– Hogyan tudok keresztbe tenni a másiknak? – ezzel a kérdéssel fordul a legtöbb nő az ügyvédjéhez, amikor a gyermekelhelyezés kérdése felmerül a válás során. A sértett anyáknál ugyanis nincs veszélyesebb, és nem túlzás azt állítani, hogy a legvégsőkig képesek elmenni.
– Egyre gyakoribb, mondhatni divat lett, hogy az anyukák a gyermekelhelyezési perekben jolly jokerként előhúzzák a szexuális abúzus kártyáját – mondta lapunknak Szaniszló Csaba, az Apák az Igazságért Egyesület elnöke. A szervezet néhány éve azért jött létre, hogy segítsen az édesapáknak ezeket a helyzeteket átvészelni, és kiigazodni a jogban.
Az egyesület elnökét – mint mondja – már semmi sem lepi meg, az viszont megdöbbenti, hogy a gyengébbik nem milyen erős is tud lenni, ha valamit el akar érni – és ha kell, erkölcstelen eszközökkel is. – Egyes nők képesek kitenni a saját gyermeküket pszichiátriai, pszichológusi vagy nőgyógyászati vizsgálatnak is, csak azért, hogy bebizonyítsanak valamit, aminek alapja kizárólag a személyes sérelmük, és nem hajlandók belátni, hogy igenis nélkülözhetetlen az apa közreműködése a nevelésben.
A legtöbb házasság a kommunikáció hiánya miatt bomlik fel, miközben a közös gyerek, mondhatni, félárva lesz. – A szülők ugyanis nincsenek tisztában azzal, hogy egy életre megnyomoríthatják a gyereküket; a megoldást abban látom, hogy a bírók tájékoztassák a szülőket a gyermekelhelyezési per során, mivel járhat egy ilyen tortúra. Ezt kötelezővé tenném.
A legtöbb válásnál megnehezítik az apai láthatást
Nem szabad hagyni, hogy az önös érdek felülírja a gyerek érdekeit. Az a szülő, aki nem képes az egóját félretenni, nem alkalmas a nevelésre – szögezte le. A legtöbb férfiban ráadásul az a sztereotípia él, hogy csak másodlagos szülő, így automatikusan alárendeli magát az anya akaratának.
Megoldás lehet az úgynevezett váltott elhelyezés is, ám ezt hazánkban a bíróságok még nem igazán alkalmazzák. – Azokban az országokban, ahol él ez a gyakorlat, a bűnözési ráta rendkívül alacsony. Ennek az az oka, hogy akik egyszülős családban nevelkednek – azaz apátlanul –, sokkal nagyobb eséllyel válnak bűnelkövetővé, hiszen amíg az otthont és a belső világot az anya meg tudja teremteni, addig az apai minta hiányzik – magyarázta a szervezet elnöke.
A válások egy másik velejárója az úgynevezett szülői elidegenítés. Ezt a jelenséget a 80-as években figyelték meg először, ami leegyszerűsítve azt jelenti: a gyermek befolyásolása. – Ez egy pszichológiai, jogi és szociális fogalom egyszerre, aminek lényege, hogy a „sértett fél” képtelen feldolgozni, hogy a gyerek a másik szülőjét is szeretheti; amolyan „az én ellenségem, tehát a gyerekem ellensége is” helyzet – folytatta Szaniszló Csaba.
Ez egyébként a kiskorú veszélyeztetése vétségét is jelenti, hiszen életre szóló károkat okoz a kicsi fejlődésében és jellemében: súlyos önértékelési probléma, abúzáló magatartás, depresszív és elhúzódó viselkedés alakul ki. Azok a nők, akik ilyen közegben nevelkedtek, nem tudnak kötődni és kapcsolatot létesíteni, míg a férfiak esetében, akik nem láttak apamintát, megfigyelhető, hogy nem tudnak mit kezdeni a férfiasság fogalmával.
Noha egyre több szakember már tisztában van az elidegenítés jelenségével, a gyermekvédelmi jelzőrendszer még nem ismeri ezt a fogalmat. – Amíg az anya látszólag szimbiózisban van a gyerekkel, az apán annyit látnak, hogy feszült – véli az egyesület elnöke, aki szerint az elidegenítésnek is több fajtája van. – A legenyhébb, amikor a gyermek elhúzódik. Van, amikor anyai nyomásra megtagadja az apját, és bagatell indokok miatt szakítja meg a kapcsolatot; a legvégső pedig a gyűlölet.
A bántalmazott és az elidegenített gyermek között az a különbség, hogy míg előbbinek valós élménye van, a másik csak az „anya sérelmének kivetítése”, és fogalma sincs, miért is gyűlöli valójában az édesapját.
