Tanúk meghallgatásával folytatódik ma a bizonyítási eljárás Simon Gábor ügyében a Fővárosi Törvényszéken, tudta meg a Magyar Idők.
Az MSZP volt elnökhelyettesét és társát különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalással és más bűncselekménnyel vádolják. A Központi Nyomozó Főügyészség letöltendő börtönbüntetés kiszabását indítványozza Simonra, akit hamis magánokirat nyolcrendbeli felhasználásának vétségével, valamint felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítással is vádolnak.
A vád szerint Simon Gábor ismeretlen forrásból 267 millió forint bevételt szerzett, ami után nem fizetett sem személyi jövedelemadót, sem egészségügyi hozzájárulást, ezzel mintegy 120 millió forint vagyoni hátrányt okozott a központi költségvetésnek. A botrány 2014-ben, az országgyűlési választások előtt robbant ki, ekkor kezdték vizsgálni az ellenzéki politikust, aki az MSZP országgyűlési képviselője is volt. Simon egyébként a nyomozás során befizetett az államkasszába 128 millió forint adóhátralékot, ezzel az okozott kár megtérült. A perben így korlátlanul enyhíthető a volt politikus büntetése.
A vádirat azonban nemcsak a költségvetési csalásról szól, hanem rávilágít Simon kapcsolatára a kétes hírű néhai Welsz Tamással is. A vád szerint a politikus a botrány kirobbanása után segítséget kért Welsztől, akit régóta ismert. Welsz azt ígérte Simonnak: mindent megtesz azért, hogy legalizálja a politikus külföldön rejtegetett vagyonát, emellett egy hamis bissau-guineai útlevelet is szerzett Simonnak, amelyet az egykori MSZP-elnökhelyettes édesanyjának leánykori neve után Gabriel Derdák névre állítottak ki.
A hírek szerint a furcsa körülmények között elhalálozott Welsz nemcsak Simon Gáborral volt kapcsolatban, hanem más politikusoknak is segítséget nyújtott, ha a szükség úgy hozta. Egyesek kalandornak tartották, mások a politikai szürkezónában is jól egyensúlyozó, ügyes üzletembernek, megint mások titkosügynöknek. Utóbbiak csak azt nem tudták eldönteni, hogy melyik szervezetnek dolgozik itthon és külföldön.
M. Gábor, aki négy és fél évig volt az ügyvédje, a perben tanúskodva arról beszélt: Welsz nem volt politikusok vagyoni tanácsadója, azonban törekedett politikai kapcsolatok kiépítésére a jobb- és baloldalon egyaránt, hogy egyfajta védőhálót alakítson ki a legalitás határmezsgyéjén egyensúlyozó tevékenységére. M. Gábor szerint Welsz sok embernek volt vagyoni tanácsadója, őt „egy bizonyos üzleti kör” adta kézről kézre. A kalandor-üzletember egykori munkatársa, a perben szintén tanúskodó Petrovics István szerint Welsz a bissau-guineai útlevelek és diplomatarendszámok mellett jó pénzért adóigazolást is tudott szerezni ügyfeleinek.
Ez utóbbi annyit jelentett, hogy a bissau-guineai adóhivatal hivatalos igazolást adott ki Welsz közreműködésével arról, hogy az adott ügyfél tisztázatlan eredetű pénze például egy arany- vagy drágakőüzlet már leadózott nyeresége.