– Egyet, kettőt, hármat, négyet, ötöt, hatot, hetet nyolcat – tartsd a tempót, percenként 120-szor kell nyomni! – instruál egy egyetemistát Gömöri István, miközben a fiatalember az úgynevezett ambubabába próbál életet pumpálni. Az Országos Mentőszolgálat egyik termében egy maroknyi „hősjelölt” – köztük szülők, nagyszülők, orvostanhallgatók – jött el az ingyenes tanfolyamra, hogy megtanulják, miként tudnak segítséget nyújtani, ha az élet úgy hozza.
– Az újraélesztés nagyon fárasztó, a kezdeti adrenalin is sokat kivesz az emberből, így nem árt, ha egy éles szituációban az arra járókat és a bámészkodókat már a legelején bevonjuk a segítségnyújtásba – tanácsolja a mentőápoló.
Az önkéntes életmentőkre nagy szükség van, évente ugyanis hat-hétezer ember esik össze az utcákon hirtelen szívmegállás miatt, és a túlélés esélye percenként tíz százalékkal csökken.
– Néhány hónapja volt egy balesetem: belénk jött egy teherautó, miközben két gyerek ült mögöttem. Mi negyven kilométeres óránkénti sebességgel gurultunk, amikor hátulról, körülbelül hatvannal belénk szállt a nyerges vontató. Épségben, egy karcolás nélkül megúsztuk, de belém nyilallt egy érzés: ha baj történt volna, akkor sem tudtam volna, mit tegyek, ezért vagyok most itt – magyarázza egy édesanya.
– Voltam már korábban hősképzésen, de nem tudom elég gyorsan végezni a mellkaskompressziót, és aggaszt, hogy nem vagyok elég hatékony – veszi át a szót egy másik hölgy.
Bár a jogosítványszerzéshez kötelező az elsősegély-oktatás, az emberek többsége mégis inkább „szakértő kezekre” bízza a helyzetet. – Sokan ahelyett, hogy segítenének, csak azt kérdezik: „hívtak már mentőt?” – mondja a hősképző, majd hozzáteszi: amióta viszont a Szív City alkalmazás és a Hősképzés elindult, érzékelhetően jobb a helyzet. – Egy órája a Nagytétényi úton lévő bevásárlóközpontban összeesett valaki, és – a mentőkkel egy időben – a közelben lévő Szív City alkalmazás egyik civil felhasználója is riasztást kapott, aki azonnal elkezdte a mellkaskompressziót. Mint mondja, az esetkocsi a Markó utcából indult, így az önkéntes nélkül esélyük sem lett volna megmenteni az illetőt. – Hiába fut be egyenesen a mentőkhöz a riasztás, még így is értékes perceket veszítünk egy szívleálláskor; minél korábban jön a segítség, annál nagyobb az esély arra, hogy károsodás nélkül megússza a beteg. Ezért próbálunk minél több laikust kiképezni – magyarázza Gömöri István, majd újra rátér a gyakorlati tudnivalókra.
Szívleálláskor kulcsfontosságú a gyors beavatkozás Fotó: MTI/Kovács Tamás
– Azt tekintjük halottnak, akinek nincs légzése, tehát nincs keringése sem. Az idő ellenünk dolgozik, mindössze négy-öt percünk van arra, hogy károsodás nélkül megmentsük a pácienst; ám az első és egyben legfontosabb a biztonság. Három éve egy leszakadt erkély miatt súlyosan megsérült két turista, mi pedig a helyszínre érve azonnal megkezdtük a sérültek mentését; a tűzoltók figyelmeztettek, hogy azonnal hagyjuk el a helyszínt, mert bármelyik pillanatban ránk omolhat az erkély. Ez nem játék – idézi fel az ápoló.
Ezután megszólítjuk az egyént – illetve megrázzuk –, mert lehet hogy csak alszik vagy részeg – folytatja az oktató – Ha nem reagál, megnézem, lélegzik-e: hátrahajtom a fejét – ezzel kiegyenesítem a légútját és biztosítom a levegővételt is – miközben figyelem a mellkasát, hogy kimozdul-e, hallgatom és érzékelem a bőrömön is, hogy lélegzik-e. A vastag ruházatot hajtsuk fel mindenképp, mert nagykabáton keresztül nem fog semmit sem érni. Ez körülbelül tíz másodperc, majd segítséget hívok, és elkezdem az újraélesztést – sorolja a tréner.
– Ebben a helyzetben ti vagytok az irányítók, így amikor hozzáláttok az újraélesztésnek, riasztottátok a mentőket, ezzel egy időben küldjetek el valakit a defibrillátorért – javasolja a hallgatóságnak. Ma már számos helyen, bankokban, okmányirodákban, nagyobb cégeknél, bevásárlóközpontokban is találunk defibrillátort; de a Szív City alkalmazásban egy térkép segítségével megtaláljuk a város összes életmentő gépét, amely egyébként lépésről lépésre elmondja, mit kell tennünk. „Tépje fel a csomagolást és vegye ki a párnákat” – magyarázza közben a defibrillátor gépi hangja. Miután a párnákat az útmutatás szerint felhelyeztük, egy gomb lenyomásával leadjuk a sokkot. A gép arra is figyelmeztet, hogy ez idő alatt nem szabad a beteghez hozzáérni, mert minket is kiüthet az elektromosság. Két sokk leadása között pedig folytatnunk kell a mellkaskompressziót.
– Nekünk, mentősöknek, mondhatni könnyű dolgunk van, hiszen egy 40 millió forint értékű autóval rendelkezünk, amelyben minden eszközünk megvan ahhoz, hogy életeket mentsünk. Az egyik legprofibb reanimáció – azaz felélesztés a klinikai halálból – egyébként a magyar, nemrég jártak nálunk a norvég mentősök, akik le voltak nyűgözve a hazai reanimátor módszerünktől – idézi fel a mentőápoló.
Az oktatáson kiderül az is, hogy a bajbajutottnak nem vizsgáljuk a keringését, mert hiába tesszük az ujjainkat a csuklójára, az adrenalin miatt csupán a saját pulzusunkat fogjuk érezni.
– A szívünk a szegycsont mögött van, ez egy rugalmasabb része a mellkasunknak; ide helyezzük a kezünket, körülbelül az alsó harmadhoz. Látjátok az ujjaimat? – magyaráz tovább az ápoló –, a kezünket egymásba kulcsoljuk és tenyéréllel nyomjuk, körülbelül 4-5 centiméter mélyre. Szerinte a levegőbefújás, azaz a szájból orrba történű levegőátadás nem elég hatékony. Ennek az az oka, hogy a légkörünk 21 százalékos, a budapesti pedig még kevesebb, amit belélegezve a szervezetünk is hasznosít még, így körülbelül 2 százalék oxigént tudunk bejuttatni a páciens szervezetébe. – Mi van, ha eltöröm a bordáját? – kérdezi aggódva az egyik tanuló. – Emiatt nem kell aggódni, az emberek azt hiszik, hogy az erőbehatás miatt eltörhetik a csontot, de a borda valójában csak lepattan a szegycsontról. Amíg meg nem érkezik a segítség, a szervezet a sejtekben lévő tartalék oxigént fogja felhasználni a mi keringetésünk által.
Ez elég arra, hogy a sejtek ne haljanak el – ismerteti Gömöri István, majd leszögezi: állampolgári kötelességünk segíteni, tudatosítanunk kell magunkban, hogy annál rosszabb nem történhet, mint hogy valaki meghal.
Azonnali segítség önkéntesekkel
A Szív City egy olyan virtuális közösség, amelynek önkéntes tagjai – a mobilalkalmazás letöltésével és a regisztrációval – vállalják, hogy ha a közelükben valakinek megáll a szíve, az Országos Mentőszolgálat riasztására a helyszínre sietnek és a mentő kiérkezése előtt hozzáfognak az újraélesztéséhez. A mentésirányító az alkalmazást letöltők GPS-koordinátái alapján annak az önkéntesnek küld riasztást, aki az eset közelében van; a beteghez egy GPS-jel vezet oda. Az OMSZ célja, hogy 150 ezer olyan ember használja ezt a megoldást, aki tud és mer is segíteni egy nem várt helyzetben, éppen ezért a megyeszékhelyi mentőállomásokon minden hónap utolsó hétfőjén ingyenes képzést tartanak azoknak, akik szeretnék megtanulni az újraélesztést, vagy a régi emlékeket valódi rutinná fejlesztenék.
