– Huszonöt év után önnek adta át Kásler Miklós az Országos Onkológiai Intézet (OOI) vezetését. Melyek lesznek a fő irányelvek, illetve tervez-e hangsúlyeltolásokat az irányításban?
– Magyarországon talán mi leszünk az az egészségügyi intézmény, ahol a legkevesebb változás fog történni, hiszen ugyanaz az ember lesz a főnökünk, mint eddig, csak magasabb pozícióban. A legfontosabb feladatomnak – most, hogy Kásler miniszter úr megtisztelt a bizalmával – azt tartom, hogy folytassam a több évtizede tartó, felfelé ívelő, előremutató klinikai munkát, kutatási és oktatási tevékenységet. Mivel az utóbbi öt évben a főigazgató általános helyettese voltam, és három éve a Semmelweis Egyetem Onkológiai Tanszékének vezetését is átadta nekem, nem ért váratlanul a felkérés, miután megtudtuk, hogy Kásler Miklós professzor miniszter lesz. Az elődöm alatt elindult fejlesztési programok véghezvitele önmagában nagy feladatot fog jelenteni.
– Milyen területekre terjednek ki ezek a fejlesztések?
– A legaktuálisabb a mellkasi központ fejlesztése és a tüdőtranszplantációs program kiterjesztése kormányzati támogatásból, ami még idén elkezdődik, valamint egy nagy volumenű fejlesztés mind az épületeket, mind a műszerparkot tekintve. Rendkívül nagy előrelépés, hogy szeptembertől elindul az onkológia mint önálló tantárgy oktatása a Semmelweis Egyetem ötödéves medikushallgatóinak, ami hiánypótlónak tekinthető. Remek példája ez az egyetem és az onkológiai intézet szoros együttműködésének, ami egyébként a szakember-utánpótlás megoldását is segíti. Emellett az Egészséges Budapest program (EBP) keretében egy új, ötszintes épületet fog kapni az intézmény, itt lesz az egynapos diagnosztikai központ, amivel minimálisra rövidítjük az intézetbe érkező betegek kivizsgálását, ideértve a képalkotó- és laborvizsgálatokat is. Ebbe az épületbe kerül majd a patológiai osztály és a különböző kutatóosztályok, többek között az onkogenomika. Lehetőségünk lesz egy országos telemedicina-központ kialakítására, amellyel az összes hazai onkológiai központot összekapcsoljuk, és virtuális onkoteameket tartunk, így az összes érintett szakember együtt tud véleményezni anélkül, hogy más kórházba kellene utazniuk.
– Nem teher, hogy miután elődje lett az emberi erőforrások minisztere, jóval nagyobb figyelem irányul az onkológiai intézetre?
– Nem tehernek, sokkal inkább lehetőségnek tartom az egész magyar onkológia számára, hogy ez a terület még nagyobb figyelmet kaphat a népegészségügyi problémák közül. Kásler professzor úr eddigi nyilatkozataiból is kitűnik, hogy a népegészségügyi megbetegedéseket, a kardiológiát és onkológiát kiemelten fogja kezelni. A Magyar nemzeti rákellenes program – amely még 1993-ban jött létre Kásler Miklós kezdeményezésére, és azt azóta többször frissítettük – remélhetőleg meg fogja kapni a kormányzati támogatást, anyagi háttérrel együtt.
– A rákellenes program a kezdetektől megszabta a hazai onkológia fejlődési irányát. Az ebben foglalt célok közül melyek valósultak meg?
– A komplex program felölel a megelőzéstől, a betegek és a laikus közönség edukációjától kezdve a diagnózison át a kezelésig, a rehabilitációig minden, az onkológiához kapcsolódó tevékenységet. Ezt az Egészségügyi Világszervezet, a WHO ajánlásai alapján minden ország a saját epidemiológiai és gazdasági helyzetére tekintettel alakíthatja ki. Számos elem már megvalósult belőle, többek között bevezették a mammográfiás szűrőprogramot, idén pedig elindul a vastagbélrákszűrés is. Komoly előrelépés volt az is, hogy az ország 40 besugárzókészülékéből 26-ot sikerült lecserélni az elmúlt öt évben, ez a legnagyobb mértékű gépcsere-beruházás a rendszerváltás óta. Ma már minden sugárterápiás központban legalább egy csúcstechnológiás készülék elérhető. A gyógyszeres kezelésekben is jól működő rendszer alakult ki, így minden, hatékonynak bizonyuló célzott és immunterápiás készítmény néhány hónappal az amerikai és nyugat-európai bevezetés után nálunk is elérhető. A hazánkban kialakított országos, regionális és megyei onkológiai központok hálózata mintaértékű számos környező és fejlődő országnak is.
– A mai napig alacsony a szűréseken a részvételi arány. Hogyan tudják ösztönözni az embereket arra, hogy kivizsgáltassák magukat? Javult a prevenció helyzete az évek során?
– Az elsődleges prevenció elsősorban társadalmi felelősség, amelyben fontos a megfelelő oktatás és kommunikáció arról, hogy igyekezzünk elkerülni a rákkeltő környezeti tényezőket. Ide tartozik a dohányzásról való leszokás, az alkoholfogyasztás csökkentése, az egészséges táplálkozás, a rendszeres mozgás. A dohányellenes törvény e tekintetben az elmúlt évtizedek legfontosabb egészségpolitikai döntése volt, amelynek eredménye egyre látványosabb lesz nemcsak a szív- és érrendszeri, hanem a daganatos betegségek tekintetében is. Az is jelentősen erősítette a megelőzést, hogy a HPV-oltásokat ingyenesen elérhetővé tették a serdülőkorú lányoknak. A másodlagos prevenció jelenti a szűréseket. A WHO ajánlása szerint központilag szervezett szűrést kell biztosítani a lakosságnak három daganattípusnál: méhnyakrák, emlőrák és vastagbélrák. Idén az utóbbi bevezetésével teljessé válnak a népegészségügyi szűrőprogramok hazánkban. A részvételi aránnyal kapcsolatban valóban van hova fejlődni: például mammográfián 70 százalék lenne az ideális, ehhez képest 45-46 százalék a tényleges adat. Ennek javítása egészségügyi szervezési kérdés is, de még inkább az oktatás feladata.
– Év elején, egy sugárterápiás eszköz átadásakor elhangzott, hogy Magyarországon harmadával többen halnak meg rákban, mint az Európai Unióban átlagosan.
– Valóban tény, hogy a daganatos megbetegedések gyakoriságában és a daganatos halálozásban Magyarország az első helyek egyikén áll az unióban. Azonban fontos a tendenciákra nézni: a rendszerváltásig meredeken emelkedett a daganatos halálozások száma, a 90-es évektől viszont ez az emelkedési ütem lelassult, és az utóbbi években a halálozás elkezdett stagnálni, miközben a többi fejlett országhoz hasonlóan nálunk is emelkedett a betegség gyakorisága. Ennek legfőbb oka a társadalom elöregedése, így a kérdés inkább az, hogy mennyire tudjuk fiatal, munkaképes korúaknál kiküszöbölni a betegséget. Az intézetben több évtizede működik a nemzeti rákregiszter, amely meglehetősen pontos adatokkal szolgál, de az EU-tagállamok csupán harmadában van hasonló, helyette becsléseket végeznek. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország ennyire elöl áll a többi nemzettel való összevetésben.
– A mai napig hallani rákos betegektől panaszt országszerte arról, hogy sokszor hosszú hónapok is eltelnek attól kezdve, hogy bekerülnek az egészségügyi rendszerbe, odáig, hogy felállítják a diagnózist, illetve ténylegesen elkezdik náluk a terápiát. Mit lehetne még tenni a betegutak rövidítéséért?
– Minden megyei centrumban működik terápiás onkológiai bizottság, amelyek lerövidítik az időt a gyanútól a diagnózisig, illetve a terápiás döntésig. Probléma akkor van, ha nem egyből a megyei onkológiára kerül a beteg, hanem például a háziorvoshoz, ahonnan szakrendelőbe küldik, és akár 4-5 hét is eltelik, mire a betegség kivizsgálására alkalmas ellátóhelyre kerül. Azon túl, hogy ezen változtatni kell, a képalkotó vizsgálatok várakozási idejét is fontos csökkenteni, ezért is cseréltek le számos CT- és MR-készüléket mind a fővárosban, mind vidéken. Ezek a fejlesztések az Egészséges Budapest program keretében folytatódni fognak.
– Visszatérő téma az egészségügy berkein belül az intézetek adósságállománya. Jelenleg van a kórháznak lejárt tartozása?
– A gazdasági igazgatóval az elmúlt hetekben többször egyeztettem, tőle tudom, hogy az OOI-nek 60 napon túli lejárt tartozása nincs. Eddig is feszes gazdasági fegyelem volt az intézetben, legfeljebb abból adódnak finanszírozási nehézségek, hogy jóval több diagnosztikai, elsősorban CT-, MR- és laborvizsgálatot végzünk el, mint amennyi kapacitásunk lenne a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelővel (NEAK) kötött szerződés alapján. Ennek a legfőbb oka, hogy az országos intézetek nem küldhetnek tovább beteget, ám ha túllépik az előzetesen megengedett vizsgálatszámot, a NEAK csökkentett értékben finanszírozza a vizsgálatokat, így mára 1,6 milliárd forinttal többet költöttünk ezekre, mint a támogatás összege.
– A családtagjai között van, aki a médiában dolgozik, ami nyilván hat az ön hozzáállására is. Tervezi-e, hogy a sajtóval még szorosabban együttműködik az intézete?
– A feleségem évtizedek óta a televízióban dolgozik, jelenleg a TV2 hírolvasója, így jobban ismerem a média szabályait, fel vagyok vértezve. A szakmai tájékoztatás nagyon fontos, de a jövőben sem vállalok szenzációhajhász vagy politikai indíttatású megjelenéseket.
– Kásler Miklós szerint erősíteni kell az országos intézetek szerepét. Ön miben érzi ennek a felelősségét, milyen területen szeretné még fejleszteni a kórházat?
– Néhány éve megalakult az Országos Gyógyintézetek Szövetsége, amely a kiemelt népegészségügyi betegségeket ellátó országos intézeteket egy szervezetbe tömöríti. Ezek az intézetek epidemiológiai, oktatási, kutatási és betegellátási szempontból is a legmagasabb színvonalat képviselik. Arra számítok, hogy amennyiben frissíteni szeretnék a nemzeti rákellenes programot, az OOI-t fogják felkérni a szakmai háttér kidolgozására.
– Milyen nemzetközi feladatok hárulnak most önre az intézet vezetőjeként?
– A sugárterápiás központ vezetőjeként a tudományos kapcsolatok eddig is széleskörűek voltak, de főigazgatóként emelkedni fog a nemzetközi kötelezettségeim száma. Számos fejlődő ország onkológiai struktúrájában nyújtunk szakmai segítséget, már idén is többször látogattak el hozzánk szudáni, iráni, eritreai küldöttségek. A legfontosabb állomás azonban az Európai Rákintézetek Szövetségének éves gyűlése lesz Poznanban, az Országos Onkológiai Intézet ugyanis újabb öt évre megkapja a komprehenzív rákközpont minősítést. Ez nagy elismerés, hiszen azt jelenti, hogy a legmagasabb szintű európai onkológiai központ minőségi követelményeinek megfelelő intézet vagyunk. Kelet-Közép-Európában ez az egyetlen intézmény, amely megkapta ezt a címet.
Életút
Polgár Csaba 1969-ben született Budapesten. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen 1993-ban szerzett általános orvosi diplomát, ettől az évtől az Országos Onkológiai Intézet (OOI) sugárterápiás osztályán dolgozott, 2012-től a központ vezetőjeként, majd 2013-tól a főigazgató általános helyetteseként. A Magyar Onkológusok Társasága vezetőségi tagja 2003 óta. Kutatási tevékenysége kiterjed többek között a bizonyítékon alapuló sugárkezelésre, az emlő-, prosztata- és nőgyógyászati daganatok terápiájára. Számos tudományos díj nyertese hazánkban (MOT Kiváló Ifjú Onkológus Díj, Magyar Onkológia legjobb eredeti közlemény díja, Orvosi Hetilap Markusovszky Lajos-díj) és külföldön (Judith Stitt Award, ESTRO). A Magyar Tudományos Akadémián 2017-ben szerzett doktori címet, és Batthyány–Strattmann-díjban, valamint Krompecher-díjban részesült.