Életmentőnek tartja a múlt év végi adósságrendezést a Magyar Kórházszövetség. A kórházvezetők a szervezet éves kongresszusán elfogadott állásfoglalásukban ugyanakkor megismételték: az adósságrendezéseknél jobban szolgálná az intézmények kiegyensúlyozott gazdálkodását, ha tervezetten és hasonló mértékben növelnék a működtetésre fordítható forrásokat.
Mint ismeretes, húsz hónap alatt több mint 121 milliárd forintot tett bele a kormány a magyar egészségügybe a kórházak adósságrendezésén keresztül, és az intézmények soha nem kezdték még az évet olyan kevés adóssággal, mint az idén. Svébis Mihály, a szövetség elnöke lapunk kérdésére azt mondta: bár az egy esetre jutó alapdíjat tavaly 180 ezerről 185 ezer forintra emelték, a kiegyensúlyozott működtetéshez minimum 210-220 ezer forintos alapdíjra lenne szükség. A 2007–2014 közötti uniós ciklusban több mint 500 milliárd forint szolgálta az egészségügy fejlesztését, és ebből az összegből jelentős beruházások valósultak meg a kórházakban is, emiatt valójában még nagyobb forrásbővítésre lenne szükség. Az infrastruktúrát ugyanis működtetni is kell, a most még korszerűnek számító gépeket, berendezéseket, eszközöket pedig folyamatosan karbantartani, illetve idővel lecserélni, minderre azonban nem tartalmaz fedezetet a működtetési támogatás.
Az intézményekben még mindig a szakápolók hiánya okozza a legnagyobb gondot
A kórházvezetők a megkezdett béremelések folytatását is elengedhetetlennek tartják. Állásfoglalásukban üdvözlik, hogy ismét emelkedni kezdtek az egészségügyre fordított közkiadások, illetve, hogy a többletforrások elsőként a legkritikusabb területre, a humán erőforrás terén mutatkozó válság megoldására összpontosulnak. A dolgozók elvándorlásának megállításához azonban szerintük meg kell határozni egy céldátumot arra vonatkozóan, amikorra az egészségügyi és az egészségügyben dolgozók bére nominálisan is megközelítse az uniós átlagot. Svébis Mihály azt mondta: az intézmények is érzékelik, hogy valamelyest mérséklődött ez elvándorlás, de a kórházaknak még mindig a szakápolóhiány okozza a legnagyobb gondot. Nagyon sok helyen csak szakképesítés nélküli segédápolók vállalnak munkát, akiknek a felügyelete az átlagosnál is jobban megterheli a szakápolókat. Ezért annak ellenére, hogy – mint mondta – személy szerint jó ötletnek tartja a tervezett non-doktori rendszert, amelyben a diplomás ápolók bizonyos orvosi tevékenységeket is elláthatnának, egyelőre sokkal fontosabb feladat annak megoldása, hogy a kórházakban legyen elegendő szakápoló.
A szövetség az egészségügyi államtitkárság központosítási törekvéseit sem hagyta szó nélkül. A főigazgatók ezúttal is úgy vélekedtek, hogy az intézmények élén továbbra is szakmai és gazdasági szempontból egyaránt önálló menedzsmenteknek kell állniuk, és ragaszkodnak a kórházak gazdasági önállóságához.
Az Állami Számvevőszék sorozatos hibákat feltáró ellenőrzéseivel kapcsolatban Svébis Mihály igazságtalannak nevezte, hogy a rendszerszintű problémákat kizárólag a menedzsmentek nyakába kívánja varrni. Mint mondta, ez ennél sokkal szélesebb kört érint, ezért is szorgalmazzák a folyamatos párbeszédet az ágazat vezetőivel. – Ott ugyanis, ahol konszenzust sikerül kialakítani, mindig előrejutottak, ám azok a kísérletek, amelyeknél a szereplők konfrontálódtak egymással, rendre kudarcot vallottak – emlékeztetett az elnök.
