A diákok és az érettségiztető tanárok többsége szerint nem volt nehéz a magyar nyelv és irodalom vizsga.
Szakértők szerint most már egyensúlyba került a kreativitás és a tudás mérése. Fontos és a diákok szempontjából hasznos változás, hogy az emelt szintű érettségiből a középszintű írásbeli vizsgába került a gyakorlati szövegalkotási feladat. Idén Tisljár Roland A humor szerepe és szerveződése a társas kapcsolatokban című doktori értekezésének egy részlete alapján mérték fel a diákok érvelési képességét; akinek ehhez nem volt kedve, egy fiktív közlekedési vállalat álláshirdetésére szóló motivációs levelet kellett megírnia a megadott adatok alapján.
A másik változás, amely mind a diákok, mind az irodalomtanárok örömére szolgált, hogy ismert szerzők ismert művével kellett foglalkozniuk a vizsgázóknak. Választani lehetett József Attila Elégiájának és Radnóti Miklós Nem tudhatom című költeményének összehasonlítása vagy Kosztolányi Dezső Boldogság című novellájának elemzése közül.
Sok magyartanár szerint üdvözlendő változás ez a korábbi magyarérettségikhez képest, amelyeken vagy ismeretlen irodalmi szövegeket kaptak a diákok, vagy ismert szerzők kevéssé ismert műveit. Az érettségiztető tanárok nagy része szerint csak remélni lehet, hogy megmarad ez a pozitív tendencia.
A tanárok és a diákok is könnyűnek ítélték a feladatokat
Az írásbeli vizsga első része is meglepetést okozott a korábbi mintafeladatokhoz viszonyítva, ugyanis egy olyan interjú volt az alapszöveg, amely Petőfi Sándor tudatos arculatépítő tevékenységéről szólt. Ezzel a gyakorlati szövegértést mérték, amelyre szigorú szakértők szerint is rendkívül alkalmas volt a szöveg.
Az írásbeli vizsgafeladatok megoldásakor közép- és emelt szinten is lehetett helyesírási szótárt használni.
A korábbi évek szabályozásával ellentétben a helyesírás és az íráskép értékelésénél nem levonni kellett pontokat, hanem a tartalom alapján elérhető 90 pont mellett a helyesírás és az íráskép alapján további 8+2 pontot lehetett szerezni mindkét szinten.
