Az érvényesen szavazók 98,3 százaléka, 3 233 536 ember mondott nemet arra, hogy „az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését”. Az adatok 99,82 százalékos feldolgozottsága mellett igennel 1,7, érvénytelenül a résztvevők 6,33 százaléka szavazott. A referendum jogilag érvénytelen lett, mert csak a választók 43,31 százaléka járult az urnákhoz, míg az érvényességhez 50 százalék + 1 érvényes szavazat kellett volna. A magyar választópolgárok ugyanakkor egységesebben foglaltak állást, mint 1997-ben, amikor a NATO, vagy 2003-ban, amikor az EU-s tagságunkról kellett dönteni. Az előbbi esetben a résztvevők 85 százaléka (3 344 131 fő), az utóbbiban 84 százaléka (3 056 027 fő) támogatta a belépést, miközben a részvételi arány 49, illetve 45,5 százalék volt. Azaz többen mondtak nemet a kvótára, mint igent az Európai Unióra.
A választók most a nyugati megyékben bizonyultak a legaktívabbnak: Vasban és Győr-Moson-Sopronban az emberek több mint fele szavazott, s nem sokkal maradt el az előbbiektől Zala és Veszprém sem. Budapesten ugyanakkor, Baranya és Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez hasonlóan 40 százalék körüli volt a részvétel. A fővárosi kerületek között figyelemre méltó eltérések voltak. A XVI. kerületieknek 45 százaléka járult urnákhoz, s hasonló eredményt mutathat fel az I. és XII. kerület is, míg a sereghajtó a VII., a VIII. és a XIII. kerület lett. Utóbbi a baloldal fellegvárának számít. Viszonylag magas volt a részvételi arány Röszkén és Ásotthalmon (47-47 százalék), a két határ menti településen, amelyen tavaly a migránstömegek átvonultak. A nemek aránya ugyanezeken a helyeken 98-99 százalékos volt.
A Nemzeti Választási Iroda (NVI) adatai szerint a 274 ezer választásra jogosult magyarországi lakhellyel nem rendelkező állampolgártól szeptember 14. és október 1. között, szombat éjfélig 64 283 levélszavazat érkezett vissza az NVI-hez, és további 26 638-at a külképviseletekről szállítottak Budapestre. A levélszavazatok körülbelül 16,5 százalékát eleve érvénytelenül adták fel, a maradék megszámlálásával lapzártánk után végeztek. A külképviseleteken 11 231-en szavazhattak, a voksokat várhatóan csütörtökre összesítik. Habár többen aggódtak amiatt, hogy akár a postai kézbesítés során, akár pedig azért, mert a szavazókörök jelentős részében nem volt ellenzéki delegált, csalások fordulhatnak elő, ezt Pálffy Ilona, az NVI elnöke képtelenségnek nevezte.
A Választás.hu tájékoztatása szerint reggel hat óra után mind a 10 331 szavazókör rendben megnyílt, a számlálóbizottságok megkezdték a munkájukat, s az első választópolgárok mindenhol leadhatták voksukat. Érdekesség, hogy a korábbi, problémás papírdobozok helyett most először műanyag urnákban gyűjtötték a szavazatokat. Az urnákat ellenben nem sikerült minden körzetben pontban este hét órakor lezárni. Három helyen ugyanis bombariadó, Óbudán pedig egy részeg randalírozó miatt volt kisebb csúszás. A rendkívüli esetek száma napközben sem volt kiugró. Néhány helyen áramszünet vagy a szavazatszámláló bizottságok valamelyik tagjának rosszulléte, cseréje okozott fennakadást. Szekszárdon az egyik szavazókörzetben darázsraj költözött a voksolásra kijelölt helyiségbe, így a szavazókört egy másik terembe kellett költöztetni. Velencén az egyik szavazatszámlálóval lecseréltették a ruháját, mert az a választópolgárok befolyásolására alkalmas volt. Azt, hogy milyen öltözék váltotta ki az intézkedést, az NVI nem részletezte.
Mráz Ágoston Sámuel politológus: Elsöprő többség voksolt nemmel
A nem szavazatok elsöprő többsége azt mutatja, hogy a magyarok nem pártkérdésként, hanem nemzeti ügyként ítélik meg a bevándorlás kérdését. A kvótareferendum a 2003-as, uniós csatlakozásról döntő népszavazáshoz hasonló részvételt, de még egyértelműbb választói akaratnyilvánítást hozott. 2003-ban az érvényesen szavazók 84 százaléka támogatta hazánk uniós csatlakozását. Ehhez képest az első adatok alapján ezúttal az érvényesen szavazók nagyjából 98 százaléka ellenezte a kötelező betelepítést.
Figyelemre méltó, hogy a mostani népszavazáson úgy sikerült ilyen nagy arányban mozgósítani az embereket, és elérni több millió egy irányba mutató szavazatszámot, hogy míg például az Európai Unióhoz történő csatlakozás alkalmával egyetlen meghatározó politikai erő sem biztatta a választópolgárokat a referendumtól távolmaradásra, a mostani választáson kizárólag a kormánypártok mozgósítottak. Az ellenzéki erők ezzel szemben pártpolitikai ügyként kezelték a kérdést, így a meghatározó baloldali pártok távolmaradásra kérték a választókat, a Jobbik pedig annak ellenére, hogy bár hivatalosan a „nem” szavazatra biztatták a választópolgárokat, egyáltalán nem járultak hozzá a mozgósításhoz, inkább a kormánypártokat kritizálták.
Érdemes kiemelni, hogy a 2014-es választáson a most egy irányba leadott több mint 3 milliónál lényegesen kevesebb egyirányú szavazat kétharmados többséget biztosított a kormánypártoknak. Az előző parlamenti voksoláson a Fidesz–KDNP belföldi listás szavazatszáma 2,2 millió volt.
A népszavazás eredménye így aligha marad következmények nélkül. A következő hetekben elsőként a magyar parlamentben, a következő hónapokban pedig az európai választásokon találhat visszhangra a magyarok döntése a kényszerbetelepítés elutasítása kapcsán. A sikeres magyar népszavazásra ezért érdemes egy európai megújulási folyamat kezdeteként is tekinteni: a soron következő osztrák, holland, francia és német választások egyik kulcstémája ugyanis a bevándorlási politika mellett épp az unióhoz való viszony lesz. E két téma mentén ezért továbbra is elhúzódó bel- és külpolitikai viták várhatóak, amelyekben a magyar kormány számára rendkívüli fontossággal bírnak a leadott „nem” szavazatok. Orbán Viktor számára siker a 3,2 millió nem szavazat, amely legalább egymillióval haladja meg a Fidesz-tábort, s ezzel nemzeti ügyként tud a kvóta ellen küzdeni Brüsszelben.
Lakner Zoltán politológus: A szavazók nagy része a kormány mögött áll
– Ezt a népszavazást a migrációról, mint a kormány szerint ma a legfontosabb kérdésről és ennek egyik eleméről tartották. A kormány felhatalmazást akart kapni, mondhatni legitimitást akart szerezni mind Magyarország, mind az unió felé, mutatva, hogy e téren a kormány az európai tárgyalásokon egy nagyon komoly hazai mandátummal rendelkezik. A kormánynak annyiban nem volt kockáztatni valója, hogy a szavazók nagy része mögötte áll, ez a nem szavazatok magas számából is látható. Másfelől viszont olyan eszközt választott ehhez, amely világos kritériumok, szabályok mentén működik. Ez nem egy nemzeti konzultáció volt, ahol a visszaküldött vélemények alapján hozott döntéseket. A népszavazásra olyan szabályok vonatkoznak, mint az érvényességi küszöb, amit egyébként maga a Fidesz állított vissza. Amikor kiírták a népszavazást, nyilván azt gondolták, hogy az érvényes lesz, mégsem tudták elérni a küszöböt.
Hiába állítja a kormány, hogy elsöprően sokan mondtak nemet, jogos az ellenzék felvetése, hogy közjogi értelemben a kormány konkrét politikai cselekvésre kért felhatalmazást a választóktól, és ezt a népszavazás szabályai szerint az állampolgárok többsége nem adta meg. Ilyen értelemben nincs közjogi kötelezettsége a kormánynak. Politikai értelemben azonban felemás a mérleg, mert egyrészt a kormánynak megvan az a támogatottsága, amiről eddig is tudtunk, másfelől viszont ezt a politikai támogatást nem tudta közjogi erővel megerősíteni. Sőt, nem érték el a kitűzött célt, ami Orbán Viktor tízéves tevékenységét nézve példátlan. Az Európai Unióval kapcsolatban is felemás helyzet állt elő, mert lehet hivatkozni egy kilencvenszázaléknyi nem szavazatra, de az európai vitapartnerek érzékelni fogják, hogy a népszavazás érvénytelen volt. Az, hogy Orbán Viktor nem tett említést a voksolás eredménytelenségéről, meghökkentő, olyan, mintha egy előre megírt beszédet mondott volna el.
Török Gábor politológus: A referendum az érvénytelenség ellenére sem volt haszontalan
– Olyan ügyben tartottak népszavazást, amelyről minden felmérés szerint a magyar társadalom jelentős többsége hasonló módon gondolkodik. Két oka lehet annak, hogy a referendum ennek ellenére sikertelen lett. A Fidesz megítélésem szerint alapvetően elhibázott kampánya nem volt alkalmas arra, hogy ne pártpolitikai, hanem nemzeti ügyként mutassa be a témát; mind mennyiségi, mind minőségi értelemben átlépett egy fontos határt, ellenérzéseket váltott ki a szavazók egy részében, és számukra a voksolás a Fideszről, a kormányfőről szólt.
Másrészt a baloldal távolmaradásra ösztönző politikája láthatóan hatással volt saját táborára: azokban a nagyvárosokban volt meglepően alacsony a részvétel, amelyek egy parlamenti választáson nagyon magas adatokat szoktak produkálni, és amelyekben általában a baloldali-liberális pártok országos támogatottságukhoz képest felülreprezentáltak. A népszavazást lehet belpolitikai játszmaként is értékelni, ebben az esetben az érvénytelenség ellenére is látszik, hogy a Fidesz számára nem volt haszontalan: hosszú időre a saját témáját tudta megtenni a magyar politika központi kérdésévé, illetve egyfajta felkészülést, mozgósítási erőpróbát tudott tartani a következő parlamenti választás előtt. Ugyanakkor az európai érdekérvényesítésben egyértelműen kudarc a népszavazás eredménytelensége.
A nemek elsöprő többsége ellenére az egymondatos hír a világ minden táján nem lehet más, mint az érvénytelenség, és ez az eredeti szándékkal ellentétesen nem erősíti, hanem gyengíti a magyar politikát és a magyar kormányfőt. Tíz éve először fordult elő, hogy egy országos referendum nem Orbán Viktor szándékai szerint alakult, és az érvénytelen népszavazással Magyarország ezt az üzenetet küldte Brüsszelnek.
