Egészen különös újságírói műfajok kitalálására késztet mostanában az élet. Normális országban nem kényszerül arra egy főszerkesztő, hogy politikai tevékenységük helyett, a szerkesztőségét támadó pótcselekvéseik miatt bíráljon politikusokat. De normálisnak nevezhető-e egy olyan ország, ahol egy párt – vagy ami még megmaradt belőle – azzal pótolja politikai kreativitásának fájó hiányát, hogy jelenkori Pravdának nevezi a Magyar Időket egy arról szóló közleményben, hogy első fokon sajtóhelyreigazítási pert nyert a lap ellen.
Nem szeretném elkeseríteni a Jobbik sajtóosztályát, de elég soványka a párhuzam alapja. Mármint az a tény, hogy a Magyar Idők is kormánypárti. Mert azt azért merem remélni, hogy a radikálisból arrogánssá vedlett fékezett identitásúak, akik cukiságkampányuk közben Gyurcsány fanatikusaival kerültek egy bagázsba, és Heller Ágnes lett a legfőbb mentoruk, még véletlenül sem kommunistázni próbáltak bennünket idétlen megjegyzésükkel.
Bolsevik trükknek is rossz lenne, ha egy vérgőzös diktatúra pártszócsövéhez hasonlítanák lapunkat, ahelyett, hogy ellopott lelküket próbálnák visszaszerezni a Spinoza Ház árnyékába húzódott bukott elnöküktől. Legtöbbjüknek ugyanis, mire rendesen megtanultak olvasni, már a Népszabadság sem volt kötelező.
Milyen Pravdáról beszélnek ők, akiknek annyi volt az üzenetük a választók számára, hogy mindenki bűnöző, aki nem velük van, és megy rögtön a börtönbe, ha netán lenne olyan bolond a nép, hogy hatalmat ad a kezükbe. Az a vicc, tisztelt sajtó osztály, hogy önök ezt komolynak gondolják, miközben minket neveznek vicclapnak, mert rendre leleplezzük bohóckodásaikat.
De van ennél rosszabb is. Én mint főszerkesztő többet tűrök. Azt is jól viseltem, amikor a Jakab Péter nevű, önmagát érthetetlen okból politikusnak képzelő közéleti bandita utamat állta a szerkesztőség ajtajában, és kocsmai stílusban hazugnak nevezett. Nem követtem sem szabolcsi testvéreim, sem kunsági barátaim ilyenkor szokásos eljárásmódját. Még Zagyva György Gyulát sem idéztem, hiszen eleve kinn voltunk. Tűrtem inkább. Veri Jakabot úgyis az Isten, hiszen neki mindenkor együtt kell lennie önmagával.
De abból a pökhendi, megalázó, az embert és a nőt is semmibe vevő bánásmódból elég volt, amit Gabay Dorka kolléganőmnek kell rendszeresen elviselnie a simicskista jobbikosoktól. Dorka egyetlen bűne, hogy kitűnő, nagyon sokak által elolvasott interjúkat készített azokkal a nemzeti radikális politikusokkal – Morvai Krisztina, Toroczkai László, Gaudi-Nagy Tamás –, akik hangot mertek adni felháborodásuknak a Jobbikban zajló folyamatok láttán. Azóta viselkedik vele úgy a pravdázó bohócalakulat, mint falusi iskolában a húszéves hatodikos a lányok mosdója előtt.
Ezennel a leghatározottabban felszólítjuk a Jobbikot, hogy ezt hagyják abba! Addig, míg léteznek egyáltalán.
Minden más kérdésben a független magyar bíróság jogerős ítéleteit tartjuk mérvadónak.