre juthat, hogy teret nyert idehaza a korrupció. Miért érdemes óvatosan kezelni a bűnügyi statisztikát?
– Éppen erre gondoltam. Minél hatékonyabban lépünk fel a korrupcióval szemben, annál több ügyre derül fény, aminek következtében több ügy kerül be a bűnügyi statisztikába. A számszaki növekedés tehát elsősorban a hatékonyabb felderítés következménye. Félreértés ne essék: nem állítom, hogy Magyarországon nincs, vagy csökkenne a korrupció, csak annyit mondok, hogy mértéke nem ezekből a számokból derül ki. A korrupció mértéke egyébként megítélésem szerint valószínűleg nem tér el nagyságrendekkel a térség hasonló politikai és gazdasági berendezkedésű országainak mutatóitól. Továbbmegyek: Magyarországon és Budapesten egészen sok olyan bűnügy van, amely az ilyen esetek közé sorolható ugyan, valójában mégsem klasszikus korrupciós bűncselekményekről van szó. Ilyen például, amikor az elkövető valótlanul állítja, hogy megveszteget valakit egy másik személy ügyének elintézése végett, és utóbbi ezért fizet neki. Persze az állítólagos megvesztegetett az egészről mit sem tud. Az ilyen módszer felfogható csalásnak is, miközben a hazai jog a korrupciós bűntettek közé sorolja. De ellenpélda is említhető. A hűtlen kezelés nem korrupciós bűncselekmény, de az esetek egy részében valójában vesztegetés áll a mögött a döntés mögött, amely végül – sokszor az állami, az önkormányzati – vagyon részbeni eltűnéséhez, elvesztéséhez vezet. A vesztegetést ugyanakkor ezekben az esetekben nem lehet bebizonyítani.
– Ha már a módszereknél tartunk: megjelentek-e az utóbbi időben új, korábban nem alkalmazott megoldások ezen a téren?
– A korrupciós technikák kapcsán azt mondhatom: már nagyon régen túl vagyunk a presszókban, vagy autók hátsó ülésén gazdát cserélő borítékok világán. Manapság gyakran nincs is kézből kézbe történő pénzátadás. Ez a változás pedig igencsak fontos. Egyik hivatali elődöm már a hatvanas években leírta, hogy a korrupciót még akkor is nehéz bebizonyítani, ha az elkövetőket pénzátadáson érték. Manapság nem egyszer bonyolult szerződésekkel igyekeznek elleplezni az illegális pénzmozgásokat, olykor külföldi cégeket is bevonva. A bűnüldözés feladata sokkal bonyolultabb lett. Persze a szövevényes céghálók, a külföldi kapcsolatok nem a köznyelvben csak kis halként emlegetett szereplők, mondjuk a pár ezer forintért félrenéző rendőrjárőrök cselekményeinél kerülnek elő.
– Ezek szerint alkalomadtán külföldre vezet a kenőpénzek útja?
– A korrupciós összegek fellelése a mai globalizált világban különösen nem egyszerű feladat, s a külföldre küldött jogsegély-kérelmek nélkül szinte nem is remélhető eredmény. A külföldi hatóságok megkeresése és a válaszok bevárása ugyanakkor sok időbe telhet. Természetesen vannak olyan szervezetek, amelyek akár segíteni is tudnak ebben, ilyen például az Eurojust vagy az Európai Csalás Elleni Hivatal. Utóbbi kapcsán megjegyzem: a hivatal Magyarországon nem végezhet nyomozati cselekményeket, így a velük való együttműködés tulajdonképpen információátadást jelent.
– Mindezek alapján adódik a kérdés: megfelelőek-e a hazai jogszabályok az efféle bűncselekmények feltárásához, vagy újabb jogi megoldások bevezetésére volna szükség?
– A válasz összetett. Ha a hatékonyság felől közelítjük meg a kérdést – vagyis nyugodt szívvel kijelenthetjük-e, hogy a korrupciós bűncselekmények elkövetése esetén az eljáró hatóságok többnyire eredményes eljárásokat folytatnak le –, akkor azt válaszolhatom, lenne min változtatni. Sokan azt hiszik, hogy a korrupciós bűncselekmények felderítését az ügyészség irányítja és minden esetben a vádhatóság nyomozza. Ezt az alapvetően téves és valótlan elgondolást mi sem támasztja alá jobban, mint az, hogy rendszeresen az ügyészségen és a legfőbb ügyészen kérik számon a korrupcióellenes harc hatékonyságát. Ez azért lehetetlen állapot, mert a hatékonyság legkevésbé az ügyészi szervezeten múlik. A korrupció bizonyításának gyakorlatilag egyetlen lehetséges módja a valós idejű felderítés. Ezzel kapcsolatban két dolgot kell megemlítenem. Az egyik, hogy a bűnüldözési célú felderítés jelenleg nem a büntetőeljárási törvényben, hanem a rendőrségi és más jogszabályokban szerepel. Miközben a felderítés az ügyészség előtt nem mindig és nem teljes körűen ismert, addig a bizonyítékok elégséges voltának megítélése kizárólag az ügyész felelőssége. Ebből csak az következhet, hogy a bűnüldözési célú felderítést a jövőben a büntetőeljárási törvényben kellene szabályozni. Másképpen a korrupció felderítésének eredményéért vagy éppen eredménytelenségéért az ügyészség nem tud felelősséget vállalni. A másik fontos dolog az, hogy a jelenlegi feladatmegosztásban maga a korrupciós felderítés szétforgácsolódik több szervezet, így például a Nemzeti Védelmi Szolgálat, rendőrség és a NAV között. Az egyes szervezetek célja és felhatalmazása nem feltétlenül esik egybe. Úgy vélem, szerencsésebb és bizonyosan hatékonyabb lenne egységesen kezelni a kérdést. A lényeg azonban az, hogy az ügyész felügyeleti és rendelkezési jogot kapjon az eljárásnak már ebben a szakaszában is.
– Véleménye szerint szükséges különleges felkészítés azoknak a bűnüldözésben dolgozó szakembereknek, akik a vesztegetéses ügyekkel foglalkoznak?
– A specializáció híve vagyok, s nemcsak itt, hanem más típusú bűncselekményeknél, például a gazdasági bűntetteknél is. Nem véletlen, hogy a kriminalisztikán belül az egyik hangsúlyos terület a kriminálmetodika, vagyis az, hogy bizonyos bűncselekménytípusok esetén milyen nyomozati, felderítési és bizonyítási cselekményeket kell feltétlenül elvégezni az eredményes fellépéshez. Szerintem a specializált képzés a bűnüldözésben és az igazságszolgáltatásban dolgozóknak is hasznos lehet, hiszen elősegítheti feladataik teljesítését.