– Összetartozunk, nemcsak mint a nemzet részei, hanem összeköt minket a közös hit és Szent István királyunk személye is – ezekkel a szavakkal köszöntötte Urbán Gábor rákosszentmihályi plébános a szombati, XIV. Csángó est résztvevőit: a moldvai gyermekeket, az őket egy hétre befogadó családokat és a vendégeket.
Idén augusztus 16. és 23. között tizennegyedik alkalommal nyaraltat csángó magyar gyermekeket Budapesten a Kovász Egyesület. A rendezvény fő támogatója a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága, fővédnöke pedig Szatmáry Kristóf fideszes országgyűlési képviselő. Az egyhetes kiránduláson olyan csángó gyermekek, fiatalok vehetnek részt, akik otthon magánúton vagy iskolai keretek között tanulják a magyar nyelvet.
Egy hetet tölt hazánkban a magyarul tanuló diákok csoportja
A szombati csángó est közös szentmisével kezdődött, ahol Hernád Sándor diakónus atya prédikációjában rámutatott: a csángó szó jelentése elcsángál, elcsavarog. – Manapság mindenki csángál, máshol keresi a boldogulást. Emiatt fogyunk, kevesebben leszünk mindennap, és távolabb kerülünk Istentől. Az anyagi javak hajszolását félre kell tenni – jelentette ki. A szentmise után Szatmáry Kristóf is köszöntötte a vendégeket.
– Most már sokadjára itt, Rákosszentmihályon egy csoda történik meg, ezer kilométerek és nagy távolságok tűnnek el, és ezt nem is lehet szebb helyen megünnepelni, mint az Isten házában. Először is hadd köszöntsem a csángó testvéreinket, véreinket a Kárpátokon túlról. Néha hajlamosak vagyunk Kárpát-medencében gondolkodni, ami persze nem baj, de Szent István országa ennél nagyobb, a csángó testvéreink és mások is, ma már a világ minden részén ott vannak – fogalmazott.
Az állami ünneppel kapcsolatban pedig kitért arra is, hogy Szent István művét sokféleképpen meg tudjuk fogalmazni. – Talán az emberi felfogás számára a történelemkönyvekben egyszerű 1017 évet leírni, de tudjuk, hogy ez óriási idő.
Meggyőződésem, hogy amit Szent István lerakott, az sokkal több, mint országépítés, sokkal több, mint kő és vas. Ő épített és harcolt, de a kövek és a kardok már régen elporladtak. Szent István országa nekünk, magyaroknak, legyünk bárhol a világban, a szívünkben él. Ez a hit és a nemzet, ami túlélt 1017 évet, és ha ezt a kettőt megtartjuk, akkor bízunk benne, hogy még legalább ennyit megél – fűzte hozzá.
A rendezvényt szintén támogató Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület elnöke köszöntőjében Szent István méltatása mellett arról beszélt, hogy a média, a reklámok és a plakátok világa azt sulykolja: egyedül te vagy fontos és mérvadó, a te pénzed, kényelmed, hatalmad számít, amiért átgázolhatsz mindenen és mindenkin.
– Ezért fontos az oktató-nevelő munka példaértékű mintája a gyermekek felé, hogy mindig tudják: szeretet nélkül a kötelességteljesítés unalmassá, a nevelés hajcsárrá, a szívesség képmutatóvá, az okosság gőgössé, a szaktudás géppé, a vagyon fösvénnyé, a hit pedig fanatikussá tesz – emelte ki Horváth Zoltánné, aki a rendezvény egyik védnöke is.
A köszöntők után egy tehetséges helyi lány, Varga Laura adott elő Mária-énekeket, majd a moldvai csángó fiatalok és az idei rendezvényen részt vevő sepsiszentgyörgyi székelyek kis csoportja énekkel, mondókákkal és versrészletekkel köszönte meg a befogadó családok vendégszeretetét és a támogatók segítségét. A Csángó est közös táncházzal zárult a plébánián.
– Korábban mi is fogadtunk be csángó gyermekeket, testvérpárokat, de idén a költözködés miatt nem sikerült. Azt az ígéretet kaptuk, hogy jövőre mi leszünk az elsők – mondta el Varga Bea, Laura édesanyja. Ludmány András és családja szerencsésebb volt, ők idén is fogadhattak be csángó gyermeket, egy kisfiút. – Szívesen jelentkeztünk a felhívásra, nagyon kedvesek a gyermekek. Némi gondot jelent, hogy nyelvi problémák merültek fel, a kisfiú alig beszél magyarul, de pont az a tábor egyik célja, hogy ebben fejlődjenek – jegyezte meg.
Nemcsak a fővárosi családok boldogok a közös együttlét miatt, hálásak a moldvai csángó gyermekek is, akik Diószegről, Bogdánfalváról és Csíkfaluból érkeztek. Denisza és Szilvia, utóbbi először van budapesti táborban, nagyon jól érzi magát Magyarországon. – Jó a társaság, a mostani táncházra pedig már nagyon vártunk. Jó, hogy gyakorolhatjuk a magyar nyelvet, az egy hét alatt nagyon sokat tudunk fejlődni – állították egybehangzóan. Szilvia annál is inkább így érzi ezt, mert a családban sokszor románul beszélnek, így otthon nem tud eleget gyakorolni.
Utóbbi problémára hívta fel a figyelmet Kiss Sámuel és felesége, Kiss Boros Rebeka, akik Bihar megyéből költöztek Moldvába, hogy taníthassanak. A férfi először iskolán kívüli oktatásban magyart tanított Diószegen, de ma már a helyi iskolában ének-zenét is oktat.
– A gyerekek közül többen szinte csak néhány szót tudnak magyarul, mások azért jobban beszélnek. Bár hozzá kell tenni, hogy Moldvában a nyelvújítás előtti magyart használják, csángósul beszélnek, így sok szót nem is ismernek. A tábor arra is jó, hogy a szókincsüket fejlesszék – emelték ki. Kitértek arra is, hogy rendkívül nehéz magyarul tanítani a moldvai csángó gyermekeket, mert főleg a tanítónők, de a diákok is lenézik őket ezért. – Bár az igazgató kezd megkedvelni minket – fűzte hozzá Kiss Boros Rebeka.
Petrovics Sándor, a Kovász Egyesület vezetője szerint a félidejénél járó tábor igazi mozgatórugója a szeretet, amit a gyerekek és a befogadó szülők is éreznek. – Voltunk már a Szent István-bazilikában, pénteken strandoltunk, délelőtt pedig cirkuszban jártunk. Hétfőn Esztergomba és Visegrádra megyünk, kedden pedig hajókiránduláson veszünk részt, majd a Margitszigeten sétálunk. Szerdán indulnak haza a gyermekek – mondta.
A csoport vasárnap részt vett a Szent István-bazilikában az ünnepi szentmisén és a Szent Jobb-körmeneten.
