– Sok budapesti kórházban megfordultam már, tudom, milyenek a körülmények, de meglepődtem, amikor hallottam, hogy a fővárosi intézmények háromnegyede 1980 előtt, majdnem harmada pedig még az 1800-as években épült, miközben Nyugat-Európában egyre jellemzőbb, hogy húsz-harminc évenként új épületbe költöztetik a kórházakat. Ön nálam is jobban ismeri a viszonyokat, volt-e mégis, amin fennakadt?
– Azt például nehezen tudtam megemészteni, hogy egy pavilonos rendszerű kórházban még a súlyosabb állapotú betegeket is kénytelenek áttolni az udvaron – akár esőben és hóban is – ahhoz, hogy bizonyos vizsgálatokat elvégezzenek rajtuk. Az elmúlt hetekben kollégáimmal elmentünk először azokba a fővárosi kórházakba, amelyek közvetlenül a sürgősségi fejlesztésekhez kapcsolódnak. Ekkor szembesültünk azzal is, hogy az egyik intézményt a hetvenes években részben rabokkal építtették meg.

„Tizenegymilliárd forintot kell szétosztani még az idén”
– Megeshet, hogy emiatt nem is lehet majd felújítani, hanem le kell bontani az épületet?
– A tervezett felújításokat minden intézményben széleskörű állapotfelmérésnek kell megelőznie függetlenül attól, hogy ki építette. Ezek az adatok, szakvélemények és a fejlesztési tervek részben már most is a kórházak rendelkezésére állnak. Ezekre is alapozva becsültük meg a júniusban elfogadott Egészséges Budapest Programról szóló kormány-előterjesztéshez a szükséges fedezetet, amely megközelíti a 235 milliárd forintot.
– Ez az a keretösszeg, amivel a fővárosi egészségügyi ellátás átalakításánál összességében kalkuláltak?
– Igen az első ütemben. Ebből a legnagyobb tétel, közel 185 milliárd forint a három nagy sürgősségi centrum, a dél-budai, az észak-pesti és a dél-pesti fejlesztését szolgálja. A hozzájuk kapcsolódó úgynevezett társkórházak energetikai fejlesztésére 11 milliárd forintot különített el a kormány, aminek a felhasználása már az idén elkezdődhet, míg az érintett intézmények belső komfortosítására, orvostechnológiai fejlesztésére 39 milliárd forintot szánnak a jövő évi költségvetésből. De a kormány júniusi határozata szerint a fejlesztési folyamatban egy második ütemre is fel kell készülnünk, hiszen számos intézmény – például az országos intézetek többsége – szintén kimaradt eddig az uniós támogatásokból az elmúlt időszakban.
– A háttérben nyilván már folyik a harc a megszerezhető forrásokért.
– Nagyon érdekes volt az elmúlt három hét tapasztalata. Az energetikai felújításokat például, tehát a nyílászáró cserét és az épületszigetelést mindenütt betervezték, de gyakran a mi építész-orvostechnikusaink érveltek amellett, hogy a kórtermek komfortját is javítani kell, és hogy a 21. században az a minimum, ha minden kórteremben van vizesblokk, hűtőszekrény és asztal, és egyik sem nagyobb négyágyasnál.
– A kórházigazgatók szerintem azért sem mertek nagyot álmodni, mert bár gyakorlatilag minden évben bekérték tőlük a fejlesztési igényeiket, azokhoz soha nem kaptak forrást. Nemcsak a nagyobb volumenű beruházásokhoz, de még ahhoz se, hogy kifestessék a kórtermeket.
– Igen, ez elképzelhető. A vidéki intézményekbe kis túlzással ömlöttek a fejlesztési pénzek, mivel ott a 2007 és 2013 között közel 500 milliárd forintnyi fejlesztés történt. Míg Budapesten az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézeten és a Honvédkórházon kívül lényegében sehol nem volt nagy beruházás nemzeti, csupán néhány kisebb EU-forrásból. Így nem alakulhatott ki a „fejlesztési rutin”. De az is igaz, hogy a főigazgatókra a korábbi években nem azért nehezedett nyomás, hogy a betegellátás körülményeivel foglalkozzanak, gondolkodásuk és tevékenységük középpontjában a hatékony működtetésnek kellett állnia. Most azonban mindenkinek meg kell ráznia magát, és fel kell pörögnie, mert a 11 milliárd forintos forrást még az idén szét kell osztani, a beruházásokat legkésőbb a jövő év elején elkezdeni, ami azt jelenti, hogy a következő hónapokban konkrét projekttervekkel kell előállni.
– Évtizedes lemaradásokat behozni néhány év alatt, azért ez nemcsak merész vállalkozás, de azt is jelenti, hogy jó nagy felfordulás lesz, ha egyszerre tucatnyi kórházban kezdődnek el a felújítások. Ez elég komoly logisztikát is igényel.
– Mozgalmas és izgalmas időszak lesz, az kétségtelen. Én azonban optimista vagyok, hiszen az ország számos pontján zajlott az elmúlt években kisebb-nagyobb kórházfelújítás, és mindenütt türelmesen fogadták ezt a betegek és a dolgozók is. Hét éves tapasztalataink azt mutatják, hogy amikor a fejlődés ígérete karnyújtásnyira van, akkor az embereket a sitthalmok sem zavarják annyira.
– Mi lesz a sorsa azoknak az ingatlanoknak, amelyeket a jövőben nem használnak kórházi célra? A Lipótmező vagy a Szabolcs utcai Kórház példája több mint riasztó.
– Konkrét javaslatokat fogunk tenni a kiürülő épületek lehetséges hasznosítására. Ez azért is lényeges, mert csak azok a programok kaphatnak igen kedvezményes hitelt az uniótól, amelyek valamiféle megtérülést is fel tudnak mutatni. A szabályok szerint az ilyen fejlesztési tervek esetében az adott ország által vállalt önrész – ami a fővárosi egészségügyi fejlesztéseknél összességében akár a 300 milliárd forintot is elérheti – a hiánycél-kritériumok alól mentesülő egyszeri beruházásnak számíthat. Ez egyúttal egy jó értelemben vett kényszerhelyzetet is teremthet azáltal, hogy az ország hosszú távon érdekelt lesz a fővárosi egészségügyi fejlesztési program végig vitelében. Ezért kell most feszített tempóban dolgoznunk, hogy a kormámi azt jelenti, hogy a következő hónapokban konkrét projekttervekkel kell előállni.a fővárosi egészségügy átalakításárólny olyan konkrét fejlesztési koncepciót hagyhasson jóvá jövőre, amit azután az unió asztalára is letehet.
– Meg azért is, mert – mint korábban Ön is mondta –, fel kell mutatni végre valami pozitív jövőképet azoknak az orvosoknak, ápolóknak, akik az áldatlan állapotok ellenére is kitartanak még.
– Meggyőződésem, hogy a szeptembertől esedékes bérfejlesztés a munkakörülmények javulásával együtt, komoly megtartóerőt jelent majd a fővárosban is.
– Akár egy külön tanulmányt is megérne, mi az oka annak, hogy az elmúlt 25 évben sem a betegek, sem az egészségügyiek nem mentek az utcára azért, mert ilyen körülmények között kell gyógyulniuk, gyógyítaniuk.
– Volt idő, amikor nem telt el úgy hét, hogy ne adott volna hírt valamelyik sajtóorgánum arról, hogy itt fáznak a betegek, mert nincs fűtés, ott a lépcsőn, kézben kell cipelni őket, mert nem működik a lift, vagy, hogy ide-oda küldözgetik a kórházak a mentővel érkezőket, mondván, nem ők az ügyeletesek. Ezzel le kell számolni, miként azt is el kell érni, hogy a jövőben egyetlen beteget se lehessen elküldeni a centrumokból. Ahogyan a megyei kórházakban, ezekben is az év minden napján, a nap minden órájában ugyanazt az ellátást kell biztosítani.
– Ki merné-e jelenteni, hogy a fővárosban, felülemelkedve az önös egyéni érdekeken, immár mindenki felzárkózik a közös cél mögé?
– Nem igazán van más alternatíva. Mindenkinek látnia kell, hogy komoly fejlesztésre van szükség, s ahhoz, hogy ez mielőbb megvalósulhasson, egy irányba kell húznunk a hajót.
– Pontosan hogyan áll majd fel a három nagy centrum?
– Az észak-pesti központ magját a Honvéd Kórház adja. Itt befejeződik a korábban félbemaradt bővítés, amelynek nyomán egy 1200 aktív ágyas, egy tömbben működő centrum jön létre. Ide költöznek a Podmaniczky utcai egykori MÁV kórházban működő osztályok is. Dél-Pesten az Egyesített Szent István és Szent László Kórház bázisán, az Országos Kardiológiai Intézet mellett épül fel egy új tömb. Ide költözhet a jelenleg a Péterfy Sándor Utcai Kórházhoz tartozó baleseti sebészet, azaz a valamikor az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet (OBSI) kapacitásai is. Dél-Budán még sok a nyitott kérdés, de a kormány döntésének megfelelően az új központi kórház Kelenföldön lesz.
– Úgy hírlik, akár a Szent Imre Kórház is megkaphatja ezt a szerepet.
– A kormány várhatóan augusztusban dönt a Déli-pályaudvar sorsáról, ami nagymértékben érinti a Kelenföldi-pályaudvart, így az Etele-téri ingatlanok jövőjét is. Ha itt beszűkülnének a lehetőségeink, akkor a Szent Imre Kórház szerepe jelentősen felértékelődhet. Végül is nagyon jó a közlekedési infrastruktúrája és van bővítési lehetőség itt is.
– Mikorra várható az új kórházépületek avatása?
– A nagy centrumoké 2019-2020 környékén. Ezek, miután javarészt zöldmezős beruházások, könnyebben menedzselhetők, kevesebb kellemetlenséggel járnak. A társkórházakban inkább az energetikai és orvostechnológiai felújítás lesz jellemző, ezek egy része már 2017 végén, 2018 elején el is készülhet.
– A budai centrum címre sokáig a Szent János Kórház-Kútvölgyi Kórház-Városmajor utcai Klinika hármasa volt esélyes. Ezt végül miért vetette el a kormány?
– A döntésben sok egyéb mellett az is közrejátszott, hogy a környéket a szűk utcák és a forgalmi dugók miatt nehéz napközben mentővel, autóval megközelíteni, illetve az is, hogy a dél-budai régió kerületeiben és nagy agglomerációjában, a lakótelepekkel, Érddel, Budaörssel, Diósddal, Törökbálinttal együtt, mintegy 400 ezren, míg a közép-budai térségben csak körülbelül 150 ezren élnek.
– Mi lesz a János, a Kútvölgyi sorsa?
– A sajtóban és a politikai körökben is felerősödnek időről-időre a Szent János Kórház jövőjéért aggódó hangok. Számunkra viszont most inkább az okoz nehézséget, hogy túlságosan is sok ötlet, javaslat és terv készült már a két intézmény fejlesztésére. Ezek közül jelen pillanatban a legvalószínűbb, hogy azok a XII. kerületi járóbeteg szakrendelések, amelyek most a Szent János kórház aktív osztályain zajlanak, a jövőben a Semmelweis Egyetem Kútvölgyi Tömb rendelő épületében működnek majd. Felmerült továbbá az egyetemi gyermekklinikák ide költöztetése is, kiegyenlítve ezzel az aránytalanságokat a fővárosi gyermek kapacitások eloszlásában. Emellett a Kútvölgyi Tömb toronyépülete átalakítható baleseti-sebészeti-belgyógyászati-sürgősségi egységgé, illetve a volt gazdasági épület helyén feltehetően a Sportkórház is elhelyezhető lesz majd. A Szent János Kórház és a Kútvölgyi egymástól 10 méterre fekvő ingatlanát pedig végre össze lehetne kötni, mint kiderült, nem a föld felett, hanem inkább a föld alatt. Ez nagyban megkönnyítené a betegek műtői vagy diagnosztikai célú mozgatását és persze a kollégáknak átjutását is az új szakrendelésekre és vissza.
– Alagutat fúrnának?
– Ez nem is lenne olyan egyedülálló, mint gondolná. A Bajcsyban és a Margit Kórházban is van az alagsorban összekötő alagút az épületek között.
– A Kútvölgyi jelenleg a Semmelweis Egyetem oktatókórháza. Einstandolják?
– A kormányhatározat elsősorban azt mondja ki, hogy a Kútvölgyi beruházást be kell fejezni és az intézményt fejleszteni kell. Mint látható, számos olyan igény (kerületi járó beteg szakrendelő, közép-budai sürgősségi ellátás, sportegészségügy) megoldása merült itt fel, amely meghaladja az egyetemi feladatokat, ezért később szóba jöhet a vagyonkezelés kérdésének vizsgálata is. Az épület több milliárdos felújításra szorul, feltehetően új műtőblokkot is kell bele építeni, sőt nagy értékű berendezésekre, CT-re, MR-re is szükség lesz.
– Mi lesz a Fiumei úti épülettel, ha a dél-pesti centrumba költözik a baleseti ellátás?
– Ez a Péterfy Sándor utcai Kórház egyik telephelye, és a terv az, hogy az egyéb műtétes szakmák, így többek között a fül-orr-gégészet, a sebészet, a szemészet, az urológia, durván 200 ágy átköltözik ide, mert itt van nyolc műtő, és helikopter-leszálló is. A Péterfy központi épületébe mehetne viszont a jelenleg egy harmadik telephelyen működő toxikológiai osztály, ahonnan most mentővel kell szállítgatni CT-re és MR-re a betegeket.