A nemzeti gyásznapon az emlékezés a Kossuth téren kezdődött, ahol Áder János köztársasági elnök jelenlétében, katonai tiszteletadás mellett felvonták, majd félárbócra engedték Magyarország nemzeti lobogóját. A kegyelet kifejezéseként a lobogó egész nap félárbócon marad a nemzeti gyásznapon. A Parlament főlépcsője feletti két erkélyen egy magyar zászló, illetve egy fekete gyászzászló lengett.
A Kossuth téri megemlékezésen részt vett mások mellett Benkő Tibor honvéd vezérkari főnök, a diplomáciai, valamint a katonai attasétestület több tagja, továbbá pártok, katonai és állami szervezetek képviselői. Az eseményen közreműködött a Honvéd Díszzászlóalj, a Nemzeti Lovas Díszegység, valamint Budapest Helyőrség Zenekara.
Boross Péter: a magyarok szabadságvágya kivételesen erős
Délelőtt a Rákoskeresztúri új köztemetőben a Nemzeti Örökség Intézete, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság és a Szabadságharcosokért Közalapítvány közös megemlékezést tartott, amelyen Boross Péter tartott beszédet.
Nincs még egy nép a környezetünkben, amely annyiszor kelt volna fel reménytelenül a szabadságért, mint a magyar – jelentette ki Boross Péter. A közalapítvány elnöke úgy fogalmazott: amikor az elnyomás, az „idegenesség” eluralkodik, akkor gyönyörű szabadságharcokkal ékesítjük történelmünket. Hozzátette: ez történt 1956. október 23-án is, amikor „felrobbant a nemzet lelkében” a szabadságvágy.
A volt miniszterelnök az ünnepség végén fejet hajtott a halott forradalmárt jelképező nyitott sírnál, majd a megemlékezés résztvevői elhelyezték koszorúikat. Az ’56-os szervezetek mellett koszorúztak a Köztársasági Elnöki Hivatal, a Legfőbb Ügyészség, a Honvéd Vezérkar, a fővárosi önkormányzat, a Fidelitas és az LMP képviselői.
Központi megemlékezés Pestszentlőrincen
A XVIII. kerületi Hargita téri 1956-os emlékműnél tartott megemlékezésen Kucsák László azt mondta: az akkori rendszert az egész magyar nép söpörte el; a világon páratlan szabadságharc bontakozott ki, amely azért indult, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, miként éljen.
Kijelentette: nemcsak a forradalom hőseire és áldozataira kell emlékezni, hanem azokra is, akik nem tudták kibontakoztatni tehetségüket, vagy el kellett hagyniuk hazájukat. Mint mondta, 1956-ban halottak napja után kezdődött az igazi gyász, amikor november 4-én megindult az előre megtervezett támadás: a tankokkal, lánctalpasokkal érkező megszálló szovjet hadsereget a lőrinciek is láthatták az Üllői úton. A hősies ellenállás több helyen tovább folyt, az év végére viszont a fegyveres ellenállás elbukott.
Kucsák László kitért arra is, hogy a felvonulások, harcok szünetében az emberek alig várták „az életmentő kenyeret”; a XVIII. kerületi Béke térnél lévő pékségnél több száz méteres sorban várakoztak az emberek; egy szovjet tank lövedékétől, majd az azt követő sortűzben 21 pestszentlőrinci vesztette életét, a legfiatalabb áldozat 13, a legidősebb 81 éves volt.
Elmondta: a pestszentlőrinci és pestszentimrei utcai kövekből épült emlékmű őrzi a forradalom áldozatainak – köztük 59 kerületi lakosnak – a nevét.
Ughy Attila (Fidesz-KDNP), a kerület polgármestere arról beszélt: a november 4-i nemzeti gyásznapon valójában az életet éltetjük, ugyanis azokra a napokra emlékezünk, amikor Magyarországon jobban akartak élni, mint bármikor. Ez volt Európa legdicsőségesebb két hete – mondta.
Kifejtette: az egyén nem az egyénért, hanem a közösségért harcolt, félelem nélkül, elszántsággal. A világ egyik legnagyobb és legerősebb hadseregével szemben hétköznapi emberek ragadtak fegyvert, építettek barikádokat. Az, hogy erről később hallgatni kellett, „a történelem legmocskosabb történetei közé tartozik” – jegyezte meg a polgármester, hozzátéve: még most sem ismert a forradalmárok gyilkosainak teljes névsora.
Ughy Attila elmondta, a Hargita téri emlékművön összesen 2354 név szerepel, ami 2354 emberi sorsot, születést, életet és halált jelent. A köztük lévő 59 kerületi lakos neve azt jelzi, hogy Pestszentimre-Pestszentlőrincen sosem féltek, ha a hazáért kellett harcolni – fűzte hozzá.
A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) által szervezett központi megemlékezés végén a közjogi méltóságok, a kormány, valamint állami és társadalmi szervezetek nevében koszorúkat, mécseseket helyeztek el az emlékműnél.
Dömötör: nem volt hiábavaló az ötvenhatosok áldozata
A Magyarországot megszálló szovjet haderő ugyan leverte a forradalmat, de az ötvenhatosok áldozata nem volt hiábavaló, mivel az ő küzdelmük alapozta meg az ország mai szabadságát – írta a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára szombaton az MTI-hez eljuttatott közleményében.
Dömötör Csaba a Kormányzati Tájékoztatási Központon keresztül kiadott közleményben emlékeztetett: 61 évvel ezelőtt a mai napon indult meg a szovjet csapatok intervenciója Magyarország ellen, a túlerővel folytatott harcokban és a megtorlásokban pedig több ezren vesztették életüket.
„Nem felejtjük a magyar történelem legtisztább forradalmának és szabadságharcának hőseit” – fogalmazott a politikus, hozzátéve, hogy az ő helytállásuk más szabadságszerető nemzeteknek is példát mutatott.
Megemlékezések országszerte
A Szent István-bazilikában 18 órától emlékkoncerttel várták az érdeklődőket. A Magyar Rádió Gyermekkórusa Johannes Brahms Ave Maria című kórusművét adta elő. A bazilikánál mécsesek és fényfestéssel idézték a mártírok emlékét.
A Terror Háza Múzeumnál, a Hősök falánál egész nap gyertyagyújtással tiszteleghettek az emlékezők az áldozatok előtt, a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájánál protokollmentes megemlékezést tartottak. Emellett országszerte – többek között Zalaegerszegen, Keszthelyen, Pécsett, Szolnokon, Szegeden, Miskolcon, Geszteréden, Kaposváron és Szombathelyen – koszorúzásokkal emlékeztek meg a nemzeti gyásznapról.
November 4-én régóta megemlékeznek az 1956-os események áldozatairól, a kormány hivatalosan 2013-ban nyilvánította nemzeti gyásznappá.