Aki a nyilvánosság elé áll, beszédet mond, annak nem árt előtte átgondolni, majd begyakorolni. A beszédben, politikában járatlanabbnak, vagy kevésbé tehetségesnek életmentő, ha le is írja mondanivalóját.
Tette volna ezt a DK elnökének hátsójához gyakran igen közel helyezkedő politikai törpe, most nem biztos, hogy volna miről szólnia ennek a bejegyzésnek.
Történt, hogy Zsoltunk (A nagy Gréczy!) termetes mellénnyel jelent meg a parlamentben, és kérdést szegezett tao-ügyben kormányunkhoz. Abban, láss csodát, nagyon úgy tűnt, a tao mellett tört lándzsát.
Megindító megvilágosulásán – hisz eddig a tao szitokszóként híresült el pöttömnyi frakciójában – talán még önmaga is elmorzsolt volna egy könnycseppet, ha rendesen begyakorolja szövegét. Nem így történt, és bár arra szerette volna kivezetni logikai bukfencekkel tűzdelt gondolatsorát, hogy a kormány már csak nanométerekre található a bolsevizmushoz, a következő jött ki az ő száján:
„Önök el fogják dönteni, hogy mi a tilt, a türtött és…”
Elismerjük, ez a kígyózástól még messze van, de igen, be kellett volna gyakorolni, vagy kisebb mellényt felvenni, olvasni! (Már, ha az jobban megy…)
Mert, hogy vegyük így komolyan mi, a Magyar Idők dolgozói azt az igen bátor, megalapozott, átgondolt és mélyenszántó Gréczy-féle böffentést, amit, ha egy komoly, felkészült, épeszű politikus mondotta volna, talán még ki is kérnénk magunknak, hogy egy „náci szellemiségű” lapnál dolgozunk.
Ui.
Mondjuk, az is megérhet egy misét annak, aki szereti az összeesküvés-elméleteket, hogy az ominózus mondat elhangzása után röpke negyed órával, kötve-fűzve ott fityegett egy Magyar Időket nácizós cikk a Hvg címlapján.