Megalapozatlannak találta a Magyar Lapkiadók Egyesületének etikai bizottsága Lovas István publicista bejelentését. Lovas azt sérelmezte, hogy Dányi Tamás a választás után pár nappal azt írta a Népszavában: „Igaza volt Kertész Ákosnak, amikor azt mondta, hogy a magyar nép genetikusan alattvaló. Ezt én kiegészíteném azzal, hogy ostoba is. Vagy gyáva. Vagy mindkettő.”
Az újságíró szerint e sorok alkalmasak a magyarság elleni gyűlöletkeltésre, s arról tanúskodnak, hogy a szerző mélyen lenézi a magyarokat, uszít ellenük, de azok ellen mindenképpen, akik Orbán Viktorra és a Fidesz–KDNP pártszövetségre szavaztak. Az egyesület elutasító határozatának indokolásában hosszasan értekezik a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságáról, majd arra jut, hogy bár a Dányi által leírtak csakugyan lealacsonyítóak, nem érik el a „gyűlöletkeltés Médiatanács gyakorlatában kialakult magas mércéjét”.
Szép dolog a szólásszabadság, főleg, ha mindenkinek egyformán jár
Fotó: MTI/Kálmándy Ferenc
A döntés nem igazán lepte meg az Alapjogokért Központ vezetőjét.
– A klasszikus liberális jogfelfogás abból a tételből indul ki, hogy csak a kisebbségeknek van szükségük jogvédelemre, hiszen a többség így is, úgy is át tudja vinni politikai akaratát, érdekképzését, tehát nincs szükségük védelemre. Csakhogy mára a szélsőségesen liberális emberi jogi fundamentalista értelmezés túlzottan kileng a „kisebbségi irányba” – jegyezte meg a döntés kapcsán Szánthó Miklós.
Felhívta a figyelmet arra a visszásságra, hogy „a szólásszabadság nevében például a hagyományosnak minősülő értékkánonokat parttalanul érheti kritika, a bevett tabukat meg szabad dönteni, a másik oldalról azonban a védett, jellemzően extrém kisebbségeket nem megengedett negatív színben feltüntetni, mert az sérti az érzékenységüket”.
– Összességében tehát azt lehet látni, hogy míg Európában sok esetben a nemzeti, keresztény vagy konzervatív értékek – mivel azok még a többséghez kötődnek – nem élveznek védelmet, sőt számos alkalommal azok puszta kommunikálása vagy láthatóvá tétele „diszkriminációt” valósít meg jogvédők szerint, addig bevándorló vagy szexuális kisebbségek identitáshoz való jogát szigorú védelem illeti, akár azon az áron is, ha ehhez a többségi kultúrát el kell tagadni vagy rejteni – tette hozzá arra a felvetésre, hogy vajon ugyanez a döntés született volna akkor is, ha nem a magyar nép genetikusan meghatározott(nak vélt) tulajdonságairól értekezik valaki egy országos napilapban.
