– Bár akár bruttó 520 ezer forintos fizetést is adnánk egy óvónőnek, egyelőre nem jelentkezett nálunk szakember, csak egy exrendőr és egy volt börtönőr érdeklődött az állás iránt. Pedig égetően szükség lenne a munkaerőre, mert a szükséges hét-nyolc óvónő helyett három próbál helytállni az intézményben a 78 gyerekünk mellett – mondja Beri Tamás, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tornanádaska polgármestere, majd hellyel kínál bennünket a hivatali dolgozószobájában.
Amikor arról érdeklődünk, vajon miért nem tudnak körülbelül kétszeres fizetésért sem óvónőt találni, a falu első embere nagy levegőt vesz, majd hosszú monológba kezd. – Szomorú ezt kimondani, de egész egyszerűen nem mernek bejönni az emberek a településre. Errefelé mindenki félelemben él: a magyar a cigánytól, a cigány a magyartól tart. Mi egy csaknem 800 lakosú település vagyunk, a községet szinte teljes egészében romák lakják.
Beri Tamás maga is roma származású, de nem helyi, ő a 25 kilométerre levő Szendrőről jár a faluba dolgozni.
Azt mondja, erre a folyamatra az is ráerősített, hogy amióta az egyházak és alapítványok óvodákat, iskolákat tartanak fent, a magyarok oda íratták be a gyerekeiket, így viszont az állami intézményekben jószerivel csak cigány fiatalok maradtak, akiknek esélyük sincs arra, hogy nívós középiskolába kerüljenek. Beri Tamás elismeri, ez nem szegregáció, senki nem mondja, hogy a roma gyerekeknek külön kell tanulniuk, de a gyakorlatban mégis ez történik.
– Emiatt mind a cigány, mind a magyar gyerekek úgy nőnek fel, hogy az intézményekben nem találkoznak egymással. Ezt tetézi, hogy a tanároknak nincs eszköz a kezükben a neveléshez, a szülők sokszor fenyegetik a pedagógusokat, akik közül a jobbakat az egyházi és magánintézmények magasabb fizetéssel elszipkázzák. A szakadék így folyamatosan mélyül, a probléma pedig egyre nagyobb területeket érint. Halad faluról falura, hamarosan pedig elér Miskolcig, majd Budapestig is – hangsúlyozza Tornanádaska polgármestere.
Beri Tamás kitér egy másik elkeserítő jelenségre is, amely szerint az emberek úgy állítják be, hogy Tornanádaskán vademberek laknak, a gyerekek pedig kis Mauglik. – Vannak olyan vélemények, hogy az 520 ezer forintos bruttó fizetés még kevés is, mert veszélyességi pótlék kellene. De ezen nem lehet csodálkozni azok után, amilyen képet a Mónika-, a Balázs- vagy a Joshi Bharat-show-ban kialakítottak a cigányságról az emberekben – fűzi hozzá. Azt viszont ő is elismeri, komoly gondokat okoz, hogy az emberek nem járnak ki a faluból, helyben választanak párt. Emiatt a falu belterjes lett, sok az enyhén sérült gyerek.
Rekordösszegért sem találtak eddig óvónőt a kicsikhez
A polgármester nem tud azonnali megoldást a problémára, de abban biztos, hogy először is számba kellene venni, mennyi cigány él Magyarországon. Szerinte a gondokra nem lehet orvosságot adni addig, ameddig ezzel nem vagyunk tisztában. Úgy véli, a cigány értelmiségnek kell megtalálnia a kiutat a helyzetből.
– Nekünk nem anyagi segítségre van szükségünk, az Európai Uniónak és a kormánynak köszönhetően óriási a fejlődés, komoly pénzek állnak rendelkezésre. A közfoglalkoztatásban nagyon sok embernek tudunk munkát adni, és miközben az emberek régen alig több mint húszezer forint segélyt kaptak, most a többszörösét keresik meg. De hiába, nem tudnak bánni a pénzzel. A cigányság azon rivalizál, hogy ki tud többet vásárolni a boltban, és ki tud többet enni. Nem terveznek és nem fejlesztenek. Ezen kellene változtatni – szögezi le.
Beri Tamás helyben megpróbál utat mutatni az embereknek, és kísérletet tesz arra, hogy rávegye a helyieket az otthonuk, szűken vett környezetük csinosítására. Azzal mutat példát, hogy 2010 óta a települést fejleszti, pedig szinte a nulláról indult. – Amikor polgármester lettem, semmi sem volt a faluban, az utcákon patkányok rohangáltak; azóta közfoglalkoztatásban sok mindent megépítettünk. Az elején az emberek még a mérőszalagot és a mértékegységeket sem ismerték, de az útmutatásommal elindultunk. Mindent én tervezek, én vezénylem az építkezéseket, sajnos az emberek önállóan semmit nem tesznek. Gazdálkodunk is négy és fél hektáron, a termést a konyhán használjuk fel, a felesleget értékesítjük. Mivel szinte minden családból dolgozik valaki a földeken, senki nem lop – mondja el a polgármester. Közben szinte percenként csörög a telefonja, a helyiek a legkülönfélébb kérdésekkel, kérésekkel bombázzák.
– A polgármesteri hivatalt nemcsak belül, de kívül is felújítottuk, kerítést, járdát építettünk, és parkolóhelyeket alakítottunk ki – mutatja már az épület előtt. – Nézzék meg, milyen szép lett a főterünk, ahol vásártér és játszótér is helyet kapott. A szemközti óvodát is mi újítottuk fel, a kerítést most fogjuk kicserélni, játszóteret pedig talán jövőre építünk az udvaron. Most éppen egy sporttermet alakítunk ki a volt művelődési házból, de lassan már a templom van a legrosszabb állapotban a központban. Szeretném, ha a fejlesztési szemlélet az emberekre is átragadna. Bizakodásra ad okot, hogy ma már hajlandók kommunális adót is fizetni, családonként 12 ezer forintot – mondja.
– Amióta itt vagyok, szinte megszűnt a bűnözés. Nem tolerálom. Nincs kocsma sem, hogy az emberek ne dorbézoljanak. Van viszont településőrség, de én is leteremtem az embereket, ha kell. Az óvodában és az iskolában bevezettük azt a rendszert, hogy közfoglalkoztatottak ülnek be a foglalkozásokra és órákra, és felügyelik az eseményeket. Ahogy a galambok megrettennek, ha sas van a közelben, a gyerekeink is jobban viselkednek. A „sasok” nem engedik be a szülőket az intézményekbe, inkább ki- és bekísérik a gyerekeket – fejti ki.
Az óvoda előtt szülők várakoznak a gyerekekre. Mindannyian azt mondják, hogy az elmúlt hét évben nagyon sokat fejlődött Tornanádaska. Megjegyzik, hogy annak idején jó, ha tíz ember dolgozott a faluban, most szinte mindenki teszi a dolgát. Az egyik „sas”, Toldi Norbert örömmel említi meg, hogy mára mindenki tudja a rendet, így ritkán kell intézkednie. – Már csak az óvónőhiánynak kellene megoldódnia – sóhajt fel egy édesanya, aki két iskolás fiával vár az óvodás gyerekére. – A gyerekeink így nem fejlődnek, csak játszanak és alszanak. Vajon mi lesz így velük? – teszi fel a kérdést, majd hazaindulnak.
