Felveszik a kesztyűt a kórházi fertőzések ellen is

– Magyarország mind a megbetegedési, mind a halálozási statisztikákban, mind az egész­ségügyre fordított közkiadások területén elmarad a fejlett országoktól, holott az ország gazdasági teljesítőképessége alapján már jóval előbbre járhatnánk. Ezt nem én mondom, hanem a Magyar Kórházszövetség elnöksége állítja, amelynek ön is tagja volt.
– A megbetegedésekért, halálozásokért a nemzet­közi felmérések szerint is csupán mintegy 12 százalékban felelős az egészségügyi ellátórendszer. Ezért is rendkívül fontos a be­tegségek megelőzése, a lakosság egészségtudatosságának, életmódjának javítása. Ez nemcsak pénz, hanem társadalmi össze­fogás és tudatformálás kérdése is. Jelenleg például évente közel 35 ezer amputációt végeznek az országban. Ezeknek a sajnálatos beavatkozásoknak a nagy része megelőzhető lenne. Ezért is szeretnénk olyan nemzeti programokat el­in­dí­tani, amelyek a leggyakoribb, a lakosság nagy tömegeit érintő betegségek kialakulá­sának megelőzését segíthetik.

Az ágazat vezetője újabb ösztöndíjrendszert vezetne be az ápolóhiány enyhítése érdekében
Fotó: Mirkó István

– Mikor indulhatnak el ezek a programok, egyáltalán, miről szólnak majd ezek?
– Az alap egy, a gyermekektől az idősekig a társadalom minden rétegét megszólító, multiszektorális népegészségügyi cselekvési program, amelynek az előkészítését már megkezdtük. Határozott célunk, hogy a la­kos­ság életmódja egészségesebbé váljon, hogy kevesebbet dohányozzanak, egészsé­ge­sebben táplálkozzanak, többet mozogjanak, mert ezekkel lehet érdemben javítani az általános egészségi állapotukon. A népegészségügyi cselekvési programhoz kapcsolódóan öt nemzeti egészségprogram elindításáról is döntöttünk. Ezek a szív- és érrend­szeri, a daganatos, a mozgásszervi, illetve a gyermekkori betegségek, valamint a mentális za­varok megelőzését és kiemelt kezelését szolgálják. Az egyes programok kidolgozásában és megvalósításában az adott terület országos intézetei játszanak majd vezető szerepet. A részletekről remélhetőleg már néhány hét múlva beszámolhatunk.

– A kórházszövetség néhány héttel korábban kiadott egy állásfoglalást, amelyben az egészségügy számára az európai arányoknak megfelelő források biztosítását sürgeti, mondván, csak így lehet esélyünk az eredményes és méltányos gyógyításhoz.
– A nemzeti kormány 2010 óta folyamatosan pótolja a balliberális kormány alatt az egészségügytől elvont pénzeket. Az idei költségvetésben 546 mil­liárddal több áll rendelkezésre az egészségügyre, mint 2010-ben. A budapesti kórházfejlesztésekre a következő években 700 milliárdot fordítunk teljesen hazai forrásból, illetve az egészségügy, az egészségügyi dolgozók 2019-ben is számíthatnak a kormányra.

– Tegnap benyújtották a jövő évi költségvetést. Ön szerint mennyi forinttal vagy hány százalékkal kellene növelni az egészségügyi közkiadásokat 2019-ben, és ehhez képest mi a reális?
– Természe­tesen azon leszünk, hogy az egészségügyre fordítandó források a korábbi évekhez hasonlóan, jövőre is jelentősen nö­ve­ke­djenek. Ez elengedhetetlen a humán erőforrás megtartásá­hoz, illetve az or­vosi technológiai fejlődés követéséhez az egészségügyi ellátórendszerben.

– Az egészségügy eddigi legnagyobb béremelése zajlik ezekben az években, amelyből azonban ismét kimaradtak a kórházak gazdasági-műszaki dolgozói. Kérnek-e pluszforrást a készülő büdzsében az e területen elmaradt fizetések rendezésére, illetve további ágazati béremelésekre?
– Folytatni szeretnénk az elmúlt években megkezdett béremeléseket, ezzel együtt tovább növelve az ágazatban dolgozók megbecsültségét, segítve a fiatal pályakezdők életkezdését és családalapítását. Természetesen, ha az ágazati dolgozókról beszélek, abba beleértem a gazdasági-műszaki területen dolgozókat is.

– Az egészségügy talán legnagyobb gondja ma a szakképzett ápolók hiánya. Míg az orvoselvándorlást sikerült lassítani, a nővéreknél ez nem mondható el, és az egészségügyi pályát sem sikerült vonzóbbá tenni a fiatalok számára, annak ellenére, hogy az érdekképviseletek is elismerték a kormány ez irányú fáradozásait. Mit lehet, mit kell még tenni azért, hogy legyen elegendő nővér a betegágyak mellett és a műtőkben?
– Ezen a területen komplex programot szeretnénk megvalósítani, ami nemcsak a bérek további fokozatos emeléséből áll, hanem a szakképzés támogatásából, a lakhatás és családalapítás feltételeinek javításából is. Ezért kezdeményeztük egy lakhatási program létrehozását is, amelynek kialakítása folyamatban van. Újabb ösztöndíjrendszerek bevezetését is tervezzük, elsősorban a szakápolói területeken.

– Lát esélyt arra, hogy a folytonos újratervezés helyett megszülessen egy társadalmi és szakmai konszenzus arról, milyen egészségügyi ellátást is szeretnénk, és ehhez mennyi pénzre, milyen struktúrára van szükség?
– Az egészségügyi stratégiai célkitűzéseket hosszú távra érdemes meghatározni, mint aho­gyan a jelenlegi stratégiai program is cikluson átívelő. De az egészségügyi ellátó­rend­szer szervezésé­ben, ellenőrzési rendszereinek megújításában, a működési struktúra párhuzamosságainak megszüntetésében minél előbb határozott és gyors cselekvés szükséges, amihez a kórházvezetők szakmai együttműködése elengedhetetlen.

– Mit kell érteni „határozott és gyors cselekvés” alatt?
– Megerősítjük a kórházak pénzügyi és gazdálkodási folyamatainak ellenőr­zé­sét és felügyeletét azért, hogy feltárjuk többek között azokat az okokat, amelyek az adósságok keletke­zéséhez vezetnek. Fontos továbbá, hogy a gazdálkodás szabályozottságát erősítsük, és az e­gyes kórházak vezetőivel közösen alakítsunk ki szakmai-pénzügyi cselekvési terveket, elkerülve ezzel a további adósság keletkezését.

– A beszállítókat képviselő szervezetek azt javasolják, hogy 2019-től ne utó­lag konszolidálják a kórházakat, hanem az erre szánt összeget előre építsék be a teljesítményfinanszírozásba. Járható ez az út?
– A jelenleg még szükséges, de senki által nem szeretett utólagos konszolidáció rendszere akkor fordítható meg, ha ezen a területen rendet teszünk. Akkor a működéshez szükséges többlet­források egy hatékonyabban működő rendszerbe érkeznek majd.

– A szakmán belül sincs feltétlen egyetértés abban, hogy vajon a kórházi adósságok folytonos újratermelődéséért az évtizedek óta tartó krónikus alulfinanszírozottság vagy a nem megfelelő gazdálkodás okolható.
– Az adósságállomány 2010 óta radikálisan csökkent, 130 milliárdról 27 milliárd forintra. Kórházanként nagyon változó, miért keletkezik tartozás, és ahogyan az adósság termelődésének többféle oka van, arra sincs egyforma recept vagy kezelési mód, hogyan lehet ezt megszüntetni. Ezért átfogó, fűnyíróelvszerű megszorításokkal nem lehet célt elérni ezen a területen, mert az általában csak a gyógyításra fordítható erőforrá­sokat csökkenti. Hiszem ugyanakkor, hogy a szabályozott­ság javítása, a gazdálkodási folyamatok átvilágítása és kontrollja, a párhuzamosságok fel­tárása és a hatékonyságra való törekvés pozitív hatással lesz az adósságállomány növekedésének féken tartásában. Nemcsak a Heim Pál Gyermekkórházban tapasztaltuk ezt meg annak idején, amikor másfél év alatt sikerült megállítani az adós­ság­állomány jelentős növekedését, hanem több kórház átvilágítása során is az elmúlt években.

– Milyen módon tervezik átszervezni a mentést és a sürgősségi betegellátást?
– Fontosnak tartjuk, hogy ezeken a területen is növekedjék a lakosság megelégedettsége, és szélesebb körben megismertethessük a sürgősségi ellátás szerepét. A hatékonyabb működtetésére pedig kiemelt cselekvési tervet készítünk. Folytatódik a tavaly megkezdett országos gyermeksürgősségi ellátó program is, amelynek köszönhetően egy magas szintű egészségügyi ellátóhálózat alakulhat ki hazánkban. A mentőszolgálatnál a szervezettséget, a dolgozók társadalmi megbecsültségének erősítését tartom nagyon fontosnak, de természetesen folytatódnak a megkezdett felújítások, mentőautó-beszerzések is.

– Az ágazat korábban hiába érvelt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az ÁNTSZ önállóságának megőrzése mellett. Kásler Miklós egészségügy-miniszter már jelezte: növelni kívánja az egészségbiztosító önállóságát, hatáskörét, hatósági jogkörét, a finanszírozásban pedig a döntési szintek koncentrációját. Van-e hasonló elképzelés a tisztiorvosi szolgálattal kapcsolatban is?
– Igen. A tisztiorvosi szolgálat, illetve az országos tiszti főorvos szerepének erősítése várható, valamint az ellenőrzés és a hatósági feladatok szélesítése is.

– Az utóbbi években nagy köz- és médiafigyelem irányult a kórházi fertőzésekre, és Kásler Miklós a betegbiztonság növelését is kiemelt célnak nevezte. Egy per folyo­mányaként hamarosan kórházakra lebontva közzé kell tenni a kórházi fertőzések adatait. Erről mit gondol?
– A kórházi fertőzések Európa- és világszerte komoly feladatot jelentenek az egészség­ügyi ellátórendszereknek. Bár ezen a területen az elmúlt években határozott javulást sikerült elérni, és nemzetközi összehasonlításokban is jó helyen állunk, mégis az elsők között kell foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Hamarosan elkészül az orszá­gos módszertani, cselekvési és felügyeleti rendszer, amelynek kialakításában a fertőzésekhez értő hazai szak­te­kintélyek vesznek részt. Határozott célunk, hogy minden intézményünkben kiemelt betegbiztonsági kérdésként kezeljék a kórházi fertőzések megelőzését, és mindenképp változtatni szeretnénk a túlzott és indokolatlan antibiotikum-fogyasztás hazai gyakorlatán. Ezért is fontos, hogy megerősítsük az országos tiszti fő­orvos ellenőrzési jogkörét.

– A nyilvánosságra került információk szerint teljesen átalakul az államtitkári stáb.
– Az eddigiektől eltérő, új struktúrát alakítottunk ki. Három helyettes államtitkár­ság fog működni a korábbi négy helyett. Az egyik az egészségügyi ellátórendszer szakmai irányításával és felügyeletével, a második az ellátórendszer gazdálko­dási-pénzügyi folyamatainak vizsgálatával, a szabályozottság erősítésének segítésé­vel, valamint a Nemzeti Egészségügyi Alapkezelő felügyeletével, míg a harmadik az egészségügyi ellátórendszer­ben zajló fejlesztésekkel foglalkozik majd. Amint korábban is említettem, erősödik az országos tiszti főorvos szerepe, és komoly fela­da­tot szánunk a meglévő háttérintézményeknek is.

– Amióta 1992-ben elvégezte az orvosegyetemet, a Heim Pál Gyermekkórházban dolgozott: ott lett szakorvos, orvosigazgató, majd főigazgató. Egy interjúban úgy fogalmazott, a kórház a második otthona. Miért döntött mégis úgy, hogy „kiköltözik”?
– Mert a felkérés, amit kaptam, lehetőséget ad arra, hogy az eddigieknél magasabb szinten, még többet tegyek nemcsak a gyermekekért, hanem a felnőttekért is, és az ágazatban dolgozókért egyaránt.