A 2012 óta használt Crispr eljárással némi túlzással a kutatók ott vághatják el, majd illeszthetik össze a DNS-t, ahol akarják. Kiemelhetik a nem kívánt darabkákat, esetleg ezeket kicserélhetik más elemekre. Az amerikai Harvard Egyetem kutatói egy emberi kéz képét és a mozgófilmfejlesztés egyik úttörőjének, a brit Eadweard Muybridge-nak 1887-ben készített öt felvételén alapuló filmet ültették be.
A fekete-fehér képek pixeljeit és a mozgófilmet átkódolták az élő E. coli baktériumok génjeibe. A kísérletet irányító Seth Shipman szerint a tudományos szempontból izgalmas (a baktériumok számára azonban tökéletesen felesleges) adatokat nem egyetlen élőlénybe tették, hanem többe. „Az információ nem egyetlen sejtben volt, minden egyes baktérium a filmnek csak bizonyos részleteit hordozta, ezért az egész mozit különböző baktériumokból gyűjtöttük vissza” – nyilatkozta a BBC-nek Shipman, aki szerint a beültetett információk 90 százalékát sikeresen dekódolták a baktériumoktól.
Fontos eredménynek tartják, hogy a baktériumok megőrizték a képi információt, gond nélkül szaporodva az utódokban is megjelentek a beépített adatok.
Az amerikai kutatók azt remélik, hogy a módszer továbbfejlesztésével tetszőleges információkat írhatnak a baktériumnál bonyolultabb élőlények genetikai állományába. Sőt azt sem tartják kizártnak, hogy a sejteket rávegyék a környezetükben történt események rögzítésére.