– Az elmúlt harminc év legnagyobb iskolafejlesztési programját indította útjára a kormány. Mit jelent ez a Klebelsberg Központra nézve?
– Kisebb felújítások eddig is voltak, de ilyen mértékű fejlesztés a rendszerváltás óta nem történt a magyar oktatásban. Felmértük, milyen állapotban vannak a közoktatási intézmények, a felújítási munkálatokat sürgősségi szempontból sorrendbe tettük. Figyelembe kellett venni, hogy melyik régióban van az adott intézmény, mekkora a tanulólétszáma, és ezen belül a hátrányos helyzetű gyermekek aránya, hogy milyen átalakítások a legkedvezőbbek a nevelő-oktató munka szempontjából. Ez azért is fontos, mert a rendelkezésre álló 270 milliárdos forrás az épített infrastruktúrán és oktatási eszközfejlesztésen túl, szakmai-módszertani továbbképzésre is szolgál. A fő cél minden iskolafejlesztés esetében az, hogy XXI. századi körülményeket teremtsünk a diákok és a tanárok számára.
– Palkovics László oktatási államtitkár mondta lapunknak nemrég, hogy azért kellett állami fenntartásba venni a közoktatási intézményeket, mert a szegényebb önkormányzatok kevésbé tudták fejleszteni az iskoláikat. Hogyan korrigálja a Klebelsberg Központ ezt a sokszor terhes örökséget?
– Minden gyereknek ugyanazt a lehetőséget kell biztosítani, függetlenül attól, hol tanul. Fel kell emelni az eddig kevésbé támogatott iskolákat is. Hangsúlyozom, ez nem azt jelenti, hogy az eddig jobban támogatott iskolák infrastrukturális szempontból lecsúsznak. Ők is megkapják a szükséges támogatásokat a szinten tartásra, fejlesztésekre. Ha abból indulunk ki, hogy a felújítási, iskolaépítési pénzügyi kereten túl a köznevelési intézmények fenntartására 600 milliárd forint jut, akkor látható, hogy stabilan rendelkezésre állnak a szükséges források.
– Ilyen például a nemrég indult Koala program.
– Amely alapvetően a végzettség nélküli iskolaelhagyás elleni küzdelemnek az egyik nagyon jó eszköze lehet a jövőben. De egyetértek azzal, hogy hagyjuk érvényesülni a tantestületekben a már meglévő módszertani modelleket, amennyiben azok jól működnek. Példának okáért a Kisvárdai vagy a Szerencsi Tankerületi Központ egy-egy iskolájában a tanulók több mint 80 százaléka hátrányos helyzetű, illetve halmozottan hátrányos helyzetű. Mindkét intézmény vezetője nagy sikereket ér el az iskolakerülés csökkentésében azzal, hogy rendszeresen családlátogatásokra mennek a pedagógusok. De a lényeg, hogy bátran kísérletezzenek a pedagógusok, minden jónak ígérkező ötletet szívesen támogat a Klebelsberg Központ mind anyagilag, mind szakmailag, ha erre igény van.
– Mire jut még pénz?
– Harmincháromezer új bútorral kezdődik ez a tanév, ami egy 500 milliós beszerzés eredménye. Minden tanévben felmérik a tankerületek, hogyan használódnak el a bútorok és egyéb eszközök. Ezenkívül 44 tankerületi központot érint egy 45 milliárd forintos, uniós forrásból megvalósuló pályázat, amelynek segítségével tableteket és laptopokat szerzünk be a konvergenciarégiókban lévő iskolákba. Az ország középső részén 7,5 milliárd forintért, kormányzati forrásból valósítunk meg informatikai fejlesztéseket azért, hogy az összes köznevelési intézményben egyformán magas színvonalú legyen a digitális eszközpark. A fejlesztés nemcsak az eszközpark megújítását, hanem a sávszélesség-bővítést, wifihálózat kiépítését és a szükséges pedagógus-továbbképzéseket is tartalmazza.
– Hogyan fogadták az iskolaigazgatók a differenciálható béremelés lehetőségét?
– Az intézményvezetők egy része él ezzel a lehetőséggel, egy másik részük nem. A szakszervezetek javaslatára döntött úgy a kormány, hogy a szeptemberi béremelést differenciálhatóvá teszi. Vannak olyan intézményvezetők, akik úgy döntöttek, hogy élnek a lehetőséggel, és honorálni kívánják a többletmunkát. A tankerületi központok által fenntartott iskolákban jelentősen megemeltük a pótlékokra fordítható összeget. A pótlékok tekintetében sok helyen döntöttek úgy a nevelőtestülettel közösen az intézményvezetők, hogy már az idei tanévtől a teljesítmény alapján differenciálnak. Minden ellenkező híreszteléssel szemben az ehhez szükséges forrás az idei és a jövő évi költségvetésben is rendelkezésre áll.
– 170 ezer pedagógus dolgozik a magyar köznevelési rendszerben. A Klebelsberg Központ mit tesz azért, hogy egyre kevesebb legyen a nyugdíjba vonuló tanárok utáni hiány, hogy minden térségben legyen elegendő pedagógus?
– A 2017/2018-as tanév elkezdődött, a tankerületi központok megoldották, hogy minden diák megkapja a szükséges szakos ellátást, a karbantartások pedig a nyáron megtörténtek. Ott, ahol valamelyik szakon tanárhiány volt, áttanítással, fizetett túlmunka elrendelésével lehet orvosolni a helyzetet addig, amíg nem sikerül betölteni az állásokat. Megvannak a szükséges oktatáspolitikai válaszok a problémára. Ilyen például a Klebelsberg képzési ösztöndíj program és a pedagógus-életpálya.
– Sok gyógypedagógus is hiányzik a rendszerből. Erre milyen válaszok születtek?
– A Klebelsberg-ösztöndíjprogramot az idei tanévtől kiterjesztettük a gyógypedagógusokra is, és ezzel párhuzamosan a Debreceni és a Nyíregyházi Egyetemen is elindult a gyógypedagógus- képzés. Az is fontos lenne, hogy mind a szülőkkel, mind a gyerekekkel megismertessük ennek a pályának a szépségét, így valószínűleg többen választanák ezt a hivatást. Érdemes azon is gondolkodni, hogy a gyógypedagógusoknak milyen továbbképzéseket lehet tartani, hogy minél többféle sérüléstípussal rendelkező gyermeket is el tudjanak látni.
– A kormány kiterjesztette a tankönyvek ingyenességét kilencedik osztályig. Ez több mint egymillió diáknak 12 millió tankönyvet jelent. Hogyan oldották meg ezt a feladatot?
– Valóban óriási mennyiségű tankönyvről van szó. Gördülékenyen sikerült megoldani a szétosztást, ami leginkább a logisztikát végző partnereinknek és az intézményi munkatársaknak, intézményvezetőknek köszönhető. Tavaly és idén is arról tudtunk beszámolni, hogy a tankönyvek rendben, határidőre megérkeztek az iskolákba.
– Míg a 2009/2010-es tanévben 13 ezer esetben hiányoztak igazolatlanul több mint 50 órát a diákok, addig a tavalyi tanévben közel háromezren, vagyis negyedére csökkent az igazolatlan hiányzások száma, s egyébként ezzel párhuzamosan csökkent a sikertelen érettségik aránya is. A Klebelsberg Központ mit tehet fenntartóként az igazolatlan órák további csökkentésének ügyében?
– Az intézményvezetőnek és a tankerületi igazgatónak együtt kell gondolkodniuk ezen a téren is, ha szükséges, különböző módszertani eszközöket kell bevetniük az igazolatlan hiányzások csökkentésére. De talán az lenne a legfontosabb, hogy a gyerek szívesen menjen az iskolába. Különösen fontos ez a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók esetében. Segít ebben a már említett rendszeres családlátogatás. Nincs tökéletes módszer, amely az összes iskolában alkalmazható, hanem minden intézményben a különféle elemekből kell összerakniuk a tanároknak a diákok számára legmegfelelőbb módszereket, és ebbe a feladatba be kell vonni a szülőket is.
Egyre több hír jelenik meg arról, hogy kiegyensúlyozott és gördülékeny a tankerületi igazgatók és az oktatási intézmények vezetői között az együttműködés. Minek köszönhető ez?
– A tankerületek támogatják az iskolákat. A tankerületi központoknak ugyanis nem céljuk, hogy direktben irányítsák az iskolákat – ez az igazgatók dolga. Támogatniuk kell az oktatási intézményeket. Támogassák, fejlesszék az iskolákat, működtessék az infrastruktúrát és ösztönözzék a módszertani fejlesztéseket. A végső célunk, hogy minden gyermek megfelelő környezetben, örömmel tanuljon, és megkapja azt a fejlesztést, segítséget az iskolában, amely lehetőséget jelent majd számára a boldoguláshoz. Ezt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha a pedagógus és a fenntartó ugyanazért küzd, mindenki a maga eszközeivel.