– Huszonnyolc kutató – köztük Csányi Vilmos, Falus András és Solymosi Frigyes – nyílt levélben kéri öntől, hogy az MTA vezetése mielőbb tárgyaljon az utóbbi években szerintük végbement antidemokratikus folyamatokról. Károsnak tartják az alkotmány bizonyos módosításait, amelyek csökkentik a fékek és ellensúlyok szerepét, illetve a sajtószabadságot is veszélyben érzik. Azt kérik öntől, kötelezze el magát amellett, hogy ezekről a kérdésekről tudományos feltárómunkát és vitasorozatot kezdeményez. Mi a válasza?
– Ismerem a levélírók aggodalmait, de erről közösen kell gondolkozni és tárgyalni. Ígérem, tanulmányozom a levélben foglaltakat. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy az Akadémia nem egy politikai szervezet, az MTA egyetlen vezetőjét sem politikai platform alapján választották. A tagság véleménye politikai kérdésekben megosztott, de én sem a bal-, sem a jobboldalt nem képviselem, én a tudomány, az oktatás, a kultúra ügyeinek képviseletére vállalkoztam. Véleményem szerint az MTA-nak ilyen kérdésekkel kell foglalkoznia, és nem politikával. Természetesen minden akadémikusnak van véleménye az országban zajló folyamatokról, ezt bárhol kifejtheti, csak világossá kell tennie, hogy magán-, és nem testületi véleményről van szó. Az Akadémia tudományos osztályai is megfogalmazhatnak olyan közleményt, amely az adott tudományterület álláspontját képviseli, de az sem az MTA egészének az üzenete. Az MTA az ország azon intézményeinek egyike – sajnos nagyon kevés ilyen van –, ahol különböző politikai nézetű, vallású emberek a közös cél érdekében hatékonyan tudnak együttműködni.
– Míg egyes bizottságok időnként kiadnak politikai színezetű nyilatkozatokat, az MTA nem tesz ilyet. Ez azt jelenti, hogy mindennel egyetértenek, ami az országban történik?
– Elfogadtam, hogy a közgazdászoktatás tervezett átalakításával kapcsolatban a közgazdaság-tudományi osztály kiadott egy állásfoglalást, amelyben bírálta a koncepciót. Az valóban az MTA-ra is tartozik, hogy mit tanítanak a felsőoktatásban. Azt is kritizálnánk, ha valahol azt oktatnák, hogy a Föld lapos. Minden ilyen tudománytalanság ellen fel kell lépni. De arról, hogy például mi történt a Népszabadsággal, lehet magánvéleményünk, ám ez nem akadémiai téma. Még egyszer mondom: politikai kérdésben nem alakítunk ki testületi véleményt.
Az elnök szerint az MTA-n belül együtt tudnak működni a különböző világnézetű emberek
– Elképzelhető olyan helyzet, amikor mégis megszólalnak?
– Természetesen igen, de nagyon remélem, hogy erre nem kerül sor. Egyébként előfordul, hogy az MTA nem nyilvános csatornákon jelzi, ha valamit nem úgy kellene végrehajtani, vagy éppen valamit tenni kellene.
– Olyan ellenzéki véleményt is hallani, hogy a folyamatos kormányzati fejlesztésekkel – nemrég adták át a Természettudományi Kutatóközpontot, hamarosan befejeződik a bölcsészettudományi központ építése, és elkezdődik a martonvásári agrárcentrum fejlesztése – a kormány megvette az MTA lojalitását.
– Szó sincs erről. Amikor kell és tudományosan megalapozott, tiltakozunk. Továbbra is erőteljesen hangsúlyozzuk például, hogy tévedésnek tartjuk a génmódosított növények hazai termesztésének alkotmányos tilalmát. A politikát hagyjuk, beszéljünk a tudományról.
– A kutatók mikor költözhetnek be az új bölcsészettudományi központba?
– A korábbi egyezség szerint a várbeli épületet 2017. január végén adjuk át a kormánynak. A bölcsészettudományi központ Soroksári úti épülete elkészült, de az új bútorok – közbeszerzési problémák miatt – még nem érkeztek meg, így a régi felszerelést viszik át.
– Korábban azt tervezték, hogy a Zenetudományi Intézet is elköltözik a Várból. Emiatt döntött úgy Vásárhelyi Gábor Bartók-jogörökös, a Zenetudományi Intézetben található Bartók-letét tulajdonosa, hogy elviszi a hagyatékot. Rendeződött az archívum sorsa?
– Abban az értelemben igen, hogy az intézet a régi helyén maradt. Az örökös azt ígérte, hogy az eddig elvitt értékeket visszaviszi eredeti helyükre.
– Az Akadémia vezetői tavasszal jelentették be, hogy a hazai tudományos infrastruktúra új súlypontjaként az MTA Agrártudományi Kutatóközpontjában épül meg az új Agrárinnovációs Centrum. Mikor kezdődik az összesen 9,8 milliárd forintos beruházás Martonvásáron?
– Megkezdődött a tervezés, ami nem egyszerű feladat egy ilyen volumenű beruházás esetén. Ebben az összegben benne van egy korszerű látogatóközpont megépítése is. Reményeim szerint két és fél év alatt elkészül az új tudásbázis.
– Júniusi hír, hogy a Fővárosi Törvényszék nem jogerősen elutasította a Hóman Bálint történész akadémiai tagságának visszaállítása ügyében benyújtott keresetet. Ennek lényege, hogy a bíróság mondja ki: az Akadémia 1945 nyarán jogi szempontból nem zárta ki Hóman Bálintot, illetve érvénytelenül zárta ki, avagy a határozat nem is lépett hatályba. A kereset része volt az is, hogy a bíróság állapítsa meg: becsületsértő volt az Akadémia elnökének azon nyilatkozata, amely szerint Hóman nyilas elveket képviselt. Hogyan áll a per, és változott-e a véleménye az egykori történészről?
– Nem mondtam, hogy Hóman nyilas elveket képviselt, pedig ezért pereltek. Azt mondtam: Hóman elfogadhatatlan elveket képviselt, ezt magyarázták félre. Általánosságban az a véleményem, hogy utólag ne változtassunk valakinek a tagságán. Minden intézménynek megvan a maga története, amelyben lehetnek nem túl dicsőséges fejezetek. Ha előfordultak is hibák, azok döntően politikai nyomásra következtek be. A keresetet formális okokból elutasító bíróság majd eldönti, hogy a történész kizárása megfelelt-e az akkori törvényeknek.
– Hónapok óta nem hallani a marxista filozófus Lukács György archívumáról. A sajtó egy része arról írt, hogy az MTA bezárja az archívumot. Mi történt valójában?
– Lukács György egykori lakása felújításra szorul, emiatt az archívumot véges időn belül el kell költöztetni.
A végrendelet szerint a kéziratok az Akadémia irattárának a tulajdonába kerültek. Ezeket az irattárba szeretnénk vinni, ahol digitalizálják és megfelelően tárolják majd a dokumentumokat. A könyvtár az MTA Filozófiai Intézet tulajdona, amiről az intézet gondoskodik. Többen támogatják egy emlékhely létesítését, de ez profilidegen az Akadémiától. Ha valaki megfelelő hasznosítási ötlettel áll elő, nem zárkózunk el a tárgyalások elől. Ám ha nem érkezik észszerű javaslat, a lakást visszaadjuk az önkormányzatnak. Az MTA egy szomszédos lakást is bérel, amelyet semmi okunk fenntartani. Azt mindenképpen felszámoljuk.
– Csaknem egy évvel ezelőtt tört ki a botrány az MTA Természettudományi Kutatóközpont 847 millió forintos hiánya miatt. Sikerült rendezni az ügyet?
– Jó irányba indultunk el, az intézmény pénzügyi egyenlege folyamatosan javul. Éppen ezen ügy miatt valamennyi intézetünkben szigorú nyilvántartási rendszert vezettünk be, ami elejét veszi hasonló mértékű pénzügyi hiány képződésének. Itt az volt a probléma, hogy a különböző forrásokból származó pályázati pénzeket nem az adott célra használták fel, hanem az intézmény működtetésére mentek el. Egyre nagyobb hiány keletkezett a büdzsében, ami már a központ létét veszélyeztette. Ezt a folyamatot leállítottuk, kölcsönökkel és más forrásokkal egyensúlyba hoztuk az intézményt, hogy pénzhiány ne veszélyeztesse a kutatómunkát. Természetes azonban, hogy a több év alatt kialakult problémák csak évek munkájával számolhatók fel teljesen.
– Idén ősszel az MTA intézethálózatában is a felsőoktatással egyenértékű béremelésre került sor. Elég ez arra, hogy a pályán, illetve itthon tartsa a legjobbakat?
– Nem. Magánvéleményem, hogy be kellene vezetni itt és az egyetemeken egy kiemelt kutatói státust, a „distinguished professzorságot”. Nagyon sok országban ismert ez a fogalom. Aki ezt elnyeri, az a jelenlegi fizetésének a dupláját kapná. Ez az összeg annyi lenne, mint Csehországban – nem az Egyesült Államokban, Svájcban és Ausztriában! – a normál professzori fizetés. Az anyagi lehetőségtől függne, hányan kaphatnák ezt meg. A kétszeres bér azt jelentené, hogy egy befutott professzor fizetése megegyezne a Lendület-csoport vezetőjének a bérével vagy éppen egy akadémikus teljes illetményével. Ilyen irányba kell menni, különben elszürkül az egész kutatógárda.
– Mi a véleménye arról, hogy a legjobb középiskolásokat egyre nagyobb arányban csábítják külföldi egyetemekre?
– Akik elmennek, azok Angliában, Németországban vagy éppen az Egyesült Államokban építik ki szakmai és tudományos kapcsolataikat, így elvesznek a hazai tudomány számára. Erről a helyzetről többször tárgyaltunk Palkovics László oktatási államtitkárral. Lehetséges megoldásként a nemzeti kiválósági program részeként ösztöndíjakat kaphatnak a középiskolásként különleges eredményt elérő – például nemzetközi diákolimpián sikeresen szereplő – fiatalok. Ebben az ügyben az Emberi Erőforrások Minisztériumának kell lépnie. Az MTA pedig azt teheti, hogy mentorokat keres nekik a kutatóintézetekben – középiskolásként én is bejárhattam az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetbe.
– Milyen területen kellene még javulni?
– A magyarok nem tudnak igazán sikeresen pályázni. Az Európai Kutatási Tanács (ERC) kiírásain az egykori szocialista országok közül ugyan mi érjük el a legjobb eredményt, de ha azt nézzük, hogy a velünk nagyjából azonos lélekszámú Ausztria hogyan szerepel, akkor már nincs okunk az elégedettségre. Ami itthon siker, az nem biztos, hogy elég a nemzetközi versenyben. Ami itthon kiváló, az nem biztos, hogy eurómilliókat ér Brüsszelben. A pályázati sikerességünket igyekszünk minden eszközzel támogatni, létrehoztunk egy új pályázati főosztályt az MTA titkárságán, és erőteljesen lobbizunk Brüsszelben is.
– Jövő májusban elnököt választ az MTA. Vállalja az újabb megméretést?
– Elindulok a választáson. Még úgy is, hogy a nem várt problémák nagyon sok időt és energiát emésztettek fel.
