– Milyen mostanában a politikai hangulat Brüsszelben?
– Nyugaton a helyzet változatlan, mondhatnám Erich Maria Remarque regényének címét idézve. Ugyanazokat a papagájkórus szólamokat lehet hallani. Biztos vagyok benne, hogy a LIBE bizottság ülése nyomán a Tavares-jelentésnek egy újabb verzióját fogják elkészíteni. Ezzel a baloldal újból megmutatja, hogy nincs új mondanivalója. A betelepítési kvótákkal kapcsolatos konfliktusban viszont magyar részről új dolog, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter úr is elmondta a véleményét.
Az uniós képviselő szerint a baloldal újból megmutatta, hogy nincs mondanivalója
– Brüsszel legújabb kezdeményezése egy úgynevezett transznacionális lista létrehozása. Mi ez pontosan?
– Már több éve felmerült ez a baloldali, föderalista gondolat, amely szerint a brexit következtében megürülő 73 európai parlamenti mandátumot olyan képviselők kapnák, akik nem konkrét országot, hanem magát az Európai Uniót képviselnék. Vagyis létrehoznának egy európai választókerületet, amelyben a földrész polgárai közvetlenül szavaznának európai képviselőkre.
– Ezt milyen intézkedésnek tartja?
– A terv megvalósulása esetén az olyan szélsőséges, erősen euroszkeptikus, Jobbik típusú elemek erősödnének meg, mint Jean-Marie Le Pen, Geert Wilders és társaik. Tehát visszás eredményekkel járna a transznacionális lista bevezetése, de valami oknál fogva a baloldal nem képes elfogadni ezt az érvelést. Lélektanilag is érdekes, hogy normális emberek képtelenek olyasvalamit átlátni, ami homlokegyenest szembemegy az ő áhított elképzelésükkel.
– Mi szól még a lista bevezetése ellen?
– Egyáltalán, kit képviselnének? Nincs kapcsolat a képviselők és az európai polgárok között, mert nem létezik olyasmi, hogy európai nép, démosz. Az emberek sokkal inkább saját államukkal azonosulnak. Például egy magyar kisváros lakóinak valószínűleg nem mondana semmit egy ilyen európai, nemzetek feletti lista.
– Kicsit tényleg olyan, mintha légüres térben lebegnének ezek a képviselők.
– Zagyvaság az egész, mondjuk ki kereken. Hol van az elszámoltathatóság, amely a demokráciának egyik központi eleme? Ki tudna számonkérni egy ilyen képviselőt, hogy nem az európai érdeket képviseli? A helyzet az, hogy a francia elnök, Emmanuel Macron is ennek az irányzatnak a diadalát szeretné elősegíteni, és ő sem akarja észrevenni az ellentmondást. Egy politikai meggyőződés lehet szép, de ha valaki nem látja, hogy saját legjobb érdekeivel áll szemben, arra nem tudok mit mondani.
– Kijelenthetjük, hogy ugyanez a gondolatmenet húzódik a felső határ nélküli kvótákat erőltető tervek mögött is?
– Mindkét elképzelés mögött a mai baloldalnak az a meggyőződése áll, hogy van egy egységes, egyetemes emberiség. Úgy vélik, Európa jövője az, hogy keveredjen, feloldódjon, befogadva a harmadik világbeli migránsokat. Bár ezt nem fogalmazzák meg ilyen szókimondóan, mégis erről van szó.
– A migráció támogatói, köztük Soros György is a nyílt társadalom elméletére hivatkoznak. Elméletileg nézve szilárdan megalapozott az álláspontjuk?
– Fontosnak tartom megjegyezni, hogy Soros György elképzelése és a Karl Popper-féle nyílt társadalom teljesen más téma. A filozófus könyvében sehol nincs szó arról, hogy mindenkit be kellene engedni.
– Mi a legmarkánsabb különbség Popper és Soros elképzelése között?
– Popper mindig elméleti szinten mozgott, és lényegében nem foglalkozott szociológiával. Úgy tudom, ő kevésbé is volt tisztában e tudományág elméletével, bár csak felületesen ismertem, amikor tanítottam a London School of Economics-ban a 80-as évek elején. Ha politikailag kell elhelyezni, azt mondanám, hogy szociáldemokrata volt. Viszont sokkal fontosabb, amit arról mondott, hogy miből álljon a nyílt gondolkodás: minden gondolatot le kell tesztelni, hogy működőképes-e. Ezt csak úgy lehet megállapítani, hogy megcáfolható, falszifikálható-e.
– Soros szervezetei is eleget tesznek e kritériumnak?
– Azok az állítások, amelyekkel a nyílt társadalom hálózat előjött, nem értelmezhetők a logikai érvelés talaján. Ami a migrációt illeti, maguknak vindikálják az erkölcsi felsőbbrendűséget, ám a tömeges bevándorlás nem képes megoldani a gazdasági problémákat, még akkor sem, ha képzettebb emberek jönnének. A baloldal szintén nem fogadja el, hogy az államnak van szerepe ebben a kérdésben, ugyanis az állampolgárság változatlanul az államhoz kötődik. Minden állampolgárnak jogában áll eldönteni, hogy kiket akar befogadni a közösségébe. Hazánk egyébként az elmúlt évtizedekben több százezer bevándorlót fogadott be, nagyrészt határon túli magyarokat.
– Mondhatjuk, hogy az emberi jogok is a nemzetállamokhoz kötődnek?
– Ha valaki egy általános, egységes emberiség létét vallja, az rosszallóan mondaná ezt ki, mégis ez a valóság, ami egyúttal üdvözlendő, mert a globalizáció kapcsán nagyon sokan úgy gondolták, hogy az államnak befellegzett, de kiderült, ez nem állja meg a helyét. A nemzetállami szuverenitás melletti kiállás – ahogy ezt Európában és Amerikában is látjuk – egyfajta lázadás a liberális, univerzalista világnézet ellen. Kialakulóban van egy alternatív gondolkodás, amely még keresi a helyét, ám az ehhez az áramlathoz tartozók abban határozottak, hogy nem akarnak több migránst maguk közé. Ebbe gyakorlati kérdések is beleszólnak, például a németországi kölni események, amelyek a befogadó Willkommenskulturt fordították a visszájára.
– Ez az alternatív gondolkodás csak időlegesen tudja kizökkenteni a domináns liberális szemléletet?
– Egyszer minden hegemóniának vége szakad. Egyáltalán nem bölcs dolog jövendölni, de ez a liberális kulturális hegemónia elérte a csúcspontját. Nyugati tanulmányokban, például David Goodhart a The Road to Somewhere című munkájában arról értekeznek, hogy létezik egy nagyrészt egymás között házasodó globális elit, amelynek tagjai nem kötődnek sehova, úgymond bárhol megvannak. Az Egyesült Királyság népességének nagyjából 25 százaléka tartozik ebbe a körbe, így nagyobb csoportot képeznek, mint a klasszikus örökösödési arisztokrácia.
– Milyen értékekhez ragaszkodnak?
– A szociális liberalizmushoz, vagyis a polgári egyenlőség számukra abból áll, hogy szelektált kisebbségeket próbálnak meg felemelni. Figyelemre méltó, hogy míg például a színes, az LGBTQ vagy a mozgássérült emberek csoportjait hajlandók felkarolni, olyan programot nem lehet elfogadtatni itt a parlamentben, hogy nyelvi kisebbségek is élvezzenek jogokat. A nyelvi-etnikai kisebbségek ebből a szempontból kerékkötői az univerzalizmusnak.
– Ha jól tudom, a fő kutatási területe is a kisebbségekhez és a nemzetállamisághoz kötődik.
– Valóban, sokat foglalkoztam annak vizsgálatával, hogyan lehet egyenlő állampolgárságot kialakítani, ha egy állam területén két nyelvet beszélnek. Az alapvető gondolatom az, hogy minden magaskultúra verseng, nehezen tudja elfogadni a többség, hogy a területén olyanok élnek, akik egészen más nyelvet beszélnek.
– Tehát a nemzeti kereteket „meghaladó” nyugati kontextusban is jelen van egyfajta nacionalizmus?
– Pontosan. Bár a liberális elitek tagadják, hogy van nemzettudatuk, legfeljebb a Jürgen Habermas-féle alkotmányos hazafiság fogalmát vallják, amely elviekben nem rekeszt ki senkit, véleményem szerint ez egy címeres ostobaság. Ugyanis a tényezők, amelyekből összeáll egy etnikai tudat, azok ugyanúgy léteznek mindenhol. Azok a jelentések és üzenetek, amelyek ugyanúgy jelen vannak a németben, a hollandban vagy az angolban és a franciában, nem tűnnek el, csak új címkét kapnak. Ennek a politikai hatása pedig az, hogy a nyugatiak egyetemesebbnek, nyitottabbnak, erkölcsileg felsőbbrendűnek tartják magukat.
– Mi az oka ennek az önteltségnek?
– A nyugatiak egyetemességtudata közvetlen származéka a gyarmatosító imperatívusznak, ez is fontos különbség. Mi viszont birodalmak részei voltunk, ezt Nyugaton sosem fogják elfogadni és megérteni.
– A nyugati országokban is okozhat konfliktusokat a liberális elitek struccpolitikája?
– Természetesen, például olyan perifériának messze nem nevezhető régiókban is, mint a Londontól északra fekvő, 80-100 ezer fős településeken, így Doncasterben vagy West Hartlepoolban is azt láthatjuk, hogy bár nem éheznek az ott élő emberek, teljesen kilátástalan az életük. Elmondhatjuk, hogy a fehér munkásosztály jövője alapvetően nem foglalkoztatja ezt a liberális elitet.
– Ezek a fehér munkások azok, akik a brexitre szavaztak?
– Igen, és Trumpot is ők választották elnökké, továbbá Németországban, ahol lassabb ez a konzervatív fordulat, az AfD-re szavaztak, Franciaországban pedig Marie Le Pen-re, és így tovább. Észlelhető egy áramlat, amelyben nem feltétlenül ért egyet mindenki mindenkivel, ám a liberális elittel szemben egybehangzóan foglalnak állást.
– Ezt a mozgalmat mennyire erősen jelenítik meg a V4-ek?
– Nem kapcsolnám össze a kettőt. Természetesen vannak átfedések, de ezen a tömörülésen belül is vannak különbségek. Azzal, hogy Szlovákia belépett az eurózónába, vannak eltérő érdekei, ugyanakkor a migráció kérdésében nincsenek ellentétek. A cseheknél a helyzet jelenleg képlékeny, nem tudjuk, milyen kormány fog alakulni az országban. Egyik cseh kollégám a csalódottságának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a nyugati sajtó milyen igaz-ságtalan a választást megnyerő Andrej Babissal szemben – mondhattam volna neki, hogy mi ezt már jól ismerjük hazulról.
– A konzervatív vonal képviselőit egyébként joggal illetik a populizmus és az euroszkepticizmus címkéivel?
– Azzal, hogy az Európai Bizottságot, az EU-t és az egész európai integrációt ellepte a baloldali liberális gondolkodás, sőt a bizottság lett a liberalizmus mentsvára, rögtön euroszkeptikusnak kiáltják ki azt, aki egy másfajta Európát képzel el.
A Fidesz európai parlamenti képviselője szerint a nyílt társadalom híveinek állításai nem értelmezhetők a logikai érvelés talaján
– A V4-eknek milyen esélyei vannak az unión belül, a migrációtól függetlenül?
– Ausztriával kapcsolatban nem látom, hogyan tudnának függetlenedni Németországtól, nagyon mélyreható az összefonódás a két állam között. Lehet, hogy az új osztrák kormány máshogy kezeli majd ezt a közép-európai tömörülést. A V4-ek brüsszeli működése viszonylag sikeres, és e csoportosuláson belül is vannak olyan erők, amelyek mindent megtesznek, hogy együtt maradjon ez a szövetség. Az ellendrukkerek minden kisebb fejlemény kapcsán a V4-ek végét kiáltják. A csehekkel is javult a viszony. Bár Budapest és Prága közt mindig volt kapcsolat, soha nem volt érzelmileg közel egymáshoz a két ország, most ebben is előrelépés történt.
– Hogyan viszonyul egymáshoz a V4-ek többi tagja?
– A lengyelek és a csehek közt mindig rossz volt a kapcsolat, és ez is mintha most jobb lenne. A lengyelek számára a Baltikum fontos, számunkra pedig Szerbia a prioritás. A lengyel–román kapcsolatnak is megvannak a történelmi előzményei. Az eredetileg meglévő törökellenesség jelenleg Oroszország ellen irányul.
– Végezetül szólna néhány szót a jövőt illető terveiről?
– Soha nem hagytam ott teljesen a felsőoktatást, bár az elsődleges feladatom a képviselet volt az utóbbi években. Látom, hogy vannak nagyon komoly kezdeményezések Magyarországon, amelyekben én is érintett vagyok. Elsősorban a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetére gondolok, ahol izgalmas dolgok történnek. A magas szintű képzés mellett remélhetőleg doktori iskola is alakul, európai, sőt világszintű intézet is létrejöhet. Abban reménykedem, hogy ez a műhely öt-tíz éven belül felpezsdítheti a magyar társadalomtudományi gondolkodást.
