Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar alapítója és zeneigazgatója, ahogy az már lenni szokott, újra gyalázatos dolgokat mondott Magyarországról, természetesen az egyik német lapnak. A karmester a szokásos rasszizmus- és antiszemitizmus-vádak mellett azt is állította, hogy a magyarok a „legszörnyűbb gaztetteket követték el: segédkeztek félmillió zsidó kiirtásában és Hitleren csüngtek, hogy egy-két területet visszakapjanak”. Most pedig a nemzeti-soviniszta Fidesz korlátozta a polgári szabadságjogokat szerinte.
Mint írtam, nincs ebben semmi meglepő, Fischer kottájában visszatérő tétel hazája (?) mószerolása.
Azért három rövid megjegyzésem mégis lenne.
Egy. Magyarországon ma nincs élő ember, aki felelős lenne a holokausztért, úgyhogy erről a bűnös nép témáról le lehetne már szállni, legalábbis ebben a formában. Ez olyan, mintha Obamát vonnánk felelősségre a rabszolgatartásért, vagy az amerikai indiánok módszeres kiirtásáért.
Kettő. Miért gondolja azt bárki, akár egy német lap is, hogy egy mégoly neves és tehetséges karmester egy jottányit is konyít a politikához? Számtalan zseniális művészről tudunk, aki egyébként a világ egyéb dolgaiban tökhülye volt.
Három. Milyen lelkivilága és erkölcsi mércéje lehet annak az embernek, aki a magyar kormány pénzén zenekarával beutazza a világot, s közben veszett kutyaként a neki enni adó kézbe harap? Ez vajon nem szörnyű gaztett?
Fischer azt gondol és mond, amit csak akar. Joga van akár hülyének is lenni. De ha ennyire gyűlöli Magyarországot, a magyar kormányt, lehet a kasszához fáradni és visszafizetni a magyar államtól kapott nem csekély támogatást.
