Nemzeti parkjaink közül utoljára, 2002-ben az őrségit hozták létre. A különleges, folyók formálta dombvidékre jellemzőek az üde, zöld rétek, fenyveserdők, kristálytiszta patakok, valamint a dombtetőkön megbúvó apró falvak. A csaknem Budapest nagyságú nemzeti park az Őrséget, a Szlovéniával határos Vendvidéket, valamint a Rába folyó völgyét és Szentgyörgyvölgy környékét foglalja magában, de a természeti egység túlterjed a határon, Ausztriában a Felső-Őrséggel folytatódik.
A park magvát alkotó Őrség Vas megye délnyugati sarkában húzódik és több mint 30 települést ölel fel, neve pedig arra utal, hogy a terület valamikor őrispánság volt: honfoglaló eleink a nyugati kapu védelmére őrállókat telepítettek. A helybéliek évszázadok során alakították ki a táj arculatát, amelynek jellegzetes elemei az apró parcellás gazdaságok és a tájba simuló épületek. Az éghajlat szempontjából a legerősebben az alpokaljai hatás érvényesül: a nyár ritkán forró, a tél nem túl hideg, az év nagy részében kellemes az időjárás.
A nemzeti park bővelkedik természetes vizekben is: kétszáz forrása 15 patakot táplál. Ezek visszaduzzasztásával több helyütt turisztikai szempontból is jelentős mesterséges tavakat alakítottak ki. A terület legjelentősebb folyóvize a Rába, amelynek Sárvárig terjedő szakasza Magyarország egyik legtermészetesebb állapotban megmaradt folyóvize. Másik jelentős vízfolyása a Szalafőtől északra eredő Zala, amely középen szeli ketté az Őrséget, a harmadik folyó pedig a Kerka.
A jelenlegi dombságot egykor az ős-Rába kavicstakaróval fedte le, aminek látható nyoma van: könnyen találni sárga vagy vörös agyagba ágyazott kavicsokat az utak rézsűjében, a patakok medrében is. Az Őrség talaját legnagyobb részben az erősen kötött, nehéz, sárgásbarna agyag alkotja, amely több helyen az említett kavicsokkal elegyedik.
A térség legértékesebb tagja a szőcei tőzegmohás láp, a jégkorszakból ránk maradt láprét.