Három éven belül kétszer is szondázta a hálapénz megítélését a gyakorló és a leendő családorvosok között a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézete, illetve Családorvosi Tanszéke. Győrffy Zsuzsa és Torzsa Péter vezetésével 2014-ben és 2015-ben 363 családorvost és 180 családorvos-rezidenst, tavaly pedig újabb 152 leendő háziorvost kérdeztek meg.
Az első, kicsit több, mint egy évvel ezelőtt publikált vizsgálatuk is azt mutatta már, hogy a leendő családorvosok nagy arányban utasítják el a paraszolvenciát, akkor 38 százalékuk mondott nemet annak minden formájára. Mostanra még erőteljesebbé vált a tiltakozás, immár 50 százalékra emelkedett a paraszolvenciaellenesek aránya. A gyakorló háziorvosoknál 19,7 százaléknyian voltak azok, akik azt válaszolták, hogy a hálapénz nem fogadható el.
A következő generációk tehát egyértelműen nagyobb arányban utasították el a hálapénzt, mint a már dolgozó családorvosok. Különbség közöttük az is, hogy a háziorvos-rezidensek közül azok, akik még hajlandók együtt élni a hálapénzzel, kisebb összeget tartanak elfogadhatónak, illetve nagyobb arányban mondják azt, hogy a befolyt jövedelmet praxisfejlesztésre fordítanák, mint idősebb kollégáik. A „megengedőbbek” többsége alkalmanként és a végzett munkától függően maximum ötezer forintot tart elfogadhatónak (ennyit mondott a háziorvosok 40,6 és a rezidensek 37,2 százaléka). Egyértelműen kirajzolódott ugyanakkor az is, hogy a beteg (vélt) anyagi helyzete dönti el, elfogadja-e az orvos a hálapénzt.
A kutatók arra is kíváncsiak voltak a publikálás alatt álló, 2016-ban végzett kutatásukban, hogy a válaszadók szerint mi áll a hálapénzjelenség hátterében. A rezidensek szerint a fő motiváció a betegek félelme attól, hogy hálapénz nélkül nem jutnak megfelelő ellátáshoz, kiszolgáltatottá válnak. A válaszadók szerint az előny szerzése is jelentős szerepet játszhat a paraszolvenciában, ugyanakkor még a családorvos-rezidensek csaknem ötven százaléka is úgy vélekedett, hogy a betegek tényleg a hálájukat, köszönetüket fejezik ki a juttatással.
Érdekes megállapítás viszont, hogy az alacsony orvosi fizetések a leendő családorvosok szerint nem befolyásolják, hogy a páciensek adnak-e hálapénzt. Ennek ellenére a családorvos-rezidensek szerint a hálapénzrendszer hosszú távon nem tartható fenn, és megfelelő bérek esetén szigorúan büntethetővé kellene tenni – ezt 70 százalékuk gondolja így. De még nagyobb, 80 százalékos az egyetértés azzal a kijelentéssel, hogy a hálapénz korrupcióforrás. A megkérdezettek közel fele szerint a hálapénz rendszere gátolja az erőforrások hatékony felhasználását, megalázó a betegek számára, és hozzájárul a hazai orvosok külföldre vándorlásához.
A hálapénzzel kapcsolatban a közelmúltban hozott nyilvánosságra egy másik friss kutatást a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete. A Szinapszis Kft.-vel közösen végzett felmérés szerint az orvosok 96 százaléka olyan egészségügyi rendszerben szeretne dolgozni, ahol egyáltalán nincs hálapénz. A kérdés így már nem az, hogy fel kell-e számolni a paraszolvencia rendszerét, hanem az, hogy milyen lépéseket kell tenni ezért – közölte akkor Dénes Tamás, a szakszervezet elnöke.
Mentőautókat vásárolnak
Összesen 1,4 milliárd forintot fordít a kormány mentőautók fejlesztésére és gyártására – olvasható a Magyar Közlöny legfrissebb számában. A határozat szerint a pénzt a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság tulajdonában lévő gazdasági társaság kaphatja a központi költségvetésből. A kormány egyben felhívta a nemzetgazdasági minisztert, vizsgálja meg és tegyen javaslatot arra, hogy a mentőgépjárművek hazai gyártása miként illeszthető be az Irinyi-tervbe. A határozat arról is szól, hogy 2017 és 2021 között összesen 624 új mentőautó beszerzése szükséges. Ennek ütemezése az emberi erőforrások miniszterének a feladata. (MTI)