Valamivel több mint négy éve, nyolcvanadik születésnapja után e sorok írójának alkalma volt egy interjú keretében megtekinteni azt a kacsalábon forgónak feltüntetett budai házat, amely a bulvárbalos média szemében az egyik legfontosabb vádpont volt. Meglepően szerény, nem hivalkodó, ám lakályos otthon képe tárult fel, ahol több generáció élt együtt. Az állítólagos luxushajszoló expolitikus a földszinti, eredetileg garázsnak épült helyiséget foglalta el, dolgozószobának berendezve. Ez a nevetséges urizálási rágalom utólag szimbolizálta egész politikai pályafutásának elfogult, sokak rosszindulatától övezett megítélését.
Érdekes azonban: a sajtó által egoistának, karrieristának, hiúnak beállított Torgyán József tele volt vitalitással, és nem a régi sérelmeket hánytorgatta fel az udvarias, ám kitartó kérdések ellenére sem, hanem a nemzet jövője foglalkoztatta. Láthatóan büszke volt, amiért Orbán Viktor miniszterelnök személyes levélben gratulált neki születésnapjára. Puritánul berendezett kis lakrésze falait egy Deák Ferencről készült festmény, illetve a Teller Edével, Kofi Annan ENSZ-főtitkárral és a dalai lámával való találkozásáról készült felvételek uralták a Fradi-relikviákon kívül.
Pár év elteltével figyelemre méltó, hogy akkori prognózisai rendre bejöttek, ami azokat cáfolja, akik megkérdőjelezték politikai érzékét. Megjövendölte a tervezett baloldali ellenzéki összefogás kudarcát, de azt is, hogy az ország felfelé ívelő pályára kerül, mégpedig gazdasági tekintetben is. Szemernyi illúziója sem volt a Jobbikkal kapcsolatban, egységesnek tekintette a konzervatív kormány elleni erőket. Külön szóvá tette az éppen akkoriban elhangzott, nyíltan antiszemita parlamenti felszólalást, amelyet egy jobbikos képviselő engedett meg magának.
Minősíthetetlennek, európai, magyar kultúrember számára elfogadhatatlannak ítélte azt. Már 2012 végén – amikor még a sztárpolitológusok, vezető kormánypárti képviselők is irreálisnak, túlzott elvárásnak minősítették – arról beszélt, hogy a Fidesznek nemcsak meg kell nyernie a választást, amiben száz százalékig biztos volt, hanem újból kétharmados többséget kell szereznie, hogy végre tudja hajtani a megkezdett mélyreható változtatásokat. Mindehhez viszont a nemzeti oldalnak is meg kell szerveznie magát. Számításba vette a nemzetközi támadásokat, amelyeket a hazai ellenzék is generál, ám kijelentette: „Optimista vagyok. Ha sikerül a nemzeti erőknek több cikluson keresztül nagy és stabil kormánytöbbséget alkotniuk, meg lehet valósítani a nemzeti megbékélést.”
Ez a meggyőződéses pozitív hozzáállás csak azokat lephette meg, akik nem figyeltek fel arra, hogy Torgyán József régebben is mindig akkor került a baloldal célkeresztjének közepébe, ha konstruktív volt. Márpedig ne feledjük: annak idején lemondott a köztársasági elnökség koalíciós szerződésben rögzített lehetőségéről, és a kisgazdapárt első embereként Mádl Ferencet javasolta az államfői posztra. Ahogy azt sem tudták megbocsátani neki soha a balliberálisok, hogy az 1998-as országgyűlési választások második fordulója előtt visszaléptette az FKGP képviselőjelöltjeit a fideszes indulók javára.
Haragudtak rá, amiért nem játszotta el azt a ráosztott szerepet, hogy az ország weimarizációjának motorja, így újrabalosodásának előidézője legyen. Az volt az álma, hogy a kisgazda hagyományokat továbbvigye a jobbközép kabinet, és örömmel nyugtázta, hogy erre a kormányfő is utalt gratuláló levelében. Azok, akik megmosolyogták a kisgazda tradíciók állandó emlegetéséért, nem vették tekintetbe, hogy ez alatt a művelt polgári társadalmat, a gyakorlatias, a jég hátán is megélő magyar történelmi hagyományokat értette.
A talártól a miniszteri tisztségig
Nyolcvanöt éves korában délután elhunyt Torgyán József ügyvéd, a Független Kisgazdapárt (FKGP) egykori elnöke és országgyűlési képviselője, az első Orbán-kormány földművelésügyi minisztere – közölte a volt politikus családja.
A későbbi honatya 1932. november 16-án Mátészalkán született, négy testvér közül elsőként. Torgyán József a zeneiskolaként is működő fővárosi Wágner Manó Gimnáziumban érettségizett, és tanulmányaival párhuzamosan a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hegedű főtanszakát is elvégezte. 1955-ben diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. 1956-ban lett ügyvédjelölt, 1957 végén tett szakvizsgát, és 1958. március 18-án jegyezték be az ügyvédi kamarába.
Tanulmányai befejeztével segédmunkásként tudott elhelyezkedni, mert visszautasította, hogy belépjen a Magyar Dolgozók Pártjába. Végül 1959 januárjától 1990 júliusáig dolgozott ügyvédként.
Az 1990-es országgyűlési választás második fordulójában Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 9. számú választókerületében bejutott a parlamentbe, ettől kezdve három cikluson át volt országgyűlési képviselő. Még az első ciklusban az alakuló kisgazdafrakció, majd 1991-ben a párt elnökévé választották. A párt felbomlásáig állt az FKGP élén, 1994 és 1998 között volt a kisgazdák frakcióvezetője. 1998. július 8-tól – a választások nyomán létrejött, Orbán Viktor vezette Fidesz–FKGP–MDF koalíciós kormányban – a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszteri posztot töltötte be, e tisztségéről 2001. február 8-án lemondott. Az FKGP 1992 februárjában lépett ki a kormánykoalícióból.
Torgyán József 2006 szeptemberében új pártot alapított Magyar Megújulás Mozgalom néven, 2010-ben pedig az országgyűlési választáson a Torgyán–Kisgazda–Koalíció nevű formáció jelöltjeként indult. Tavaly decemberben jelentek meg sajtóhírek arról, hogy szívproblémái miatt kórházba szállították.